Mi a magyarázata az Ezékiel próféta könyve 4. fejezetének? (részletek lentebb)

Kedves Kérdező, katolikus dogmákkal nem is igen lehetne a kérdésedre felelni. Attól tartok, nem nagyon tudod, mire használják a dogma fogalmát a kat. teológiában.

Ha simán nem szeretnéd, hogy katolikusok válaszoljanak rá, akkor írd le világosan, hogy "nem katolikusok válaszát várom, köszönöm".

Pedig lehet, hogy tudnának segíteni, elég jó teológiatörténeti dolgaik vannak.

De sebaj, tiszteletben tartom a kérésed. Csak légy világos.

Szia!

Izrael 390 esztendős vétke minden bizonnyal Jeroboám idejétől számít, aki a bálványimádást bevezette az északi királyságban. Izraelben egyetlen pozitív király, ébredési, vagy reformációs mozgalom sem volt ettől kezdve egészen az ország pusztulásáig. Ha a királynak uralkodáis idejénél az un. hosszabb számítást vesszük figyelembe, akkor Jeroboám elszakadása és bálványozása kezdete ie. 982-re esik. Innen számítva a 390 évet 592-höz jutunk.

Júda vétke a déli királyság utolsó 40 esztendeje, amikor a legjobban elrugszkodtak Isten kívánalmaitól. A pontos időt, hogy mettől meddig számít ez az idő nagyon nehéz megállapítani, mivel nincs támpont a kijelentésben ahhoz, hogy pontosan mely eseménytől, ill. esztendőtől kell számítani ezeket az időket. Ha Jósiás király 8. évétől számolunk, amikor a király "kezdte keresni atyái Istenét", akkor 632-től szintén 592-höz jutunk. Ettől kezdve lett menthetetlen Júda vezetőinek és népe többségének a vétke, megátalkodott megtérni nem akarásuk és bűneik további halmozása.

Ez a szemléletes bizonyságtétel azért volt fontos a közeli ostrom idején, a fogoly Júdabeliek számára, mert nem látták a Jeruzsálemet terhelő bűnök súlyát, ami miatt Isten segítségére és védelmére sem számíthattak, és ennél fogva állandóan a dolgok jobbra fordulását és fogságuk védelmét remélték, és ebben a hamis prófáték is csak erősítették őket (lásd. Jer. 29:1, 8-23)

Üdv. Péter

A Ezékiel 4,1–7,27 rész három jelképes cselekedetre osztható, a 4,2–5,4-ig terjedő szakaszban található magyarázatukkal együtt. Ezt követi három irányjelző fenyegető beszéd az 5,5–7,27 szakaszokban. Inkább bonyolult kölcsönhatás tűnik ki a témák és az egyre fokozódó helyzetek között, mintsem közvetlen összefüggés. A két rész egymással hivatalos, formális viszonyban van: a jelképes cselekedetek irodalmi vádiratként és vádemelésként szolgálnak, ugyanakkor az 5-7. fejezetekben előforduló jövendölésekben csak rövid a vád, de terjedelmes Izrael bűneinek szertartásos elítélése. A teljes szöveg a bálványimádás alapvető bűne körül kering, amely felségárulás Jahve ellen és halál a büntetése (ld. MTörv 13,8-17).

(a) HÁROM JELKÉPES CSELEKEDET (4,1–5,4). Nem szükséges hangsúlyozni, hogy Ezekiel minden jelképes cselekedetének teljességgel eleget tett. Ezek közül azonban sok valószínűleg csak szónoklatban vagy retorikus leírásokban valósult meg, nem pedig konkrét tettekben.

