A média, és azon belül a filmipar miért állít kettős mércét a zsidó emberekkel szemben?

Én láttam mindkét filmet még gimnazista korombn, úgyhogy szeretném elmondani, én hogyan tapasztaltam meg akkor. Elöljáróban annyit, hogy egyszer sem fordult meg a fejemben egyik film nézésénél sem, hogy "húú, szegény zsidók", vagy "húú, szemét zsidók".

- Sorstalanság: maga a film egyáltalán nem helyez hangsúlyt arra, hogy a főszereplők zsidók, vagy nem. Ennél sokkal szájbarágósabb például a Schindler listája, ami szinte letuszkolja az ember torkán, hogy "márpedig itten zsidókról van szó, nem másokról". Egyébként szerintem ez utóbbi film sokkal inkább túlértékelt, mint a Sortalanság, ahol szinte nem is veszi észre az ember, hogy zsidókról szól, ha nem lenne a sárga csillag a rabruhán. És sokkal kevésbé hatásvadász, inkább szól a táborban kialakult emberi kapcsolatokról, mint a kivégzésekről meg népirtásról. Sajnos a forgatókönyv és rendezés viszont eléggé lapossá és unalmassá teszi a filmet.

- Passió: nekem nagyon tetszett a film, különösen a realizmusa és naturalizmusa az, ami ebben a témában mindig is hiányoltam a filmekből. A legtöbb Bibliával kapcsolatos film sajnos a túlzott szemérmessége és ájtatossága miatt számomra kissé hiteltelen, hiszen maga a Biblia nem egy filmesítésre szánt mű. Így aztán azok az írók és rendezők, akik ilyenekre adják a fejüket, általában igyekeznek hűek maradni eme szellemiségnek (egyébként teljesen érthető módon), de emiatt beletörik a bicskájuk, mert ez nem egy egyszerű téma. Ez alól a Passión kívül két kivételt láttam, Zeffirelli Jézus élete című filmje, illetve Krisztus utolsó megkísértése című film Scorsesétől.

Visszatérve a Passióra, aki szerint ez a gonosz zsidó népet mutatja be, az nem lát a szemétől (vagy nem is látta a filmet), hiszen hogy nem esik le neki, hogy a pozitív főszereplők szintén mind zsidók. A film nem tagadja, hogy igenis megvoltak a zsidók között is a maradi és kegyetlen emberek, de ugyanekkora hangsúlyt kap a rómaiak barbár és kegyetlen viselkedése benne. Az a film csak annyira szól a gonosz zsidókról, mint amennyire A kőszívű ember fiai a gonosz osztrákokról.

Akkor ez az írás minden bizonnyal kimaradt sokatoknak:

[link]

A két film két különböző dologról szól és más a célja.

Passiónak az a célja, hogy bemutassa egy keresztút realitását (a fenti cikket olvassátok el).

A Sorstalanság, és a többi hasonló előre rendelt film meg egyszerűen propaganda, és erkölcsi, politikai előnyformálás, és önlegitimizálás.

Na meg annak az illúziónak a fenntartása, hogy a két véglet van bemutatva, közben közel sem.

2011-04-10 19:18

(Ebben az ősös, Ázsiás kérdésben meg az a vicces, hogy épp, hogy nagyra tartják őseinket, és elég sokan tartanak rokonnépnek és büszkék erre. Csak úgy megjegyeztem, mielőtt valaki elhinné, amit fentebb írtak erről.)