Miért ilyen férfi központú a világ?

Szerintem a nők az idők során mindigis a valósproblémákkal foglalkoztak, gyereknevelés, gyűjtögetés, szóval munka közben az ember nem ér rá olyan roppantérdekes dolgokkal foglalkozni, mintpéldául mit is gondol isten erről, vagy arról, ki a főnök, egyebek.

Amikor a bibliát írták, akkor is kimaradtunk belőle, gondolom nem hagytak minket. Esetleg nem tartottuk érdekesnek.

Aztán mikor mária magdolnából (aki jézus legkedvesebb haverja volt), örömlányt csináltak, az európai kultúrkörben a nő elveszett. Valszeg a kedves pap bácsikkal a fene sse akart szerelmeskedni, mert olyan randák voltak, és cserébe én is szivassak mán alapon lealázták magdolnát).

A férfiak télleg erősebbek rövidtávon megjegyzem fitikailag, és hajlamosabbak az elvont gondolkodásra. Mi a józanság fele tendálunk. Azért is van keveseeb mői író, minrt férfi (a romantikus nyál, az nem könyv).

Mi szerelmesek leszünk, és élvetzzük az életet, a pasik meg tanulnak, húzzák a buta felesleges kis igájukat...

Szerencsére nem a világ a férfiközpontú, csak a katolikus keresztény vallás. Magam is katolikus nevelést kaptam, így bátran merem bírálni is :D. Hozzátenném a felsoroláshoz: az Atya, a Fiú és a Szentlélek alkotják a Szentháromságot. Számos vallásban van azonban Szentanya is a szenthármasságban.

Szerencsére azonban a mai, modern társadalomban ez kevésbé hangsúlyos már. Számos területen a nők előnyt is élveznek. Az öltözködésben a nők bármilyen színt magukra ölthetnek, noha a férfiakat egy - példának okáért - rózsaszín felsőért hosszú-hosszú évekig címkézték (a mai tendencia talán már pozitívabb ennek kapcsán). A nők viselhetnek nadrágot is, ám a férfiak szoknyát nem (jó, persze, mindig van kivétel, a skótszoknyás néphagyományokról jómagam is tudok).

Bár a bérezésben néha még manapság is van különbség, afelé haladunk, hogy ez megszűnjön. Már nem meglepő, ha otthon a férfi főz, vagy az, ha a feleség ért jobban a számítógépekhez. Már a férfi is elmehet feleségével GYED-re/GYES-re néhány cégnél.

Úgy vélem, egyre kevésbé vagyunk férfiközpontúak. Ez pediglen jó. :)

20 esztendős, férfiú

Ez egyértelműen a keresztény egyház miatt van! (És nem a vallás, csakis az egyház.) Régen az egyház olyan iratokat kanonizált csak, amiben a nők egyáltalán nem tölthettek be hangsúlyos szerepet.

Megdöbbentő belegondolni, hogy csakis az egyház réges-régen elkövetett tettei miatt mennyivel nagyobb hátrányban vannak a nők még mindig a XXI. században is. Pedig nagyon sokunk már nem vallásos, vagy nem a keresztény vallás tanításait követi, vagy nem úgy, ahogyan régen tették az emberek. Ennek ellenére még mindig emiatt 'szívunk' (bocsánat a kifejezésért).

(És most csakis a régi keresztény egyházat bírálom, a keresztény vallást teljes mértékben tiszteletben tartom, habár ateista vagyok.)

Kezdhetném akár azzal is, hogy azért, mert ilyeneket kérdeznek, de nem mondom, mert tudom, nem ilyen választ vársz el, ez nem nyugtatja meg a lelkedet.

