Hogyan egyeztetheti össze a Római Katolikus Egyház az evolúció tanát a hitével?

„Az élőlények kialakulása végbemehetett a puszta fejlődés útján, teremtői közbelépés nélkül is.”

Legfeljebb azt lehetne mondani, közvetlen teremtői közbelépés nélkül. De akkor is szükség van Istenre, mert különben sem élő, sem élettelen anyag nem jöhetett volna létre. Azonban élő lény élettelen lényből soha semmi körülmények közt eddig még nem fejlődött. Nem is fog fejlődni soha, mert az élőben valami olyan felsőbb életelv mutatkozik, amelynek az élettelen dolgok teljességgel híjával vannak. Márpedig ami valamiben még csírájában sincs meg, az abból semmiképp sem fejlődhetik, csak újabb teremtés révén jöhet létre.

„A természettudomány azt mutatta, hogy állandóan fejlődnek magasabbrendű formák alacsonyabbrendű élőlényekből.”

Ahol erre a velük született belső képesség és erő megvan, vagyis ahol a fejlődés csírája az egyes élőlényekbe kezdettől fogva bele volt fektetve, ott igen, de máshol és más irányban nem. A fejlődés csak elég szűk keretek között lehetséges és olyan esetet a természettudomány nem ismer, ahol pl. hüllőből emlős állat, állatból ember fejlődött volna, amint ezt a darwinizmust túlhajtó materialista meseköltők állítják.

„Wells szerint megfelelő számú évmilliók folyamán az élettelen anyag termelhetett élőlényt.”

Ezt Wells mondja, aki nagy képzelőerejű regényíró, de igen gyenge természettudós és még gyengébb filozófus. Ami magában véve lehetetlen, az százmillió év alatt éppoly kevéssé "fejlődhetik", mint száz év alatt. Akárhány millió évet veszünk fel, a kétszerkettő sohasem lesz tíz és a semmiből semmi alapon sem alakulhat magából új dolog.

„A természettudomány kimutatja, hogy az emberek a majomtól származnak. A majom és az ember közt máig feltűnő a hasonlatosság.”

Ezt a származást semmiféle természettudomány eddig ki nem mutatta. A természetrajzi hasonlóság még nem jelent egymástól való eredést. Isten akarta, hogy mivel testünkre nézve csakugyan az állatvilághoz tartozunk, az állatokkal sokban azonos testi felépítésünk legyen; ám ez nem jelenti az állatoktól való leszármazásunkat, hanem csak testünknek az állatvilágba való tartozását. Ember és majom közt csak rendszertani és morfológiai vagy alkattani hasonlóság van, de nem genealógiai (származási) kapcsolat, Vajon azért, mert a férfinek is vannak mellbimbói, azt kell-e mondanunk, hogy tehát a férfi is eredetileg nő volt? Hasonlóság nem annyi, mint egymástól származás!

„Az őslénytan szerint a legrégibb ember csakugyan közel állt a majomhoz.”

Eddigi tudományos kutatásaink szerint az ősember ugyan sokkal durvább, kezdetlegesebb típust jelentett, mint a mai kifinomult ember; ám az ú. n. vad népek közt ma is vannak szinte állati fejalkatú s arckifejezésű típusok, Azért mégis csak teljes emberek ők is, és lényeges dolgokban, főleg szellemi képességeikben tökéletesen távol állnak a majmoktól. A legrégibb és legprimitívebb ember is rajzolt, szerszámokat készített, jelképeket használt, pl. a temetkezésben stb. aminek az állatnál sehol semmi nyoma sincs.

„Vannak a világban rendellenességek is, amelyek inkább az Isten ellen bizonyítanak.”

Tévedés! Rendellenességek nincsenek, legfeljebb jelenségek, amelyeknek tulajdonképpeni távolabbi rendeltetését mi emberek ezidő szerint még nem ismerjük. Ilyen az emberi szervezetben a mandula vagy a vakbél; ilyenek a természetben bizonyos rovarok, hüllők s vadállatok, Mire jók ezek? - kérdi a rövidlátó ember s nem gondolja meg, hogy sok dolog van, aminek lehet igen fontos szerepe a világegyetemben, a nélkül, hogy a mi szűkős kis emberi tudásunk azonnal megtalálná, mi ez a szerep.

