A II. Vatikáni Zsinat előtti liturgiáról hol találhatnék forrásokat?

Rossz a közelítés. Én azt mondom, hogy nem lett volna szabad ekkora reformot behozni a latin rítusba mint amilyen behoztak. A misekönyvet állítólag néhány "szakértő" hozta létre, a teológusok és a püspökök megkérdezése nélkül. Ha egy szertartásnak nincs teológiája, vagy nincs meg benne a lelkiség, akkor veszett az egész. No, ezzel nem azt mondom, hogy a mostaniban ezek mind hiányoznak, de kevesebb van bennük, mint a több mint ezer éves tridentiben. Azért ez is mutatja, hogy az bevált, s kiállta az idők próbáját. A Szentatya trónra lépését követően első miséje alkalmával a régi misézést mutatta be, többen fel is háborodtak ezen, azét, amit mondtál, hogy az egyházat nem előre, hanem hátra akarja vinni. Azonban meg kell érteni, hogy nem lehet úgy előre haladni, ha hátra soha nem nézünk. Vegyük példának az autóvezetést. Ha el szeretnél jutni A pontból B-be, és nem nézel soha az autóból hátra, vagy a tükrökbe, akkor vagy összetöröd magad, a kocsit, vagy másokat, vagy mindet egyszerre. A pápánk ezt nagyon jól látja, és Isten tartsa meg elszántságában, hogy véghez tudja vinni e Szentlélektől indított tervét.

A hagyományőrzés az egyik legkülönlegesebb és legfontosabb dolog. A görög rítus a 4. századtól, de mai formája a 14. századtól néz ki így. Azóta semmi nem változott, és nem is kell, hogy változzon, mert megőrizte az idők folyamán a misztériumokat, a lelkiséget, és a teológiáját.

"kötelezővé tenni a könnyűzenés gitáros énekeket"-nos ez volt az, amikor alkalmanként meghírdették nálunk és én a templom közelébe se mentem katolikus koromban, huszonévesen. Nem gondolom hogy egyedül voltam az új fajta liturgiák elutasításában...én Istenre vágytam volna és nem szórakoztatásra...nem baj, mert megtaláltam másutt Isten országát...

Római katolicizmus hitehagyása képekben az egész világból:

[link]

17:49, 19:22, 00:49 ezek is én voltam. :-)

Nos, természetesen a fiatalok többsége magától nem is fogja megismerni a szertartásokat. Kellenek a papok, akik példamutatóként járnak előttük, benne vannak a fiatalok életében. Ha van egy pap, aki a templomig meg vissza megy, attól szerinted hány fiatal fog bemenni a templomba? Hát van egy tippem, hogy nem sok. A papnak igenis a fiatalokkal is kell lenni, igenis ki kell menni hozzájuk, s ha netán egy falu közösségében van 1-2 "mag", akire lehet építeni a közösséget, azt a papnak minden erejével támogatnia kell. A papság nem az ami Magyarországon van, sajnos a társadalom és a történelem nálunk a latin papságot idegenné tette a fiataloktól. Lengyelországban, ami megőrizte a katolikus mivoltát ott nincs ilyen probléma. Ott jönnek haza a fiatalok az iskolában és közösségben mennek be a templomba elmondani egy imádságot, és csak utána mennek haza. A mi fiataljaink leginkább az első kocsmát vagy plázát találják meg.

Igen, szép amit mondasz, hogy gitár, ének, de ez csak egy forma, vagy kiegészítő. A központi lényeg az az lenne, hogy megértsük mindannyian a szertartásokat, hogy megismerjük, és megszeressük, s azon által közelebb léphessünk az Istenhez, hogy egyesüljünk a valóságos Istennel a szentségek által. Valami hasonló a célja a liturgikus reformnak is. A Magyar Kuríron ez található a témában: [link]