Istent csak a mai, csorbitott felfogás szerint nevezzük Atyánkak. Az ősi, magyat őskereszténységben a Szentháromság igy hangzik: Atya, Fiu, Anya.. na, igy már az "amint a Mennyben, ugy a földön is" kifejezés is logikusabban hat. Tehát értelem szerüen (nálunk, és jonéhany népnél) ez korántsem volt olyan durva, mint ahogy elképzeljük.Sőt a nőt még többre is tartották a férfinél. Lásd: Mennyi Mária-ünnep van a naptárban (még ma is) és mennyi a sima Atyánk ünnep... Pedig már mennyit mózereltek a dolgon... Mária Magdolnáról meg azt kell tudni, hogy a prosti, s Jézus egyik legjobb barátja, és segédje nem egy és ugyan az. Két külön személy, csak ez is "modosodott.." idővel, mint a Szentháromság dogma. Csak ugy viszont nem illett volna bele a zsido világszemléletbe. Ott tényleg nincs mit keressen a nő a férfiak kozott. Nem furcsa? Ki log a lolab, de ebbe most ne menjunk bele.

Az angyalokat nemtelennek tartjuk, és nem csak fiunak ábrázolják. Sőt! Én a barátnőmnek szoktam mondani, hogy "angyalom", de fiunak mondani ilyesmit, kicsit fura.

Senki nem beszél arrol, hogy alacsonyabbrendű lenne egy nő. Sőt! Ezt csak a nők érzik igy önbecsüléshiány, vagy ilyesmik miatt. Egyszerüen a férfiak erősebbek, ők voltak azok mindig is, akik megvédték a családot, élelmiszert szereztek (mondom szereztek, nem elkészitették), minden fizikai megerőltetés a férfiakra jutott, és kész. Mindenkinek meg van maga szerepe, és kész. Szerintem ez igy van helyén, s inkább problémának tartom azt, ha egészségtelenül próbáljuk összemosni a nemeket. Az nem visz semmi jora,és még unalmassá is teszi a világot. Csak egyik nem sem lesz ugysem a másik nem, és még önmaga neme sem. Az más tál tészta, hogy az erő, a fizikai, hatalmi előny miatt hatalom is született ebbol a fizikai elpnyből, de ez amért egyenlőtlennek tűnik, azért még nem az, mert létezik egy olyan mondás, amin érdemes elgondolkoznunk, hogy "A férfi az egész világot akarja uralni, a nő meg csak a férfit..."

Továbbá a világot azért uralják a férfiak, mert egyszerüen a férfi alkalmasabb az uralkodásra, a rendszerek átlátására, a reálabb, szárazabb gondolkodásra, meg az ilyesmikre. De a nők viszont intuitiv képességeikrol hiresek, ráéreznek a dolgokra, tudják, hogy kell gondoskodni, ami még ennél is fontosabb. Ne feledjük, minden nagy uralkodó mellett ott volt mindig egy nő (..)Ha nem is uralkodott, de ott volt.. nézzuk csak meg az előző mondást..!

Továbbá fontosnak tartom leszögezni, hogy minden női "dominanciára való törekvés" nem női dominanciálódás, hanem a nők ELFÉRFIASODÁSA. Tehát nem egyensuly fele történő kimozdulás, hanem pont ennek az ellenkezője, harmoniátlanság.

Az egy dolog, hogy napjainkban az elvégzendő dolgokat nők is végezhetik, meg férfiak is valamilyen mértékben, de fontosnak tartom, hogy a Nő, Nő legyen, a férfi meg Férfi. Igy egészséges. A sziv sem akar tüdő lenni, mert nem az a dolga. Szerintem legcsodálatosabb teremtés a Nő. Nem értem, mért érzitek néha ugy, hogy alacsonyabb rendüek vagytok. Maximum nem vagytok képesek elfogadni, hogy az élet nem minden területén van keresnivalótok, mint ahogy nekünk férfiaknak sincs a konyhában pl, mert bénák vagyunk ott. (habár ezt vitathatnánk, hogy mért van mégis több férfi szakács, de örüljetek, hogy mi is ugyanugy ki vagyunk "szorulva" eletterületekről, csak nem panaszkodunk érte)

Remélem elég elgondolkodtató volt :)

21/F

„Uniszex” társadalom – avagy „ha felnő, majd eldönti”