Egyébként az ú. n. rendellenességek a számunkra is felfogható rendezettségek mellett oly ritkák, hogy belőlük az Isten léte ellen következtetni olyan volna, mintha valaki azt mondaná: a kölni dómot nem építőmesterek építették, mert valamelyik toronyban egy picinyke fülke nem áll arányban a többi épületrésszel! Vagy mintha azt mondaná valaki: a Zalán futásában néhány helyen a hatlábú verssorok helyén hétlábú verssor áll: tehát az egész költemény nem költői alkotás, hanem véletlenül létrejött, értelmetlen firkálmány.

Nézzük csak, mit ír dr. J. H. Hertz, a brit birodalom egykori, magyar származású fõrabbija:

Zsidó felfogás az evolucióról.

Van olyan fölfogás is, mely az evolúciót a teremtés egyik módjának tekinti, mivel a bibliai elbeszélés maga is kifejezést ad a fokozatos fejlődés gondolatának, mely az alaktalan káoszból a kialakult rendig, a szervetlentől a szerves létig, az élettelen anyagtól a növényekig, állatig és emberig vezet, de hangsúlyozza, hogy minden egyes fokozat nem a véletlen eredménye, hanem az isteni akarat cselekedete, végrehajtván az isteni célt, melyet az isteni bölcsesség jónak tart. Akik az evolució tanát vallják, azok is kénytelenek belátni, hogy a mindenség rendszeres fejlődése mögött kell lennie értelemnek, mely ellenőrzi és egyúttal áthatja a cselekvést. Még ha el is ismerjük az összes bizonyítékokat a lét magyarázásáról az evolució tanának elképzelései szerint, maradnak tények – alapvető tények –, amelyek még magyarázatra szorulnak; pl. az élet, az értelem, a lelkiismeret, az emberi egyéniség eredete. Mindezeket nem érthetjük meg az Örök Szellemi Alkotó mindenhatóságának feltételezése nélkül. De még tovább is mehetünk egy lépéssel. Hiszen a fejlődéstan újabb elméletei szerint „majdnem minden részletről meg lehet már állapítani, hogy van célja és haszna” (A. R. Wallace). Röviden szólva, az evolució is csak, mint az alkotó szellem tevékenysége érthető meg, amely biológiai és fizikai törvények segítségével tervezte azt a csodálatos szervi fejlődést, amely tetőpontját abban a lényben érte el, aki szellemi és erkölcsi képességgel felruházva magas szellemi és erkölcsi színvonalra emelkedhet; másszóval, mint a legmagasabb irányító intelligencia működése az ősidők mélyén, régtől fogva tervezte a teremtés utolsó céljaként „a végkifejlést a legelső gondolatban”. Így tehát az evolúció tana nem döntheti meg Gen. I. vallási tanítását, hanem a maga módja szerint megerősíti, amint egy ismert természettudós helyesen jegyezte meg:

„Lassan és fokozatonként ismerte fel a tudomány a Világegyetemben az Egyetlen Létező Hatalmat, amelynek nincs se kezdete, se vége; amely már megvolt, mielőtt még valami létesült és létezni fog az ő teljességében akkor is, ha már minden elmult – mindennek a forrása és eredete, felülmúlva minden elképzelést, amit az ember szemével vagy lelkével felfogni képes, úgy amint az Adón Ólámban oly költői kifejezésre jut” (Haffkine).

II. A fejezet második tanítása: Az Ember a teremtés célja és koronája, – ő lényegben különbözik az alsóbbrendű teremtményektől és az istenivel rokon. Egyes természettudósok szerint az ember rokona az emberszabású majmoknak. A hit ebben az elméletben sok ingadozásnak volt kitéve és az elmélet maga a legnagyobb gondolkodók erős bírálatával találkozott. De még azok is, akik nem képesek felszabadulni ennek az elméletnek hatásától, találhatnak kellő magyarázatot, amelynek segítségével megtalálhatják a kellő összhangot felfogásuk és a Biblia teremtés-elmélete között.

Szem előtt kell tartani, hogy az ember és állat között fennálló lényeges különbség az, ami az embert az Istenhez hasonlóvá teszi. Azok a tulajdonságok, amelyek megkülönböztetik a legalacsonyabbrendű embert a legmagasabbrendű állattól, az eltérést nemcsak fokozati, hanem minőségi különbséggé teszik; annyira, hogy bármit is örökölt volna esetleg az ember állati ősöktől, az ő fejlődése, felemelkedése bizton nevezhető külön isteni hatás eredményének, ami által magasabbrendű lény keletkezett, melyben megvan a lehetőség az Isten-hasonlatosságra és ennek az Isten-hasonlatosságnak tudata is. Az ember Istentől ered, mondja R. Akiba; és ami még sokkal több, tudja, hogy Istentől ered (Ábóth III,18).

