Anániás és Szafira a Pokolba kerültek?

A lényeg az hogy hazudtak is meg loptak is, és ezt Istennel csinálták. Én tapasztaltam egyszer a saját káromon hogy Istennek fogadtam valamit (pénzfelajánlást), és egyre csak halasztgattam a teljesítését, míg egyszercsak valaki meglopott egy jó nagy összeggel. Utána megtanultam hogy amit Istennek ígérek azt teljesíteni is kell késlekedés nélkül... Gyorsan be is váltottam az ígéretem, mivel elég nagy Istenfélelem szállt rám. Amúgy ott akkor Istennek nagyon erős kenete volt az apostolokon, és minél nagyobb a kenet, annál nagyobb lesz a szentség is, ami azt jelenti hogy a bűnt megítéli az emberekben.

" Monda Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt vala az Úr, mondván: Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem."

Nem tudom mi lenne a mai egyházzal, ha az Úr ugyanolyan nagy kenettel meglátogatná mint amilyen ott jelen volt. Péter árnyékától meggyógyultak az utcán a betegek. Lehet hogy úgy hullanánk mint Izrael a pusztában. Panoszkodott is a nép Mózesnek, hogy aki közel járul a sátorhoz az meghal. Az Isten szentsége nemcsak egy fogalom, hanem valóság. Aki csak egyszer is megtapasztalja Isten szentségét, az biztos hogy bölcsebb ember lesz, mert igen erős Istenfélelem száll rá. Azt gondolom hogy Ananiás és Zafira szellemük meg fog menekülni az ítéletkor, hiszen ha újjászülettek akkor ez a részük már üdvözült, de a lelkük elkárhozik. Az ilyesmire mondta Jézus szerintem hogy kettévágatja őket, és a képmutatók sorsára juttatja.

Viktor!

Elég furcsa az Igemagyarázatod. Nem csak arról van szó, hogy kettévágja őket, hanem a hitetlenek/képmutatók sorsára juttatja (ami nyilván a pokol):

"...Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek [Mt 24:51-ben képmutatók] sorsára juttatja. És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle." (Luk 12:46-48)

A pokol az csak egy ideiglenes hely, itt még van hatalma a sátánnak, de ez csak az utolsó ítéletig tart. Az utolsó ítéletkor a pokol kiadja a halottait, és a tűznek tavába vettetik azokkal együtt, akiknek neve nincs beírva az élet könyvébe.

"Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett." (Mt 25:41)

"És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték." (Jel 20:13-15)

Figyeld meg, mit mondtak a gadarénus megszállottban levő démonok:

"És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?" (Mt 8:29)

A Jelenések könyvében pedig ezt olvashatjuk a sátánról (ez az utolsó napokban fog beteljesedni):

"Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van." (Jel 12:12)

Tudja, hogy kevés ideje van és rá is az ítélet vár, és akit csak lehet magával akar rántani.

Jézus ezt mondta:

"Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek." (Luk 12:4-5)

Lehet, hogy emberek meg tudnak ölni, az is lehet, hogy Isten megengedi, hogy a sátán vagy az ő szolgái megöljenek embereket, de nem tőlük kell félni. Istennek van hatalma arra, hogy a gyehennára vessen bárkit is, ő a Bíró, nem pedig a sátán.

A tűznek tava Isten ítélete lesz, a sátán és az ő szolgái számára.

"Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni." (Zsid 10:31)

Viktor!

"Ha a lelkünk szembefordul Istennel, és nem tér meg, akkor elkárhozik, de a szellem megmenekül."

Ez hol van megírva Isten Igéjében? Van egy Ige, ami ezt sejteti, de ez pont az ellenkezőjéről tesz bizonyságot. Pál egy olyan emberről beszél, aki az édesanyját vette el feleségül:

"...Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a szellem megtartassék az Úr Jézusnak ama napján." (1 Kor 5:5)

Ha a szellemének üdvössége volt, mi a csudának kellett átadni őt a sátánnak?! Semmi értelme nem lett volna ennek! A sátánnak való átadásra pont azért volt szükség, mert az illetőnek veszélyben volt már az üdvössége is. Átadták a sátánnak őt, aminek valószínűleg az lett a következménye, hogy egy halálos betegség támadta meg az illetőt. Ez az ember ismerte az igazságot, és a halálos ágyán volt lehetősége átgondolni az életét és észhez térni.

"Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből..." (Júd 23)

Az alábbi Ige pedig nem a szellemünk üdvösségével foglalkozik, hanem a Krisztusban elvégzett munkánkkal:

"Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül." (1 Kor 3:10-15)

Hívő keresztényként, ismerve az igazságot, leélhetjük az életünket úgy bűnben vagyunk. Megtehetjük (már ha egyáltalán van rá lehetőségünk), hogy a halálunk előtt egy pár perccel megtérünk. Isten irgalmas és megbocsájt, de a munkánk, amit építettünk az megég és nem nyerjük el a teljes jutalmunkat. De ezzel a hozzáállással Istent kisértjük, mert nem tudhatjuk, hogy mikor ér véget a földi életünk.

Szentség nélkül pedig senki se fogja meglátni az Urat (Zsid 12:14)! És akinek nem tiszta a szíve, az se (Mt 5:8)! A szívünket minden féltett dolognál jobban kell megőriznünk (Péld 4:23), jobban kell rá vigyázni, mint például a saját gyermekünkre...

Mondtam, hogy a kegyelem az nem játék! Nem lehetünk egyszerre a bűn uralma alatt és a kegyelem alatt, mert vagy az egyik vagy a másik uralkodik rajtunk (Róm 5:21). A kettő közötti határvonal pedig Jézus vére, a kereszt és a megtérés...

Üdv.