Szakállas vicc (szó szerint), de aktuális. A liberális a parkban tolja a babakocsit. Oda megy hozzá egy ember, megcsodálja a gyermeket, majd megkérdezi: „de aranyos, kisfiú vagy kislány?” Erre a kérdezett felháborodva kifakad: „mit tudom én, majd ha felnő eldönti!”. Kicsit olyan ez, mint a „főnök vicce”. Addig röhögünk rajta, amíg rá nem jövünk, hogy az a napi feladat (esetünkben a szomorú valóság). A politikai korrektség szellemi alapjaira épülő liberalizmus a férfi és női családi/társadalmi szerepeket csereszabatosnak tekinti, a két nemet pedig nem csak egyenlő jogúnak, de gyakorlatilag egyformának is. A mindenki számára szembetűnő különbségeket a kultúra, a vallás és a szocializáció/neveltetés számlájára írják. Nincsenek már „férfi szerepek”, „férfias szakmák”, sem „női szerepek”, nincs már apa vagy anya, csak „szülő 1” és „szülő 2”, - s aki ezt kétségbe vonja, az bizony „szexista”.

Tekintetbe véve, hogy ma egy családot egy szülő (az apa) jövedelméből igencsak nehéz fenntartani, vagyis a jelen rendszer nem csak ideológiai, de gazdasági eszközökkel is szinte kikényszeríti a nők munkába állását, a feminizmus azon követelésével, miszerint ugyan azon munkáért a nőnek ugyan olyan bér jár, mint egy férfinak, nem lehet vitatkozni. Ahogy azzal sem, hogy ha egy munkakörre egy nő egyébként fizikailag, szellemileg alkalmas, akkor női mivoltára hivatkozva ez a munkakör nem tagadható meg tőle. De Szálasi már a harmincas években figyelmezettet: „Bűnt követ el az a rendszer, amelyik a nőt szent hivatásától elvonja, mint munkást kihasználja és anyagi feltételek után rohanó "férfinőt" teremt belőle.” A kulturális marxizmus lelkes támogatását élvező, s már a politikai korrektség szerves részévé vált feminizmus azonban éppen ezt teszi. A cél a hagyományos család szétverése – mindez az „egyenjogúság”, a „nők felszabadítása” jelszavai mögé rejtve, tekintve, hogy a család felszámolásának szándékát (ami egy érezhetően negatív dolog) kevés nővel lehetne a maga csupasz valójában megetetni, ezért pozitív, az emberek által általában szimpatikusnak gondolt fogalmakba (egyenlőség, szabadság, boldogulás, önmegvalósítás) csomagolják. A feminizmus a nőket a hiúságukon, büszkeségükön keresztül próbálja a kulturális marxizmus céljaira motiválni. „Te is képes vagy rá”, „valósítsd meg önmagad”, „tudod te ezt még jobban is, mint egy férfi” és hasonlók. Így azon nők, akiket a gazdasági szükségszerűség esetleg nem kényszerít munkába, állást vállalnak azért, hogy megmutassák a világnak, hogy vannak olyan jók, mint a férfiak. Megjegyezzük, némely területen még jobbak is, de ez egy másik fejezet témája. Így a rendszer által mesterségesen keltett lelki (önmegvalósítás, bizonyítási vágy) illetve anyagi (a puszta létfenntartástól a presztízs-fogyasztásig széles a skála) szükségletek képesek rákényszeríteni a nőt arra, ami ellen egész valója a leghevesebben tiltakozik. E tiltakozás letörését szolgálja a tudatipar, az iskolától az egyetemig, majd a média és a kultúra. Ennek köszönhetően a hagyományos anyaszerep mára „ciki” lett, a családjáért élő nő „elnyomott rabszolga”. A szórakoztatóipar ma a nőket keménynek, rámenősnek ábrázolja és szinte kivétel nélkül szinglinek, aki a munkájában, kedvteléseiben (szórakozás, fogyasztás) teljesedik ki. „Ma a nyugati nők milliói osztoznak a feministák házassággal és anyasággal szemben tanúsított ellenséges beállítottságában. Milliók tették magukévá a mozgalom célkitűzéseit, és nem áll szándékukban férjhez menni, pláne gyermeket szülni. Marcuse Élvezeti Elvével való azonosulásuk, a szexuális forradalomban vállalt elkötelezettségük azt jelenti, hogy a házasság a sor végére került. És - amint válási és születési statisztikáink mutatják - még a megkötött házasságok is kevésbé tartósak és termékenyek.” (Buchanan)