A bibliai leírással összeegyeztetve a fejlődéstani elmélet akként bővülhet, hogy a szerves lények bizonyos fajtái a fejlődés lehetőségével bírtak, Isten kellő időben és kedvező környezet által lehetővé tette, hogy az ember megkülönböztető tulajdonságai kifejlődhessenek. „És megalkotta az Örökkévaló Isten az embert a föld porából” (Gen. II,7). Hogy honnan származott az a por, az nem lehet alapvető fontosságú. A természettudomány azt mondja, hogy az ember alacsonyabb rendű állatokból fejlődött; a Biblia szava szerint azok is a föld porából lettek. „Ekkor mondta Isten, teremjen a föld élőlényt” (I,24) ebben a parancsban, a Midrás szerint, Ádám lelke is bennfoglaltatott (Ber. Rabba VII,5).

A lélek az, ami örökké tart, az isteni lehellet és az örök élet, amit Ő a porból származó lénybe lehelt. Isteni hatás következtében egy új, megkülönböztetett lény jelent meg – az ember, megáldva halhatatlan lélekkel. Az a magasztos kinyilatkoztatás az ember egyedülálló értékéről és méltóságáról, amely Gen. I,27-ben olvasható („És teremtette Isten az embert az ő képére, Isten képére teremtette őt”) nyugodtan nevezhető az emberiség Magna Chartajának. Nem az a célja, hogy elmagyarázza az emberi faj biológiai eredetét, hanem, hogy hangsúlyozza szellemi rokonságát Istennel. Sok erő rejlik abban a képben, amelyet egy mai gondolkodó tár elénk: „A Biblia nem jövendöl, természetesen nem is jövendölhetett hibátlan eredményeket még meg nem született tudományok terén. Ha csoda által megjövendölte volna, csoda nélkül nem tudnók azt megérteni” (Balfour). És hogy teljesen örök erejükben és végtelen szépségükben felfogjuk ezeket a szavakat – „És teremtette Isten az embert az Ő képére” – csak össze kell őket hasonlítani az ember genealógiájával, korunk megszokott biológiai elképzelésében, ami lehet érdekes elképzelés, de nem biztos tudomány.

I. protozoák, II. ősbélüek, III. tüskésbőrűek, IV. férgek, V. izeltlábúak, VI. puhatestűek, VII. gerincesek; a gerincesek fejlődési fokozatai: 1. halak, 2. kétéltűek, 3. csúszómászók, 4. madarak, 5. emlősök; az emlősök fejlődési fokozatai pedig: a) csőrös emlős, b) erszényes, c) foghíjas, d) patás állatok, e) úszólábúak, f) cetek, g) ormányosok, h) rágcsálók, i) ragadozók, j) röpködők, k) fél-majmok, l) újvilági majmok, m) óvilági majmok, n) ember.

Ez az érdekes próbálkozás a vallásos lelkületet nem elégítheti ki.

III. A zsidó világszemlélet optimizmusa, a harmadik tanulsága ennek a fejezetnek. A Teremtés fejezetében nem kevesebb, mint ötször ismétlődik ez a kijelentés: „És látta Isten, hogy jó”. A világ nem ellentétes fogalom Istennel szemben és nem független Tőle. Minden Istentől ered és minden az Ő kezének műve; minden lényegében jó, és semmi sem feltétlenül rossz. Izráel hirdeti Istent, mint a világegyetem egyedüli uralkodóját, „aki alkotója a fénynek és homálynak, akitől az üdv ered és minden származik”. (Mindennapi imakönyv, l. Jezs. XLV,6.) Noha a természet látszólag közömbös az ember érzésével szemben, mégis jó a világ, mert jóság a végső célja; de harc nélkül nem lenne természetes kiválasztódás vagy alkalmazkodás a környezethez és nem lenne emelkedés az alacsonytól a magasabbrendűhöz. „És látta Isten mindazt, amit alkotott, és íme nagyon jó volt” – még a szenvedés, a baj, sőt maga a halál is igazságos és jótékony helyet foglal el az isteni világrendben, ezt jegyzik meg bölcseink ehhez a vershez (Ber. Rabba).

