Miert beszel Isten mindig a megbocsajtasrol, ha egyszer o sem bocsajtott meg az ordognek a lazadasaert?

Egyrészt így van, ahogy az első válaszoló mondja, másrészt a Biblia azt mondja, hogy vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Az ember számára is azért lehet bűnbocsánat, mert Isten fia emberré lett a názáreti Jézus Krisztus személyében, és meghalt a golgotai kereszten, a vére által pedig engesztelést szerzett az ember számára az Atyánál.

Az ördög viszont örökkévaló, halhatatlan szellemi lény, akinek olyan múlhatatlan teste van, amiben sem vér nincs, sem pedig a halálra, pusztulásra, elmúlásra nem képes. Egyszóval számára nem szerezhető engesztelés.

Az ember bűnbeesése után pontosan azért zárta ki Isten az embert az Édenből, és zárta el az örök élet fájától, mert ha bűnös állapotban evett volna Ádám vagy Éva az örök élet fájáról, akkor az ördöghöz hasonlóan halhatatlanná, elpusztíthatatlanná váltak volna, és az ember számára sem lett volna szerezhető engesztelés, bűnbocsánat. Az Édenből való kiűzetés tehát az ember javát szolgálja.

Én ugyan nem az előző válaszoló vagyok,de azt azért meg lehet érteni, hogy Isten hiába bocsát meg a Sátánnak, mert a sátán ragaszkodik a maga bűnéhez és nem tágít. Akkor pedig el kell szenvednie a következményeket. Ez velünk is így van. Mondjuk egy nő önző okból elveteti a gyerekét, mert nem akarja vállalni a tette következményeit. Aztán megbánja, megtér Istenhez. Isten megbocsát, de azt az elhajtott magzatot már a nő nem fogja megismerni.

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy mentesít a bűnöd következményeitől, hanem lehetőséget ad neked, hogy tanulj belőle, tovább lépj, vállalván a felelősséget szellemben növekedj és soha többé ne kövesd el azt a bűnt. És fel sem rója majd neked senki. Ezért csak annál működik a megbocsátás, aki igényli. Aki nem igényli, nem tudja elvenni és nem tud profitálni belőle. Vagyis nem Isten nem bocsát meg neki, hanem ő tagadja meg.

Remélem hasznos volt a válaszom.

Isten az ember-ember közti megbocsátást az Isten és ember közti megbocsátással hozza párhuzamba. Azt mondja az ige, hogy "ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok" - azaz az Istentől kapott bűnbocsánatot annak függvényébe helyezi Isten, hogy mi megbocsátunk-e másoknak.

Más helyen Jézus fordítva magyarázza: ha Isten megbocsátott nekünk, mi is bocsássunk meg minden ellenünk vétkezőnek. (Máté 18:23-35)

Tehát Jézus tulajdonképpen ezzel azt mondja, hogy a mi saját érdekünk, hogy megbocsátunk-e az ellenünk vétkezőknek, hiszen csak akkor engedi el minden bűnünket az Atya, ha mi is elengedünk minden bűnt, amit ellenünk elkövetnek.

Persze Péter pontosan azt kérdezte, hogy hányszor kell egy nap megbocsátanom annak, aki vétkezett ellenem de megbánta? Jézus válasza erre az volt - eredeti szövegben - 70x7-szer, azaz 490-szer is meg kell bocsátanunk egy nap ugyanannak az embernek, ha megbánja az ellenünk elkövetett vétkét. Viszont ahogy mondtam, a mi saját érdekünk, hogy az embereknek megbocsássunk, akár megbánja és bocsánatot kér az illető, akár nem.

Istenre ugyanez azért nem igaz, mert neki nem érdeke, hogy nekünk megbocsásson, Ő teljesen jól van akkor is, ha valakire haragszik, és akkor is, ha valakinek megbocsát. Nekünk embereknek viszont az Istentől kapott bűnbocsánat is attól függ, hogy mennyire bocsátunk meg embertársainknak, ráadásul Jézus a fent említett történetben arra utal, hogy ha Isten egyszer megbocsátott nekünk, de mi az embertársaink pitiáner vétkeit nem bocsátjuk meg, akkor Isten is visszavonja a bűnbocsánatot, és mindent számon kér rajtunk az utolsó fillérig, ami nyilván az örök kárhozatra utal.