(i) Az ostromtérkép és az oldaltfekvés (4,1-8). 1. Kiváló minőségű agyagtáblára karcolt térképek maradtak ránk az egykori Sumérből és Babilonból (ld. ANEP, 260). Ez megerősíteni látszik azt a feltételezést, hogy ezen szakaszok inkább mezopotámiai, mint palesztin helyszínről árulkodnak. 2. helyezz el… faltörő kosokat: A faltörő kosokat tipikusan városok ostrománál használták (ld. ANEP, 368, 369, 373). 3. vasserpenyő: A támadó hadsereg falat épít az ostromlott város köré, így se segítség nem juthat az ostromlottakhoz, se túlélő nem menekülhet. 5. 390 nap: A prófétának meg kell cselekednie ezt az ostromot, megkötözve, bal oldalán fekve, a megszállás eseményére mereven tekintve. Hogy a teljes időszak milyen megállapodás révén lett megadva, abban nem lehetünk teljesen bizonyosak. Jelentheti Salamon templomának felszentelésétől annak lerombolásáig eltelt időszakot (kb. 975–585). Egy másik hihető feltételezés szerint Saul monarchiájától a Jozija-féle reformig tartó időszakot jelenti (1010–622). Az analógia, hogy minden bűnben eltöltött napért az oldalára kell feküdnie a prófétának, az izraeliták büntetésére emlékeztet, amikor is 40 nap lázadást 40 év sivatagi vándorlás követett (Szám 14,33-34). 6. 40 nap: Júdának ugyanazt a sorscsapást kell elviselnie, mint az izraelieknek a kivonulás utáni 40 évben (vö. Ám 2,10; 5,25). A 40 talán Jozija reformjától Jeruzsálem elestéig tartó időszak, kerekítve (622–585), vagy talán prófétai jóslat, miszerint a száműzetés 40 évig fog tartani, hasonlóan a sivatagi vándorláshoz.

(ii) Tisztátalan kenyér fogyasztása (4,9-17). Ez a jelenet az éhínség okozta kétségbeesést ábrázolja. 9. lencse: Különféle gabonafélék összekeverése révén nyert táplálékot táplálkozásra alkalmatlannak tekintették, ez esetben kétségbeesett próbálkozást szimbolizál a szűkös túléléshez szükséges mennyiség összegyűjtésére. 10. húsz sékel: Kb. 2,5 kg tömegnek felel meg. 11. egy hín hatodrésze: Egy hín kb. 4 liternek felel meg, tehát az egyhatoda közel 7 dl. 12. Az árpát a búzánál alacsonyabb rendű gabonának tekintették és az ebből készült kenyeret a szegények és éhezők élelméhez hasonlították. A MTörv 23,12-14 szerint az emberi ürülék tisztátalan és a katonai táboron kívül kellett a szükséget elvégezni. Ezekiel papi hűségében ragaszkodik a törvényhez, amely megtiltja a papoknak, hogy tisztátalan (áldozati) állatokkal kapcsolatba kerüljenek (Lev 22,8; 7,18). Kizárólag ostrom idején vált lehetségessé ez. Isten azonban Ezekiel kedvéért enged a szó szoros értelemben vett végrehajtásból. 16. a kenyér botja: A Közel-Keleten a kenyeret közepén kerek lyukkal sütötték és sütik gyakran még ma is. Így a maradék kenyereket egy rúdra fűzhették majd a magasba lógatták, hogy megvédjék az egerektől és egyéb állatoktól.

Ezekiel több jelképes cselekedettel szemlélteti a Jeruzsálemre váró ostromot, Izrael és Júda bűneit, és az ostrom következtében beálló éhínséget.

4. 1—3. Ezekiel jelképes cselekedettel szemlélteti a Jeruzsálemre váró ostromot

„1És te, emberfia, végy magadnak egy téglát, tedd magad elé, és rajzold reá Jeruzsálem várósát; 2rendezz ellene megszállást, építs sáncokat, emelj töltést, üss ellene tábort és helyezz el köröskörül faltörő kosokat. 3Aztán fogj egy vasserpenyőt és tedd vasfalként magad és a város közé; nézz arra merev tekintettel, legyen az megszállás alatt és vedd körül. Jel ez Izrael háza számára!”

