Ugye a Hit Gyülekezetbe járók igazából nem ilyenek?!

Szó sincs akkor, hogy aki nem a HIT gyülekezet tagja azt lenézik. Én még ilyet nem is hallottam, de elszomorít, hogy vannak ilyen HIT-esek is. Nem félreértettél valamit?

Istent nem azért kell követni, mert ÍGÉRGET, hanem azért mert HISZÜNK BENNE. A baleset miatt fogadd részvétemet.

16 éve fogadom el az Úr vezetését, és jó úton járok.

Áldon meg az Úr

A hitgyülisek iylenek, mint minden szektás.

[link]

Szekták: A hit gyülekezete...

Ami a közvetlen eredetet illeti, magyar irányzatról van szó. A gyülekezet alapítója Németh Sándor. Elõbb katolikus volt, teológiát is tanult, majd a reformátusok között elmondása szerint megkapta a "Szentlélek keresztségét. 1978- ban újra felvette a vízkeresztséget. 1979-tõl önálló imacsoportot szervezett. A csoport tagjai eleinte az Isten gyülekezete elnevezésû közösségen belül tevékenykedtek, majd a nyíregyházi alapítású, metodista jellegû Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel és külföldi szabadkeresztény közösségekkel kerestek kapcsolatot, végül 1989 májusában nyerték el a törvényes elismerést. Kiadványaikból kiderül, hogy a külföldi újpünkösdista mozgalommal állnak rokonságban.

Elfogadják a Szentháromságot, az Ige örök létezését, s hogy a Szentlélek isteni személy, de utóbbit Szent Szellemnek nevezik. Németh szerint a Szent Szellem Máriában isteni magot helyezett el (vajon ezt a mítoszok elképzelései szerint kell érteni?!), amibõl az ember-Jézus született, épp ezért Mária nem volt istenszülõ, csak emberszülõ.A gyülekezet (babiloni eredetû) bálványimádásnak tekinti "Mária és kisjézuska" kultuszát, ugyanígy az eucharisztiát és a szentek tiszteletét is.

A Szentírás központi jelentõségû náluk, azonban sajátos, szektás biblia- értelmezéssel dolgoznak. Nem az eredeti szövegre kiváncsiak, vagy arra, hogy mit is akart mondani az õsegyház, hanem azt keresik, személy szerint mit mond nekik az Írás.Mintha a tévedhetetlenség a hallgatóra, az értelmevonatkozna. Pedig a sugalmazás a szent írókra érvényes (vö. 2 Tim 3.16). Az egyéni átértelmezés már egyfajta új evangéliumot feltételez, ami szent Pál szerint lehetetlen (vö. Gal 1,9), s az egyéni találgatások végeláthatatlan zsákutcájába viszi az igehirdetést.

Mennyiben keresztények? Mível elfogadják a Szentháromságot, keresztény-félék. Ugyanakkor, bár meg van náluk a Szentháromság nevére történõ keresztség, ennek jelentõségét elhomályosítja náluk a Szent1élek keresztsége", az eucharisztiát pedig bálványimádásnak tekíntík, így még az a két szentség ís, amely megmaradt a reformáció közösségeiben, náluk az is háttérbe szorul, a pünkösdi elem hangsúlyozásával egyensúlyvesztés következík be.

Mit mondanak a Katolikus Egyházról? A gyülekezet a maga létét a történelmi egyházak, fõ1eg a Katolikus Egyház elleni kritikával kívánja megalapozni, utóbbit a Jehowa Tanúi mintájára egyenesen Babilonnak, "a paráznák anyjának" titulálja. (Jel 17,6-ra hivatkozva, ami a szentírási hely abszolút félreértelmezése).

A gyülekezet saját tagjait prófétáknak és szenteknek, az iidvösség várományosainak tekinti, épp ezért van az, hogy nem hajlandó párbeszédet kezdeni más, úgymond bûnös közösségekkel, akiknek sorsa szerintük a kárhozat.Valójában lsten Szent Pál szerint "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim. 2,4), tehát egyetlen közösség sem zárhat ki másokat az üdvösségbõl.

