A Biblia milyen megdönthetetlen bizonyítékokkal szolgál, hogy milliók képesek feltétel nélkül elhinni minden leírt szót?

A legelső válaszok igen rossz fényt vetítenek a Bibliára és azokra, akik abban valami módon hisznek.

Valóban sok hívő, sokféle módon hihet, ez kétségtelen.

De az nem jellemző, hogy valaki a Biblia "minden szavát" - szó szerint elhiggye!

Sajnos a hiszékenység óriási mértékben befolyásolja az emberek hitét, az ún. keresztényekét is.

Az egy alapvető tévedés és összemosása a nagyon eltérő dolgoknak, amikor a "kereszténységet", vagy azon belül a jól ismert, látható nyagyobb felekezeteket összekeverjük a bibliával! Sajnos sok ember felületesen ezen szervezetek tettei alapján ítéli meg a bibliát is mondván, hogy mennyi erőszaknak és ostoba tanításnak az okozója, forrása.

Pedig ez nagyon nem igaz!

Csak meg kellene vizsgálni az első sz.-i keresztények példáját, életét, Jézust és kortársaiét. Ezt bizony kevesen teszik meg, főleg nem pártatlan forrásból merítve!

Ez is egy súlyos hiba, hiszen anélkül mond a legtöbb ember véleményt, pontosabban anélkül száll síkra valamely világnézet mellett, hogy ponos ismerete lenne a témában.

Folyt. köv.!

Előfordult már veled, hogy némileg felbosszantott az a vita, mely az evolúció és a teremtés összevetéséről folyik? Ha igen, nem vagy egyedül.

Ez a kérdés is sajnos jó bizonyíték erre. Persze a kérdés jó, nem erről van szó!

Valójában az történik, hogy az egyik fél, néhány jeles tudós és akadémikus (vagy ezeket idézők), gyakran szakszavakkal teletűzdelt nyelvezetet használva, azt állítja, hogy ha művelt és intelligens vagy, akkor el kell fogadnod az evolúció elméletét. A másik fél viszont, néhány ugyanolyan lehengerlő stílusú vallásos személy érzelmektől túlfűtötten arról szónokol, hogy ha igaz hited van, akkor egyet kell értened az általa képviselt teremtéselmélettel.

Az ilyen szélsőséges nézetek számos gondolkodó embert közömbössé tesznek. Isten létének a kérdése többet érdemel, mint hogy csupán önelégült, dogmatikus kijelentések hangozzanak el róla. Nem szabad elfelejtenünk, hogy erre a kérdésre nem egyszerű vitatémaként vagy puszta agytornaként kell tekintenünk, hiszen érinti az életünket és a jövőnket.

Most őszintén: mi lehet ennél a kérdésnél fontosabb?

Sok magasan képzett tudós elveti az értelmes Teremtő gondolatát, de van sok megbecsült, kiválóan képzett tudós is, aki azt állítja, hogy a bizonyítékok egy Tervező vagy Teremtő léte mellett szólnak. Vannak, akik ennél is tovább mennek: kétségbe vonják, hogy becsületes tudósok-e azok a kollégáik, akik dogmatikusan elvetik Isten létét.

John R. Baumgardner geofizikus például megjegyzi: „Olyan elképesztően kicsi eshetőség mellett hogyan is állíthatná egy becsületes tudós azt, hogy véletlenszerű kölcsönhatások eredménye az a bonyolultság, melyet az élő rendszerekben figyelünk meg? Szerintem, ha valaki ismeri a számokat, és mégis a véletlen mellett száll síkra, az a tudományos becsületesség súlyos semmibevétele.”

A híres fizikus, Richard Feynman a tudományos becsületesség egy másik oldalát világította meg. Egy egyetemi diplomaosztó beszédében „a becsületesség sajátos, további oldaláról” szólt. Azt mondta, hogy ebben benne foglaltatik az, hogy „az ember minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy éreztesse, nem tévedhetetlen”. Kijelentette: Ezzel „tudósokként tartozunk más tudósoknak, és véleményem szerint a laikusoknak is”.

Milyen gyakran nyilatkoznak az evolucionisták úgy, hogy talán téves az elképzelésük? (tehát az az elképzelés, hogy Isten nincs, csakis mindent az anyag vizsgálatából ismerhetünk meg) Sajnos úgy tűnik, hogy az efféle szerénység ritka a körükben. Igazából a szerénységnek és a becsületességnek több tudóst kellene arra indítania, hogy elismerje, a tudomány, mely csupán az anyagi dolgok vizsgálatára szorítkozik, nincs felkészülve rá, hogy a Teremtő létével kapcsolatos kérdésekre válaszoljon. Mi a helyzet azonban a vallási vezetőkkel, a kreacionizmus (teremtéselmélet) szószólóival?

Folyt. köv.

