Az "Énekek éneke"-'nek mi az értelme?

Az egy szerelmes történet Salamon királyról és Szulamitról amit az egyház úgy is magyaráz, hogy szimbolizálja Krisztus és az övéi kapcsolatát.

Amúgy ha érted a "virágnyelvet" a szerelem mellett benne van a szexuális kapcsolat is.

A története maga végigvezet a megismerkedésen a szerelem kezdetén (1-2 fejezet), a házasságon (3. fejezet) át egészen az érett, beteljesedett szerelemig (8. fejezet). A 4 fejezet szerintem a nászéjszaka (itt említi, hogy Szulamit a menyasszony szűz (12. vers "Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút." )), míg az 5-6 valami összeveszés féle.

Egy héberül is tudó teológustól hallottam, hogy a magyar fordítás amúgy nagyon virágnyelvű, az eredeti sokkal szókimondóbb, a zsidó gyerekek nem is olvashatják bizonyos kor előtt.

Mi olyat tanulhatunk ebből a szerelmi énekből, amit Isten embere ma hasznosíthat?

A hűséget, a lojalitást és az isteni alapelvek iránti feddhetetlenséget világosan mutatja. Az ének az igazi szerelmesben levő erény és ártatlanság gyönyörűségét tanítja. Arra tanít, hogy az igazi szeretet legyőzhetetlen, meg nem vásárolható, kiolthatatlan. Fiatal keresztény férfiak és nők, valamint férjek és feleségek meríthetnek hasznot a feddhetetlenségnek ebből a szép példájából, amikor kísértésbe kerülnek és csábításnak vannak kitéve.

De leghasznosabb ez az ihletett ének a keresztény gyülekezet mint egész számára. Az első században élt keresztények ezt az Éneket az ihletett Írások részeként ismerték el. Az egyik keresztény így írt: „Mert mindazt, amit régen megírtak, a mi okulásunkra írták meg, hogy kitartásunkkal és az Írásokból merített vigasztalás által reménységünk lehessen” (Róma 15:4). Ugyanez az ihletett író, Pál apostol bizonyára a sulamita lánynak pásztor kedvese iránti odaadó szeretetét tarthatta elméjében, amikor a krisztusi gyülekezetnek ezt írta: „Mert isteni féltéssel féltelek titeket, mivel személyesen elígértelek benneteket házasságra egy férfinak, hogy mint tiszta szüzet mutassalak be a Krisztusnak.” Pál úgy írt Krisztusnak a gyülekezete iránti szeretetéről, mint férjnek a felesége iránti szeretetéről (2Kor 11:2; Ef 5:23–27). Jézus Krisztus nemcsak jó Pásztora a gyülekezetnek, hanem Királya is, aki Szent Szellemmel felkent követőinek a vele való égi „házasság” leírhatatlan örömét tartogatja (Jel 19:9; Ján 10:11).

Krisztus Jézusnak követői bizonyára komoly hasznot merítenek a sulamita lány példájából. Bizonyára ők is olyan hűségesek szeretetükben s nem engedik, hogy a világ anyagiassága és csillogása elcsábítsa őket. Nekik is rendíthetetlenül meg kell őrizniük feddhetetlenségüket, míg el nem nyerik a jutalmat. Elméjüket az égi dolgokra irányítják és „a Királyságot keresik először”. Szívesen fogadják Pásztoruk, Jézus Krisztus szerető kedveskedéseit. Túláradó az örömük, mivel tudják, hogy kedvesük, noha láthatatlan, közel áll hozzájuk, és arra szólítja fel őket, hogy legyenek bátrak és győzzék le a világot. A Pásztor-Király iránti kiolthatatlan szeretet birtokában, amely olyan erős, mint „Jah lángja”, valóban képesek lesznek legyőzni a világot és képesek lesznek vele egyesülni az égi dicsőséges Királyságban. Így szentelik meg Jah nevét! (Máté 6:33; Ján 16:33).

Éne 8:6 ASV

(6) Set me as a seal upon thy heart, As a seal upon thine arm: For love is strong as death; Jealousy is cruel as Sheol; The flashes thereof are flashes of fire, A very flame of Jehovah.

Éne 8:6 YLT

(6) Set me as a seal on thy heart, as a seal on thine arm, For strong as death is love, Sharp as Sheol is jealousy, Its burnings are burnings of fire, a flame of Jah!

flame of Jah= Jah lángja.