Nincs új a nap alatt. A nesztoriánus eretnekség a Kr.u. az V. században ugyanígy tagadta Mária istenszülõi méltóságát, és (bár elfogadta az Igét mint 2. isteni személyt) tagadta az Ige megtestesülését és Krisztus isteni mivoltát. Ez tér most vissza. Úgy látszik, ebben a kérdésben a gyülekezet számára már nem kiindulópont a Szentírás, pedig abban ezt olvassuk: "az Ige testté lett" (Jnl, 14). S mivel a Fiú, az Ige a megtestesülés után is Ige maradt, a kalcedoni zsinat (451) joggal mondta azt, hogy az Ige az isteni és az emberi természetet egyetlen személyi egységbe ölelte.

Szót érdemel a Szent Szellem emlegetése is. Ez a szóváltoztatás ma, a "szellem-hit" (a spiritizmus) korában nem szerencsés: egyeseket könnyen vezethet a Szentlélek isteni személy voltának megkérdõjelezéséhez.

De tegyük félre az elnevezés kérdését. Tévesen fogják fel a Szentlélek szerepét is. Vajon az Úr Jézus a Szentlelket nem azért adta a tanítványoknak, hogy alakítsák, gyógyítgassák, építsék a közösséget (vö. Jn 20,22)'? A lelki adományok "egyediesítése", magánkiváltsággá formlálása semmiképp sem Krisztus elgondolása.

Ami Máriát illeti, az Igének adott emberi testet (ha egyszer az Ige testesült meg), tehát az Efezusi Zsinat joggal nevezte Istenszülõnek. Egyébként már maga a rokona, Erzsébet is "Uramnak anyja"-ként emlegeti, az Ur kifejezés pedig Istennek jár ki a bibliában. Az Ur Jézus Jánossal együtt valamennyiünket Mária fiaivá tett. (vö. Jn 19,26), joggal szeretjük és tiszteljük tehát.A Mária-tiszteletnek lehetnek túlzásai, de a Katolikus Egyház Szûzanyát sohasem tekintette istennõnek és soha sem imádta.

Az egyház ugyanígy sohasem imádta a szenteket sem, még kevésbé képeiket. A szentek példaképeink az üdvösség felé vezetõ úton.Szent Pál szerint a szeretet az örökéletben is megmarad. (vö. 1Kor 13,8), ez érteti meg, hogy az üdvözültek sorsközösségben maradnak velünk, s ezt fejezzük ki azzal, hogy megszólítjuk õket, szeretetüket, közbenjárásukat kérjük.

Németh Sándor azt írja: "Üdvözítõ Egyház nincs. Az üdvösség a Jézus Krisztussal a Szentlélek által megvalósuló személyes kapcsolat gyümölcse". (Új Exodus 1/33) Azonnal felvetõdik a kérdés: ha nincs szükség az egyházra, mint közvetítõ eszközre, akkor miért alapított Krisztus egyházat, (vö.Mt.16,18), miért adott nekik lelki hatalmat?

A katolikus egyház és Babilon azonosítása tévedésen alapszik, hiszen a Jelenések könyve a pogány római birodalmat illette efféle jelzõkkel. A 2000 éves egyház tagjainak lehettek, voltak is hibái, ebbõl azonban nem következik, hogy az egyház egésze bûnös. Krisztus megígérte egyházának, hogy vele marad a világ végezetéig. (vö.Mt.28,20), s hogy a "pokol kapui sem vesznek erõt rajta" (Mt.16,18), vagyis az egyház sohasem válhat nem egyházzá, ahogy azt a gyülekezet feltételezi.Krisztusnak ezt az ígéretét épp olyan komolyan kell vennünk, mint mondjuk világvége-elõrejelzéseit. Emellett persze örökös feladat marad számunkra a bûnbánat és a megújulás.

A gyülekezet öntömjénezése nem új a nap alatt. A farizeizmus visszatérése, másrészt a katarista mozgalmak felújítása (a katharosz, tiszta görög szóból). Pedig Jézus világosan megmondta: "Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák". (Mt.23,12).

A gyülekezet új keresztény életstílust: örömöt, bõvelkedést, sikert, gazdagságot hirdet, ezért is vet be minden élménykeltõ eszközt: éneket, zenét, táncot, extázist. Az evangélium tényleg örömhír, helye lehet az élménykeresés új, akár modern formáinak is. A keresztény istentisztelet központjának azonban mégis a szentmisének kell maradnia, hiszen Krisztus önmagát adta tiszta áldozatul Istennek. (Zsid. 9,14).