A Biblia a Könyvek Könyve,

tudni kell olvasni és értelmezni.

A Biblia egy érdekes mű alapvetően. Először nézzük az Ószövetséget. Az mi tk.? Én 2 részre tudom bontani, az egyik rész pusztán történelmi (zsidók vándorlása, fogságok, háborúk), tehát ez a rész teljesen hihető, igaz is lehet, hiszen nincs benne semmi csodatétel (vagy is van csodatétel, de nem döntő horderejű, inkább azt mutatja hogy az akkori emberek mivel magyaráztak bizonyos dolgokat). A másik része, pedig különböző őstörténeti kérdések (pl. vízözön, bűnbeesés, stb.), ami nem történelmi írás, de nem is héber produktum. A vízözön, bűnbeesés (és még lehetne sorolni csak most nem jut szembe) zömmel sumer, egyiptomi, stb. mitológiai "kölcsönzések" (csak a sumer mítoszban pl. nem Noé hanem Utnapistim neve van, de a történet ugyanaz, s a sumer forrás viszont bizonyítottan régebbi).

Az Újszövetséget ha megnézzek végig Jézus életéről tanúskodik, majd jönnek az apostolok tettei, és a legvégén az apokalipszis. Igen, mind az új- mind az ószövetségben vannak csodás elemek, de azt nem szabad elfelejtenünk, hogy ez nem egyedülálló.

Nekünk a docens szemináriumon mindig mondta, hogy egy adott terület mitológiája, vallása nem azt tükrözi, hogy mi történt meg valójában, hanem hogy az ott élő embereket milyen kérdéskörök foglalkoztatták, milyenek voltak a világról alkotott elképzeléseik. Magyarul megmondva a Biblia racionális szemszögből is magyarázható (ahogy pl. a felvilágosodás során az enciklopédisták is tették). Az Ószövetségben pl. Isten (vagy pontos nevén JHVH, ugyanis a magánhangzókat a mai naipg nem tudják pontosan, mik lehettek) sokszor lép közbe gyakran értelmetlennek tűnő módon. Ez egészen addig értelmetlen csak, amíg meg nem ismerüjk az adott kort mélyebben (és sajnos, ki kell mondanom, ehhez az átlagember tudása nem elég, ezért van az h sokan olvassák a Bibliát de nagyon kevesen értik csak pontosan). Egy példa az előbbi mondatomra pl. h van 1 olyan sor (nem pontosan idézek!), hogy "legyen a neve nő, mivel a férfiból lett" - persze, egy átlag ember a fejéhez kap h "uramég mi ez a hülyeség, hogy jön a kettő egymáshoz?". De ha megnézzük, a héber nyelvben a "férfi" és "nő" szónak a gyöke ugyanaz, csak egy toldalék különbség van, így már érthető egyből a dolog.

Azonban Ószövetség (de részben az Újszövetség is) a környező közel-keleti népek hitvilágának gyűjteméyne. gyakorlatilag semmi új, de az összes addig létezőnek a foglalata. Más vallás sem volt különb, még a pogány vallások sem (ahogy a magyar pogányságot sem irtotta ki a kereszténység soha, hanem integrálta bizonyos elemeit inkább, pl. Boldogasszony-kultusz, és így nem veszített az értékéből, hanem inkább több lett, mind a kereszténység, mint az ősvallás).

Az Újszövetség pedig Jézus élete és tanítása, és itt nem szó szerint az a fontos (ahol megint sokan elsiklanak), hogy mennyi csodát tett és miért. Ez teljesen lényegtelen. Szimbolika. Lehet hogy egyetlen csodát sem tett. Itt a lényeg, Jézus, tehát egy új vallásalapító, egy hitújító harca a régi megcsontosodott, idejétmúlt és a fejlődő világban használhatatlanná váló (gnodoljunk csak a talmud pl. szinte minden életterületet leszabályozó megkötéseire, ami a kereszténységben már nincs meg) rabbinizmus ellen. E köré a gondolatkör köré kristályosodik ki. Aki ebben belekötne, kérem, inkább előbb vegye elő a fent említett részeket, olvassa inkább előbb el, Jézust mennyire üldözték mind a farizeusok, mind a szadduceusok. Ennyi a lényege az Újszövetségnek. Egy új vallási irányzat megjelenése, és annak a ahrca a régivel.

Az apokalipszis megint nem egy forrásból származik. A germán népeknek ugyanúgy megvolt a maguk apokalipszise (ragnarökkr), ez az akkori világban megszokott dgma volt.