Magyarázat: 1. Babilóniában rendesen agyagtéglára írtak, melyet azután tűzön keményre égettek; íróeszközül a vasvesszőt használták. Ezekielnek ilyen téglára kellett felrajzolnia Jeruzsálem tervrajzát, — 2. és az ostrom eszközeit: sáncokat, töltést, tábort, faltörő kosokat. — 3. A vasserpenyő, melyet a próféta az Isten parancsára önmaga és az ostromlott város közé helyez, azt jelenti, hogy az Úr nem bocsát többé maga elé semmiféle engesztelő imádságot sem (vö. Sir. 3, 8.), hanem büntető ítéletét irgalom nélkül végrehajtja. Ezt az isteni büntető ítéletet jelképezi a próféta merev tekintete Jeruzsálem ellen. — Más magyarázat szerint a vasserpenyő azt jelenti, hogy Jeruzsálem védőserege nem tudja áttörni az ostromló babiloni sereg gyűrűjét. Jel ez Izrael háza számára: megrázó intőjel és minden szóbeli jövendölésnél hangosabban szóló megjövendölése a négy év múlva (588-ban) Jeruzsálemet érő ostromnak.

4—8. A próféta hosszú ideig tartó mozdulatlan fekvésével Izrael és Júda országainak bűnben eltöltött idejét és büntetését jel- képezi.

„4Aztán feküdjél baloldaladra, és helyezd reá Izrael házának gonoszságait, a napok száma szerint, melyeken át rajta fekszel; és vedd magadra gonoszságaikat. 5Én pedig reád teszem gonoszságuk éveit a napok száma szerint, háromszázkilencven napot, hogy Izrael házának gonoszságát hordozzad. 6És miután betöltötted ezeket, feküdjél azután jobboldaladra, és vedd magadra Júda házának gonoszságát negyven napon át; egy napot egy esztendő helyett, egy napot, mondom, egy esztendő helyett teszek reád. 7Te pedig fordítsd tekintetedet Jeruzsálem megszállására, és kinyújtott karral prófétálj ellene. 8Íme én megkötözlek téged, hogy meg ne fordulhass egyik oldaladról a másik oldalra, míg be nem töltöd ostromod napjait.”

Magyarázat: 4. Ha az ember arccal kelet felé áll, balra esik észak és jobbra dél; ezért jelképezi a prófétának baloldalán való fekvése Izrael országának bűneit és bűnhődés ét, jobboldalon való fekvése (6. v.) pedig Júda országának gonoszságait és bűnhődését. A napok száma a Hetvenes görög fordításban «százötven». — 5. Minden nap a bűnök (illetve a büntetés) egy-egy esztendejének felel meg. Háromszázkilencven nap helyett a Hetvenes görög fordításban «százkilencven nap» van. A 390-es szám megfelel az I. Jeroboámnak, Izrael országa első királyának és bűnre vezetőjének trónralépésétől (935 körül) 545-ig eltelt esztendők számának. 545 körül Círus perzsa király győzelmei miatt Babilon bukása és a zsidó nép szabadulása már közvetlenül küszöbön állott. A Hetvenes szöveg számai csakis a bűnhődésnek éveit adják: 733-tól, amikor III. Tiglat-Pileszer asszír király Izrael országa északi vidékéinek lakosságát az asszír fogságba hurcolta (2Kir 15:29.), 190 évet számítva szintén a babiloni fogság vége felé, 543-ig jutunk. A próféta számai kerek számok. — 6. Azután, szószerint: «másodszor». A negyven nap beletartozik a megelőző 390 vagy 190 napba (vö. a Hetvenes fordítás szövegét a 4. versben); ennek a negyven napnak (= esztendőnek) kiindulópontja 581, amikor Nábuzárdán babiloni hadvezér a Júdában maradt zsidók utolsó csoportját is Babilonba hurcolta (Jer. 52:30.). A negyven napnak megfelelő negyven esztendő 541-gyel végződik, tehát ez a szám is a babiloni fogság utolsó időszakáig vezet. — Más magyarázat szerint a számok. Izrael büntetésének és Jeruzsálem ostromának idejét jelentik, melyet a próféta jelképes cselekedete megjövendöl. 390+40=430; 2Móz 12:40. szerint az egyiptomi szolgaság ideje 430 esztendő volt. A próféta jelképes cselekedete tehát azt a gondolatot domborítja ki, hogy a zsidó nép újra el fogja szenvedni a szolgaság idejét. — 7. A prófétának mindkét időszakban Jeruzsálem (képe) felé (1—3. v.) kell fordulnia, hogy annak vétkeit és négy év múlva biztosan bekövetkező ostromát jelképezze; a kinyújtott (héb. «mezítelen») kar az isteni harag jelképe. Vö. Iz. 9, 12. 17. 21 ; 10, 4 ; 14, 26. Prófétálj ellene: nem élőszóval, hanem a már leírt és az ezután olvasható jelképes cselekedetekkel. — 8. Én megkötözlek téged (1. 3, 25.): vagy valóságos kötelekkel, vagy betegséggel, mely megakadályozza a próféta szabad mozdulatait. Ostromod napjai: azok a napok, melyek alatt Ezekiel fekvésével és többi szimbolikus cselekedetével Jeruzsálem ostromát jelzi.

