Miért nem hisznek az emberek Istenben?

Az alábbi választ a ki teremtette istent kérdésre írtam, de szerintem erre a kérdésre is jó, benne van a miért hiszünk és miért nem dolog is.

Ki teremtette istent?

A válasz röviden a kérdésre: mi magunk, jobban mondva az emberi elme. Hogy miért és hogyan az már egy kicsit hosszabb választ igényel, Nézzük egy kicsit távolabbról a dolgokat, isten, vallás, hit. És azt hiszem meg is van amit kerestünk. A hit. Mindenki hisz valalmiben, ha nem hisz istenben akkor ez a hite. Ha hisz Istenben, akkor az. Ha Allah-ban hisz, akkor az. Mi a közös mindebben? Az, hogy az ember a hit által magabizotsságot nyer, meggyőződést. Vélemyényem szerint az emberi elme egyik legnagyobb ellenfele a bizonytalanság. Biztonytalanságból is van egy-két fajta. Pl- létbizonytalanság, vagy ha valaki egyszerűen csak magában bizonytalan. Mindegy milyen formában jelenik meg, az emberben stresszt, félelmet, idegességet okoz. És ez a félelem elmehet egészen odáig, hogy az embercselekvő, vagy döntésképtelennél válik, nem tudja mit, és hogy csináljon. Azt hiszem ezzel a fajta érzéssel már mindenki találkozott, és senki se szereti sokszor átélni. Erre a bizonytalanságra egy eberi reakció a hit. Az istenek azért alakultak ki, hogy ami ezidáig bizonytalan volt, és az embernek nem volt ráhatása, az az isten által biztosabbá váljon. Ha van, aki mindent irányít, mindent kézbetart, akkor mindjárt nem olyan bizonytalan a világ, egészen egyszerűen csak tisztelni, szeretni, felnézni kell rá, és ő cserébe majd biztos viszonozza a jóságunkat, és megsegít. És ezzel meg is magyarázható a vallások sokfélesége. Miért van isten, allah, zeusz, héra, és még sorolhatnám az különféle isteneket. Valójban mindegyikben a hit a közös. A vallásháborúk meg annak a következménye, hogy a másikat megingatos a saját hitében, bizonytalanságba sordor azzal, hogy amit hisz, az nem való. És a bizonytalanság érzésénél nincs rosszabb, még a biztos rossz is jobbank túnhet, mint a bizonytalanság.

A hit teszi képesség az embert hogy legyűrje a bizonytalanságát, ad neki erőt hogy tovább harcoljon.

Ezért képesek a sikerre mind az istenhívők, mind azok akik nem hisznek istenbe. Az istenhívőknek olyan erős az istenben való hite, hogy nem torpan meg semmitől, és végül sikert ér el. Az ateistában ugyan ez az érzés van, csak benne az a meggyőződés él, hogy nincs isten. Valüjában mindketten hisznek, de külön dologban, és az egyetlen közös dolog, az hogy mindkettejükből hiányzik a hitük által a bizonytalanság.

Ha valaki nem hisz Istenben, akkor valószínűleg az evolúcióban hisz. Ha pedig valaki az evolúcióban hisz, akkor kérem szépen vizsgálja már meg az evolúció-t legalább annyira mint a hívők a Bibliát, és akkor majd rá jön az a valaki, hogy mennyi 'sületlenség' van benne.

Egy pár 'elgondolkodtató' dokumentum: [link]

[link]

AMIKOR valaki azt mondja, hogy „hiszem, ha látom”, nem gondolja szó szerint, amit mond. Tulajdonképpen mindannyian hiszünk olyan dolgokban, amelyeket nem látunk.

Az iskolában például biztosan végeztél kísérletet a mágneses tér létezésének bizonyítására. Ez a kísérlet a következőből áll: Szórj vasreszeléket egy papírlapra, azután helyezd a lapot egy mágnes fölé. Ha ide-oda mozgatod a lapot, akkor mintha varázslat történne: a vasreszelék a mágnes pólusai köré csoportosul, és felveszi a mágneses tér alakját. Ha te is kipróbáltad ezt, vajon láthattad magát a mágneses teret? Nem, viszont egyértelműen láthattad a hatását, melyet a vasreszelékre kifejtett, és ez meggyőzött arról, hogy létezik a mágnesesség.