Az egész Biblia, tehát, összefoglalva, az akkori világ tükörképe. Egy tükör, amiből az akkori embereket felfogásait láthatjuk. És ha ezt megértjük, akkor eszünkbe sem jutna vitázni olyanon h "ez a csoda tényleg megtörtént?", mert nem lényeges. És ha nem történt meg? Ez nem változtat a hitemen, mert én nem a csodában hiszek, hanem az abszolút igazságban, ami nekem Istenben testesül meg. Abban, hogy bármilyen emberi bíróság is tévedhet, de Isten nem, és ez szubjektív álláspont, nekem ez ad erőt. Akinek ez nem, az ne tegye, ne higgyen, mindenkinek megvan a maga életútja, én abba nem szólok bele.

Én így látom, keresztény létemre. Amúgy azt is hangsúlyozom még, hogy a mai egyházat sokmindenben el tudom ítélni én is,de hát én nem az egyházban hiszek, hanem a vallás alaptételeiben, az pedig nem egyházhoz kötött.

Szerintetek mi az a hiba, amit a vallás nevében sokszor elkövetnek?

A vallási vezetőket sem igazán jellemzi szerénység és becsületesség. Hogyan is lehetne becsületességről beszélni, amikor valaki a Biblia tanításának mond valamit, ami nem is az? Hol a szerénység akkor, amikor valaki a személyes nézeteit és dédelgetett hagyományait a Biblia elé helyezi? És pont ez az, amit sok kreacionista tesz.

A kreacionisták például gyakran hangoztatják, hogy az egész világegyetem hat, betű szerinti 24 órás napon jött létre, mintegy 6000 évvel ezelőtt. Efféle tanításokkal tévesen állítják be a Bibliát, mely azt mondja, hogy Isten „kezdetben teremtette” az eget és a földet, vagyis meghatározatlan időpontban, a hat behatároltabb teremtési „nap” kezdete előtt (1Mózes 1:1). Fontos megjegyezni, hogy a Mózes első könyvében a „nap” szó többféle értelemben fordul elő. Az 1Mózes 2:4 az első fejezetben taglalt egész hatnapos időszakra egyetlen napként utal. Logikus, hogy ezek nem betű szerinti 24 órás napok voltak, hanem hosszú időszakok, melyeknek mindegyike nyilvánvalóan hosszú ideig tartott.

Sajnos a hitoktatók is gyakran téves nézeteknek adnak hangot, amikor a hitről beszélnek. Némelyek érezhetően azt sugalmazzák, hogy a hithez hozzátartozik, hogy lelkesen elfogadjunk valamit, amire nincs szilárd bizonyíték. Sok gondolkodó embernek ez egyenlő a hiszékenységgel. A Biblia egész másként utal a hitre: „ A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása”, vagy más fordítás szerint: "A hit pedig a reménylett dolgoknak a valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés" (Héberek 11:1 Károli). A hit tehát nem puszta hiszékenység; hathatós bizonyítékokon, ésszerű biztosítékon alapul.

No és milyen bizonyítékokra alapul az Istenbe vetett hit? Kétféle bizonyíték van, és mindkettő meggyőző.

Ha megengeditek, folyt. köv.

Pál apostol a következő sorok leírására érzett indíttatást: Isten „láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők, igen, az ő örök hatalma és istensége” (Róma 1:20). Évezredeken át bölcs férfiak és nők meglátták Isten létének a bizonyítékát a minket körülvevő természetben.

Mára ezt a minket körülvevő természetet hihetetlen mértékben elemeire bontották, de mégsem találták meg a létezésének az okát, magyarázatát. Viszont az addig is rendkívül összetettnek látszó élet, az anyagi világ, még összehasonlíthatalanúl bonyolultabb lett, mint feltételezték volna akár 100 évvel ezelőtt is!

Amint azt megvizsgáltuk, a tudomány hasznos eszköz e tekintetben. Minél többet megtudunk a világegyetem bonyolultságáról, és a benne uralkodó rendről, annál több okunk van arra, hogy áhítattal tekintsünk arra a Valakire, aki megtervezte. Néhány tudós nyitott az ilyen bizonyítékokra, és elfogadhatónak érzi azokat. Kétségkívül azt mondanák, hogy a tudomány segített nekik megtalálni Istent. Úgy tűnik azonban, hogy más tudósokat semennyi bizonyíték sem győz meg.

Maga a Biblia is számtalan bizonyítékot szolgáltat arra, hogy emberfölötti intelligencia ihlette. Például rengeteg próféciát (több száz) tartalmaz, ami nem más, mint előre megírt történelem. Némelyik prófécia pontosan ecseteli a mai világ állapotát (Máté 24:3, 6, 7; Lukács 21:10, 11; 2Timóteusz 3:1–5). Az emberek nem tudják hitelt érdemlően megmondani a jövőt. Ki más lenne erre képes Istenen kívül? Ezeknek a próféciáknak a nagy része már részletesen beteljesedett, és bizonyítható sok esetében, hogy sokkal régebben írták, mint ahogy megtörtént.

Sőt, mint kiderült, az Újszövetség történeteinek 90%-a más vallások történeteiből lettek átvéve:

[link]