9—17. A próféta nyomorúságos eledelével szemlélteti a Jeruzsá- lemben az ostrom folyamán beálló éhínséget.

„9Egyúttal végy magadnak gabonát és árpát, babot és lencsét, kölest és tönkölyt; tedd ezeket egy edénybe és készíts magadnak kenyereket ama napok száma szerint, amelyeken oldaladon fogsz feküdni; háromszázkilencven napig; egyed azt. 10Ételed pedig, mellyel majd táplálkozol, húsz sztáter súlyú legyen naponkint; ezt edd időről-időre. 11És vizet mérték szerint igyál, egy hín hatodrészét; ezt igyad időről-időre. 12Hamuban sült árpakenyér gyanánt egyed azt; és fedd be szemük láttára oly ganéjjal, mely embertől való. 13És mondotta az Úr: Így fogják enni Izrael fiai az ő megfertőzött kenyerüket a nemzetek között, melyek közé kivetem őket! 14Én pedig így szóltam: Jaj, jaj, jaj, Uram, Istenem! Íme még nem voltam megfertőztetve; hullát és amit vadállat szaggatott szét, nem ettem ifjúkorom óta mindeddig, és semmiféle tisztátalan húst sem vettem még szájamba! 15Erre Ő ezt mondotta nekem: Íme megengedem, hogy ökörtrágyán készítsd el kenyeredet emberi ganéj helyett. 16Mondotta továbbá nekem: Emberfia, íme én összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben; súly szerint és rettegve eszik majd a kenyeret, és mérték szerint és szorongva isszák majd a vizet, 17úgy hogy ha majd elfogy a kenyér és a víz, kiki felebarátjára roskad, — és elsorvadnak gonoszságaik miatt.

Magyarázat: 9. A különböző gabonaneműek összekeverésével a próféta a Jeruzsálemben fellépő szörnyű éhínséget akarja szemléltetni. Tönköly (héb.) helyett a Vulgáta «bükköny»-t említ. A prófétának a különböző növényekből hamuban sült kenyeret kell készítenie. Háromszázkilencven napig, a Hetvenes fordítás szerint: «százkilencven napig»; 1. az 5. v. magyarázatát. — 10. A húsz sztáter (héb. «sekel»)-nyi napi adag 315 grammnak felel meg, ami csak arra lehetett elegendő hogy a próféta éhen ne haljon. — 11. A hín folyadékok mérésére szolgáló űrmérték volt, a bát (36,4 liter) hatodrésze. A hín hatodrésze kereken egy liternek felel meg, ami főleg Babilon forró égöve alatt kevés ital egy napra, de kézzelfoghatóan szemlélteti :azt, hogy az ostromló babiloni sereg Jeruzsálemnek vízzel való ellátását is lehetetlenné teszi. — 12. Palesztinának és Babilóniának fában szűkölködő vidékein a lakosság szegényebb része szárított marhatrágyát használ ma is tüzelő anyagnak. Az Ezekielnek adott parancs azt szemlélteti, hogy «a Jeruzsálemben fellépő éhínség és az állatokban beálló hiány miatt a lakosság még ezt a tüzelőszert is nélkülözni fogja, de egyúttal azt is mutatja, hogy Jeruzsálem lakosságának még a legelemibb életszükségletek kielégítésére is a legundorítóbb dolgokat kell majd felhasználnia. Fedd be (a héber szerint : «süsd meg»): a régi zsidók (és a nomád arabok ma is) a kenyeret úgy sütik, hogy a meggyúrt tésztát forró kőre vagy serpenyőre teszik, vagy forró hamuval betakarják és kellő időben megfordítják. Vö. Óz. 7, 8. — 13. Izrael fiai a fogságban (a nemzetek között) megfertőzött kenyeret ettek, mert a bálványimádás miatt tisztátalan volt az a föld, amelyen a gabona termett. — 14. A hullának és a vadállattól szétszaggatott állat húsának evését a mózesi törvény tiltotta (3Móz 7, 24.). Tisztátalan hús: a héber szöveg «megromlott áldozati hús»-ról (v. ö. 3Móz 7, 18.) beszél. Ezekiel nem engedetlen az Úr ellen, hanem alázatos kérelmét terjeszti eléje, melyet — 15. az Úr rögtön meg is hallgat. — 16. A kenyér botja: a hasonlat alapja az a támasz, melyet a kenyér az élet fenntartására nyújt. (Vö. 5, 16 ; 14, 13 ; 3Móz 26, 26 ; Zsolt. 104, 16 ; Iz. 3, 1.) Súly szerint: szűkre szabott mérték szerint. — Jer. 37, 20 ; 52, 6., főleg pedig Sir. 2, 11. 12.20; 4, 8—10. megrázó módon írják le a Jeruzsálemben fellépett éhínséget. — 17. Kiki felebarátjára roskad, ti. az éhínség és éhhalál következtében ; a héber szerint: «kiki elrémül».