Vannak más dolgok is, melyeket kérdés nélkül elhiszünk, annak ellenére, hogy nem látjuk. Például amikor egy szép festményt látunk, vagy megcsodálunk egy gyönyörű szobrot, semmiképpen sem kételkedünk a festő vagy a szobrász létezésében. És amikor egy vízesést csodálunk meg vagy egy naplementében gyönyörködünk, vajon nem kellene indíttatást éreznünk arra, hogy legalább elgondolkodjunk annak lehetőségén, hogy ezek egy nagy Művész vagy Szobrász alkotásai?

HISZEM, ha látom. Sokaknak ez az álláspontjuk. Néhányan azt mondják, hogy hinnének Istenben, ha valamilyen csoda folytán felfedné kilétét. Lehet, hogy így lenne, de vajon igazi hithez vezetne az ilyen hiedelem?

Vegyük szemügyre az izraelita Kórét, Dáthánt és Abirámot. A Biblia rámutat, hogy szemtanúi voltak ezeknek az Istentől származó, félelmet keltő csodáknak: az Egyiptomra mért tíz csapásnak, annak, ahogy Izráel nemzete a Vörös-tengeren keresztül megmenekült, és annak, ahogy az egyiptomi fáraó és katonai ereje megsemmisült (2Mózes 7:19—11:10; 12:29–32; Zsoltárok 136:15). Kóré, Dáthán és Abirám azt is hallotta, amint a Sínai-hegynél Jehova szólt az égből (5Mózes 4:11, 12). Mégis, nem sokkal azután, hogy ezek a csodák megtörténtek, ez a három férfi lázadást szított Jehova és az ő kinevezett szolgái ellen (4Mózes 16:1–35; Zsoltárok 106:16–18).

Mintegy 40 évvel később egy Bálám nevű próféta is tanúja volt egy csodának. Még az angyali beavatkozás sem tudta elrettenteni attól, hogy Isten ellenségei, a moabiták pártjára álljon. A csoda ellenére Bálám nekilátott, hogy szembeszegüljön Jehova Istennel és a népével (4Mózes 22:1–35; 2Péter 2:15, 16). A hit hiánya — amely Bálámnál megmutatkozott — azonban eltörpül amellett, amely Iskáriótes Júdás esetében mutatkozott meg. Annak ellenére, hogy Jézus közeli társa és rendkívüli csodák hosszú sorának a szemtanúja volt, Júdás harminc ezüstpénzért elárulta Krisztust (Máté 26:14–16, 47–50; 27:3–5).

A zsidó vallásvezetőknek szintén tudomásuk volt Jézus sok csodájáról. Miután Jézus feltámasztotta Lázárt, még ezt is elismerték: „ez az ember sok csodát mível.” De vajon meglágyította a szívüket, vagy nyújtott számukra hitet az akkor már életben lévő Lázár látványa? Egyáltalán nem. Ehelyett inkább abban mesterkedtek, hogy mind Jézust, mind Lázárt megöljék! (János 11:47–53; 12:10).

Még Isten közvetlen közbelépése sem teremtett hitet azokban a gonosz emberekben. Jézus, mialatt egyik alkalommal a templom előterében volt, fennhangon imádkozott: „ Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Jehova égből jövő hang által válaszolt: „Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.” Ez a csoda folytán végbemenő esemény mégsem teremtett hitet a jelenlévők szívében. A Biblia ezt mondja: „noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne” (János 12:28–30, 37; vö. Efézus 3:17).

Elgondolkodtató amit írtál... van benne valami.

A hit-ről szól az egész.

még hogy bebizonyitották Jézus létezését, hááá hol élsz? nincs olyan hogy Isten, ha van akkor szemenköpöm, és utálom hogy ennyi gonoszsággot megenged, ha van isten ő a legutálatosabb lény a világon...

Amugy meg nézd emg a Zeitgeist filmet, be van bizonyitva Jézus csak a nap, a 3 király az 3 csillag, minden megvan benne, anyi más istent találtak ki az emberek mind ugyanavval a dolgokkal, mind akkor született, mind meghalt, mind 3 napra feltámadt, ne szarj ember milyen Isten, nefélj,..... az egész baromság, ha tetszik ha nem, ez van, emglátjétok...

22:07

Nagyon el vagy tévedve. Ha nem tudnád akkor elmondom neked, hogy jelenleg nem Isten úralja a világot, hanem Sátán. Ezért van ennyi szenvedés, háború stb...

Napjaink hasonlítanak Noé napjaihoz. Akik hisznek a Szó-ban, azok megmentésben részesülnek. Örök élet lesz a jutalmuk.

De mondhatjuk az életedet egy próbának is. Rajtad áll, hogy hiszel-e Benne vagy sem. Szabad akartja van mindenkinek így neked is.