Másrészt Pál apostol arról beszél, hogy "Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon." Azért hangsúlyozza Pál apostol, hogy a nap le ne menjen a haragotokon, azaz ne aludjatok el úgy, hogy valakire tartósan haragszotok, mert másnapra az ember szívét megüli a harag, keserűséggé változik, és sokkal nehezebb egy keserű állapotból kitörni és a megbocsátást gyakorolni. Keserű állapotban felnövekszik az ember önérzete, sértődöttségérzete, és még akkor is nehezebb megbocsátani, ha az illető bocsánatot kér tőlünk. Ráadásul a keserűséggel is önmagunknak ártunk, nem annak, aki vétkezett ellenünk.

Egyszóval minden szempontból a saját érdekünk a megbocsátás, akár bocsánatot kérnek, akár nem. Mondhatnánk úgy is, hogy az egy dolog, hogy megbántottak, megsértettek, de még önmagunkkal is kibabrálunk, ha nem bocsátunk meg a felebarátunknak.

az első válaszoló lehet tévesen írta le véleményét, de Isten megbocsátása örök, és mindenkivel szemben való...de csak és kizárólag akkor nyer érvényt, ha az egyén megbánta tettét, ha rászolgált, ha kéri...de sátán nevű "kolléga" nem kéri, nem bánja meg amit cselekszik, így nála nem működik, hiába bocsát meg az Úr folyamatosan...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

15:29

Akkor áruld már el légyszíves,hogyan lehet az,hogy a Sátán az ember megkísértése óta eltaszítottságban él Istentől,és még egyszer sem kért bocsánatot? mivelhogy az Istentől való eltaszítottság szükségszerűen szenvedést okoz,minden teremtmény életében,így a Sátán sem élhet szeretetben,és boldogságban.a Sátán az Istenhez igen közel álló,nagy tudású főangyal volt,a Biblia szerint,gondolod,hogy annyira ostoba lény lenne,hogy örökre ki akar saját magával szúrni,és nem igényli,hogy visszavegye magához az Isten? a kereszténység szerint a leg agyafúrtabb praktikákkal veszi rá az embereket a bűnökre,csak éppen erre nem gondol?:-)

A Sátán képtelen bűnbánatot gyakorolni, mivel ő úgy tagadta meg Istent, hogy színről színre látta őt. Egy ilyen lázadáshoz olyan mély meggyőződés szükséges, mit ember nem nagyon tud elérni. A Sátánnak meg kellett keményítenie szívét Isten ellen, szembefordulása örök érvényű és visszafordíthatatlan. Mert ahhoz, hogy képes legyél megbocsátani, vagy hogy megbánd a hibádat, valamilyen minimális szinten képesnek kell lenned befogadnod Istent. De ha erre képtelenné válsz, ha megkeményíted a szíved, kizárod magad végérvényesen. Erre mondta Jézus, hogy "aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot."

Vagyis a Sátán soha nem lesz képes bocsánatot kérni, sosem lesz képes megbánást tanúsítani. Az ember tudatlanságában és hamis meggyőződésben követ el bűnöket, de a Sátán úgy cselekedett Isten ellen, hogy tisztában volt az Igazsággal. Legyen ezért akármennyire furfangos vagy ravasz, sose lesz képes visszajutni Istenhez, mert magát a végső Igazságot tagadta meg.

"Az ember tudatlanságában és hamis meggyőződésben követ el bűnöket, de a Sátán úgy cselekedett Isten ellen, hogy tisztában volt az Igazsággal."

akkor megintcsak ugyanott vagyunk,tehát felteszem újra a kérdést:Miért lett volna olyan ostoba,hogy ennyire kicsesszen saját magával,amikor tudta,hogy rossz az,amit csinál,és,hogy mik lesznek a következményei,hogy soha nem fogják visszafogadni? Azt írod,"a Sátán úgy cselekedett Isten ellen, hogy tisztában volt az Igazsággal".No,akkor?:-)