A rendkívüli adományoknak (karizmáknak) fontos szerepe lehet a keresztény életben, mégsem feledhetjük: Szent Pál szerint a legfõbb adomány a szeretet (1 Kor 12,31 amihez a napi élet prózai terheinek a felvállalása is hozzá tartozik.

A gyülekezet önmaga igazolására látványos gyógyításokra, ördögûzésekre hivatkozik. Pedig egy-egy jel még nem bizonyítek, az evangélium szerint az álkrisztusok is "jeleket visznek végbe" (Mt 13,22). Mindenesetre, a jeleket követelõk (Mt 12,39) elfeledkeznek arról, hogy Krisztusnál a gyógyítás nem öncél, hanem Isten szeretetének és uralmának jele (Lk. 11,20), amely nem választható el a keresztény élet egészétõl.

A gyülekezet a betegséget Isten büntetésének, a gyógyulást a Szentlélek jelének tekinti. Pedig a betegség elfogadása is benne van Isten terveiben. Egészség (vagy akár mindenféle evilági bõvelkedés) és áldás ill. betegség és bûn azonosítása ószövetségi felfogást tükröz. Jézus elveti ezt az egyenlõségjelet (vö. azt mondja a vakonszületettrõl: "Nem vétkezett, sem õ, sem pedig szülei", Jn 9,2), a javakban bõvelkedést pedig egyenesen evangelium-ellenesnek tekinti (vö. Lk 12,21 ).

Magyar szektáról lévén szó, csak a hazai létszámról találgathatunk, mivel õk akarattal nagyobbra taksálják magukat, ezért a szakirodalom öt és harmincezer közöttire teszi a számukat.

Térítési módszerük az, hogy iskolákon, kollégiumokban leszólítják a fiatalokat. A "jó ügy" érdekében a "hitgyülis" fiatalok nem riadnak vissza egy kis flörtöléstõl sem. A nagy egyházak, fõleg a Katolikus Egyház tagjaira vetik ki hálójukat, legfõbb módszerük annak lejáratása, s valamiféle feltételeket nem követõ hit lehetõségének felvillantása

Magyar Bertalan a következõket írja róluk az Új Magyarország 1997. VII. 12-i számában:

A gyülekezet vezetõ lelkésze "A nyelv hatalma" címû sorozatban oly körmönfont bõbeszédûséggel fejti ki elvakult Róma-ellenességét, hogy írásait, noha a belõlük áradó gyûlölet szinte perzseli az olvasót, érdemes komoly teológiai háttérrel elemezni. Még ennél is figyelemre méltóbb azok a passzusok, amelyekben a nagyívû teológiai fejtegetés hirtelen nyílt és aktuális politikai propagandává csap át.

Dienes Erzsébet 1997 július 23-án ugyancsak az Új Magyarországban írja: A keresztény vallásokkal és általában a magyarsággal szemben oly mértékû gyûlölettel szembesültem náluk, amit a Göncz-törvény paragrafusai alapján hivatalosan is számon kellene kérni.

Ha csak a Hit Gyülekezete által kiadott, és Hack Péter által lektorált, Pat Robertson: Az új világrend címû könyvük került volna a kezembe, magam is elhinném, hogy a felekezet "Jézus Krisztus evangéliumát" hirdeti. Ennek ellenére meggyõzódésem, hogy a parlamentbe került "hívek" pontosan a könyvben leírt Isten és emberellenes világrend megvalósításának érdekében munkálkodnak.

A fentiekbõl is látható, hogy mennyire egyoldalú, politikai célzatú alapítás ez a gyülekezet, amelynek mûködése és megítélése nagyon sok gondot és problémát vet fel, de az tisztán látszik, hogy elüt a szektáktól, azt is mondhatni, hogy még a szektáknál is szektásabb, semmi köze se Jézushoz se a Szentlélekhez, se Istenhez, se a hithez, hanem nagyon is evilági célok mozgatják õket.

08:50:

legalább forrásmegjelolest irhattal volna, unalmas mindenhol ezt a >10 eves baromsagot bekopipesztelve latni...