Annyi napig kell bűnhödnöd a tíz nemzetség gonoszságaért baloldaladon, a hány évig én viseltem azt, t. i. háromszáz kilenczvenig. Ez éveket az értelmezők különféleképen számítják. A valószinűbb vélemény azoké, kik az éveket az ország elosztásától Roboam és Jeroboam alatt (Kr. e. 975. évb.) Jerusalemnek Nabukodonozor által lett bevételéig (Kr. e. 589. évb.) számítják. Ez időköz alatt 386 év folyt le, kerekszámmal 390 év. Hogy itt a tíz nemzetség bűn-évei nem csak Izraelország bukásáig, hanem Júdaország földúlatásáig is számíttatnak, ez azért van, mivel a tíz nemzetség a bálványozást fogsága alatt is folytatta.

Júdaország gonoszságának 40 bűn-évei is különféleképen számíttatnak. Legvalószinűbb az, hogy a próféta Józiás király tizenkettedik évétől számítja, midőn ezen király az igaz Isten tiszteletét ismét visszaállította, a nélkül, hogy a következményre nézve czélját érte volna (Krón. II. 34,3.), azaz: Kr. e. 629. évtől Jerusalem bevételéig Kr. e. 589. évb. A zsidók ugyan már Józiás, különösen pedig Manasszes királyok alatt is bálványozók voltak; de a templom megtisztítása után Józiás által, az ő elpártolásuk különösen feltűnő és büntetésre méltó lett, annyival is inkább, mert 629. évb. Jeremiás is hozzájok küldetett, és a zsidók ezen egész időn át Jerusalem bevételéig, a próféta fegybeszédeit különös megátalkodottsággal megvetették.

Ezekielnek kötelekkel megkötözve kellett lennie, mig a 430 nap eltelik. Valamint ő fönebb az Isten személyét és az ostromlókét képviselte, úgy helyettesíti most az ostromlottakat, annak jelentéseűl, hogy az ostromlottak az ostrom alatt a legkínosabb szorongatásban lesznek. Ebből kitűnik, hogy a 430 nap, melyek alatt a prófétának mind a két oldalán kellett feküdnie, nem csak Izrael és Júdaország elszakadásának idejét, hanem Jerusalem Nabukodonozor általi utolsó ostromának (Kr. e. 589. és 588. évb.) idejét is összefoglalva, jelenti. Ezekiel hosszas fekvésére nézve némelyek ellenvetik, hogy az felülmúlja az emberi erőt; de mindamellett is vannak példák rá, hogy az emberi természet ilyesmit elviselhet. A mit némelyek a próféta ezen és többi cselekvényei ritkasága- és súlyos voltára nézve állítanak, mintha azok nem vitettek volna véghez valósággal, hanem csak látomásképen tűntek elé lelkében, – azonkivül még megjegyzendő, hogy ilyenkor a próféták, mint Krisztus előképei helyettesi minőségben cselekedtek, s mint igazak az igaztalanokért bűnhödtek és szenvedtek.