A nők a gazdasági kényszer, illetve a pszichológiai kondicionálás előtt meghajolva, bárki által elvégezhető munkák felvállalásával bizonyítják értéküket a világnak, miközben a senki más által el nem végezhető és a társadalom számára nélkülözhetetlen hivatásukat második helyre szorítják, esetleg teljesen feláldozzák a karrier, illetve a megélhetés oltárán. Tanár, orvos, ügyvéd, közgazdász vagy „manager”, esetleg gyári munkás bárki lehet, édesanya viszont nem. Olyan nők persze mindig voltak, leginkább a középkorban, akik a hivatásukért lemondtak a családról, hogy teljes lényükkel átadhassák magukat annak, amit csinálnak. Őket hívták apácának. De őket nem az „önmegvalósítás”, a pénzszerzés vagy az érvényesülés motiválta, és csupán egy dolgot „akartak megmutatni”, a világnak: Krisztus szeretetét.

Kedves Imre_herceg!

Néhány gondolatodhoz hozzászólnék.

"Senki nem beszél arrol, hogy alacsonyabbrendű lenne egy nő. Sőt! Ezt csak a nők érzik igy önbecsüléshiány, vagy ilyesmik miatt. Egyszerüen a férfiak erősebbek, ők voltak azok mindig is, akik megvédték a családot, élelmiszert szereztek (mondom szereztek, nem elkészitették), minden fizikai megerőltetés a férfiakra jutott, és kész. Mindenkinek meg van maga szerepe, és kész. Szerintem ez igy van helyén, s inkább problémának tartom azt, ha egészségtelenül próbáljuk összemosni a nemeket. Az nem visz semmi jora,és még unalmassá is teszi a világot"

Micsoda butaság, hogy a nők önbecsülés hiány miatt érzik alacsonyabb rendűnek magukat.

Tisztában vagy te azzal, hogy egy ugyanolyan végzettséggel rendelkező férfi, ugyanabban a munkakörben mennyivel többet keres, mint az a nő, aki szintén vért izzadt azért a diplomáért? Ráadásul sokkal több nő végez egyetemet, mint férfi, mégis inkább férfiak kerülnek olyan pozíciókba, melyek diplomát igényelnek. Ami pedig egyenesen nevetséges, hogy képes vagy azokhoz a szerepekhez ragaszkodni, melyek régen állták csak meg a helyüket. Ne mondd már nekem, hogy a XXl. században mammutra vadászol, és és furkósbottal csapod agyon azt, aki meg akarja hágni a nődet. Mi megerőltető abban fizikailag, hogy valaki egész nap a monitora előtt ül, és pötyög? és majd egy ilyen ember fog engem megvédeni? Hát ne nevettess!:D Pontosan az tenné unalmassá a világot, ha mindenkinek ugyanazt kéne csinálnia, és nem dönthetnénk magunk arról, hogy mihez kezdünk az életünkkel. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy inkább a férfiak nőiesednek, és nem mi férfiasodunk.

"Az egy dolog, hogy napjainkban az elvégzendő dolgokat nők is végezhetik, meg férfiak is valamilyen mértékben, de fontosnak tartom, hogy a Nő, Nő legyen, a férfi meg Férfi. Igy egészséges. A sziv sem akar tüdő lenni, mert nem az a dolga."

Ez rettentő rossz hasonlat. Azért ne szervekkel próbáld bizonyítani, hogy mi helyes és mi nem. A szerv funkcionális szerepet tölt be az ember(állat) életében, nem rendelkezik saját gondolattal, tudattal, élettel.