Evangélikusoknál nincs eredendő bűn?

Az evangélikusok ezt úgy értelmezik, hogy a keresztény ember egyszerre igaz és bűnös... Az evangélikusok állítják, hogy a megigazított ember bűnös is, és istenellenessége valóságos bűn...

A katolikusok azt a felfogást képviselik, hogy Jézus Krisztus kegyelme, amelyet az ember a keresztségben kap, mindent eltöröl, ami sajátos értelemben bűn, ami

kárhoztatásra méltón (Rm. 8:2), de megmarad az emberben egy bűnből eredő és bűnre késztető hajlam (concupiscentia).

A biblikus álláspont összegzése:

1. Az eredendő bűn kifejezés nem szerencsés, nem pontos. Azt sugallja ugyanis mintha valamely konkrét bűn, ez esetben az ősszülők bűne áteredő, átörökíthető lenne az utódokra. Jak. 1:14-15 világos leírást nyújt a bűn születéséről az emberben: „Mindenki kísértetik, mikor

vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága, azután a kívánság megfoganván bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutva halált nemz."

2. A konkrét bűn, illetve a vele kapcsolatos bűnadósság örökölhetőségét, azaz beszámításának, tulajdonításának a lehetőségét kereken és határozottan tagadja a Szentírás. pl.: „Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért, ki-ki az ő bűnéért haljon meg. " (V. Móz. 24:16)

3. Kétségtelenül létezik viszont az öröklött bűnre való hajlam. Ez az örökség valóban Ádám óta hat ki minden emberre. Rm. 5:12 utal arra, hogy ez a titokzatos hajlam olyan hatalmas, hogy ennek következtében - Isten kegyelme híján - egy ember sem tud ellenállni a bűnnek és minden ember vétkessé válik: „Egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, mivelhogy mindenki vétkezett." Isten kegyelmét pedig - noha Isten oldaláról

tekintve minden embernek rendelkezésére áll - nem veszi az ember folyamatosan és tökéletesen igénybe éppen a megromlott természete miatt. Ha pedig nem ismeri

gyermekségétől fogva ezt a lehetőséget, illetve ha nem jutott élő hitre, akkor nem is tud élni ezzel a lehetőséggel mindaddig, míg tudomást nem szerez róla és amíg az újjászületés vagy megtérés meg nem valósul életében.

Ádámnak konkrét bűnét semmiképpen nem örököljük, sőt a bűne nyomán minden utódjára kiható bűnre való hajlam sem eredeti állapotában hárul ránk, hanem apáink vétke és

saját vétkeink hatása adódik hozzá, ezek mintegy specializálják bizonyos egyéni irányokban és természetesen súlyosbítják is.

5. A keresztség (a Jézus példaadása és tanítása szerinti felnőtt keresztség) nem törölheti el tehát az Ádámtól örökölt bűnadósságnak értelmezett eredendő bűnt, mivel

ilyesmi a Biblia fogalomvilágában nem is létezik. (Az a tény, hogy a római katolikus tanítás szerint a keresztség teljességgel eltünteti az eredendő bűnt, tanúskodik arról, hogy ennek lényegét nem a bűnre való hajlamban, hanem az átörökölt bűnadósságban látják.) Ugyancsak

nem törli, nem törölheti el az öröklött és szerzett bűnös természetet sem, hiszen nem a testben idéz elő változást az az újjászületés, amit megpecsétel, hanem a lélekben.