Mi a jelentése, magyarázata az énekek éneke 3. versének?

1. Az író az ő ágyasházában éjjeleken keresi azt, akit szeret az ő lelke, keresi őt, és meg nem találta.

2. Immár felkel az író, és eljárja a várost, a tereket és az utcákat, keresi azt, akit szeret az ő lelke, keresi őt, de nem találja.

3. Megtalálták az írót az őrizők, akik a várost kerülik. Mondja nékik: "láttátok-e azt, akit az én lelkem szeret?"

4. Alig ment vala az író el azoktól, mikor megtalálta azt, akit az ő lelke szeret. Megragadja őt, el sem bocsátja, mígnem beviszi őt az anyja házába, az ő szülőjének ágyasházába.

Mit kell ezen értelmezni? Inkább egy helyesírási szótárat értelmezz, de sürgősen. Az akit, amit egybe van, tehát NEM a kit, a mit, hanem akit, amit.

Elnézést hogy nem a kérdésre válaszolok (Sajnos ahhoz nem igazán tudok hozzászólni) Viszont a 00:02-es válaszolónak üzenném:

A kérdező nem véletlenül írta úgy a szavakat, ugyanis az idézetek a Károli Gáspár fordítású Bibliából valók, ott pedig régies a nyelvezet, és így szerepelnek benne a szavak.

[link]

Minden jót :-)

Szia!

Annyira irreális, annyira valószínűtlenül hat, amiről itt a menyasszony beszél, hogy nem tekinthető valóságosan megtörtént eseménynek az, hogy egy lány éjszaka felkeljen, egyedül bolyongjon az utcákon, hogy megszólítsa az őröket, aztán csak úgy hirtelenül rátaláljon a kedvesre és őt édesanyja házába vigye – még ma is nehezen elképzelhető, a régi izraeli viszonyok között pedig egészen elképzelhetetlen.

A legfőbb magyarázó szerint álomjelenetről van itt szó. Álomban mindez könnyen érthető, és illik az álom következetlenségéhez. Így értve, ez a kis "dal" hangsúlyozhatná, hogy a menyasszony szüntelenül, éjjel-nappal vágyódik a vőlegény után, még álmában sincs nyugta, nincs nyugta addig, míg az elveszettnek hitt kedvest meg nem találja.

A szerelmi költészetnek egyébként is szinte minden nép körében visszatérő motívuma a kedves keresése. Különösen úgy utólag jó arról énekelni, hogy mennyit kellett fáradnia, milyen áldozatot kellett vállalnia a kedvesért. Persze minden fáradsága mellett is öröm volt ez. Stílusos befejezés ehhez a szakaszhoz a 2:7-ben már hallott 5. vers: a szerelem teherrel is jár, amit elhordozni csak úgy lehet, ha "magától" indult, nem kényszerítve. A kép szerint a színhely Jeruzsálem, az izraelita szemlélet szerint "a" város.

Aki szeret, nem nyugszik bele, hogy távol legyen attól, akivel tele van a szíve, szinte törvény az, hogy keresni kell őt. Egyúttal a próba ideje is ez: mit hajlandó vállalni a kedvesért? Aki szeret, annak számára nincs félelmetes idő és félelmetes hely, ha keresnie kell a kedvest, mert ez a keresés a fontos. Ha úgy látszik is, hogy hiábavaló utat járt, haszontalannak tetsző munkát végzett a találkozásért, akkor sem volt fölösleges a keresés. Akkor lesz drága a kedves, ha nem olyan magától értetődően találta meg a menyasszony, ha közben rádöbbent, hogy el is lehetne veszíteni. Akkor tudja igazán "megragadni", akkor tud igazán ragaszkodni hozzá, ha már egyszer átélte annak a gondolatnak a kínját is, hogy el is veszítheti őt. A keresés kínja tisztázza benne, hogy mennyit jelent neki ő. A keresés keserve, s a megtalálás öröme köti hozzá nagyon szorosan, és ha a megtalálás nem is a keresés közvetlen eredménye, de jele annak, hogy a menyasszony kész volt minden tőle telhetőt megtenni a vele való találkozásért.

Üdv. Péter

[link]

A fenti linken egy prédikációsorozat található az Énekek Énekéről. Szépen, igéről igére levezetve elemzi az egész könyvet. Nekem nagyon építő volt, csak ajánlani tudom!