IV. A Szombat felavatja a munkát és megszenteli az ember életét. Ez is egyik főtanulsága ennek a fejezetnek. A szombat intézménye fontos alkotó része az egyetemes tervnek és ezért az egész emberiségnek szól. A szombat sajátságos zsidó adalék az emberi mívelődéshez. „A tényleges zsidó szombat, ahogy mi ismerjük, nélkülöz minden érintkezést a babilóni intézményekkel” (Skinner). Az ősi Babilóniában volt ugyan egy „szünetelés napja”, amit a „Sabbat” szóhoz hasonló névvel illettek, és azt megőrizték Ellul és Marchesvan hónapok 7-én, 14-én, 21-én és 28-án. Ezeket szerencsétlen napoknak tartották, amelyeken a király nem hozott áldozatot, nem kért jóslatot és nem mondott átkokat ellenségeire. Egész más a zsidó szombat. Az nem csak a munka szünetelésének napja. Egyrészt pozitív jelentősége van, mint a szellemi újjáéledés napjának, másrészt az öröm napja, melyet dallal üdvözölnek a templomban. „Jer barátom a menyasszony elé, a Szombat elé”. Száműzi a fáradozást és a bánatot – jelképe a halhatatlanságnak, annak az életnek, amely teljesen Szombat. Lásd Exod. XX,9–11.

Isten teremtője és ura a világegyetemnek, amely az Ő jóságának és bölcsességének műve; és az Ember, akit az Ő képére alkotott, köteles megszentelni hétköznapi munkáját a szombati nyugalom áldásával – ezek a teremtés fejezetének tanulságai. Célja, kinyilatkoztatni ezt a tant az emberek fiainak, – nem pedig szövegkönyvet adni az asztronómia, a geológia vagy az antropológia részére. Nem az a célja, hogy tudományos tényeket tanítson, hanem, hogy hirdesse a legmagasabb vallási igazságokat Istenről, az Emberről és a Világegyetemről. A vallás alapvető igazságai és a természettudomány bebizonyított tényei közt valójában nincs tehát „ellentét”, mihelyt Vallás és Természettudomány felismerik területük igazi határait.

Kedves kérdező, miért gondolod, ha valaki máshogy értelmezi a Bibliát mint te, az rögtön bibliát hamisít? Csak nem vagy tanú? Ki értelmezi helyesen a bibliát? És az még nem esett le, hogy a teremtés módjának elképzelése nem üdvösséget értő kérdés?

Én már korábban válaszoltam neked:azt írtam, az evolúció fejldést jelent, és a világban intellinges tervezettség figyelhető meg, miért ne lehetne a módszer az evolúció?

Ha szemet hunysz a tudományos tényeknek, és bizonyítékoknak, az vakhit. Miért mond ellent a Bibilának az hogy az élet a vízben kezdődött, és egysejtűböl haladt a bonyolultabb létfoma felé? Főleg ha már előre bele volt kódolva az üzenet, hogy mivé legyen.

-Hogy jön a képbe Krisztus?

Hát pontosan úgy, ahogy a biblia állítja. Ádám onnantól vált emberré,hogy Isten belé lehellte a lelkét. A bűn ugyanúgy bűn marad. Hol látsz te itt ellentmondást?

-Hogy jelent meg a halál, ha nem az ember által.

Állatok már előtte is haltak meg, sőt, egyes fajok ki. Egyébként nem lett volna értelme annak hogy Isten arra intette Ádámot, ha eszik a fáról, meghal. Honnan tudta volna a szerencsétlen hogy mi az?

-Miért van "roszzul" leírva a teremtéstörténet, mikor a tudomány nem ezt állítja?

Nincs rosszul leírva, de lehet sokféleképpen értelmezni.

-Miért hivatkozik az újszövetség Ádámra hétszer?

Hivtakozhat rá 77szer is. Ádám volt az emberi faj első megvilágosodott embere, tehát szerepe óriási volt. Egybént a történet lehet teljesen szimbolikus is, ebben az esetben ő az emberiséget jelképezte. Ez a történet metafizikai írás, nem lehet szórul szóra venni.

-Miért mondja pál, hogy Ádám által jött a halál a világba?

Lásd mint fent.

-Hogy fogadhatja el a Katolikus Egyház és magyarázhat bele olyan dolgokat a Bibliába, amik nincsenek benne?

Nem tisztem védeni a katolikusokat, de ismétlem: értelmezni egy ilyen történetet mindenkinek magának kell. Miért fáj neked az ha más gondolkodik néha?

Csak nem azért, amiért mindig is a aktuális legnagyobb hatalom mellett állt?

Vagy mert erre vezetnek a tények?

-Ez hamis tanítás, mást tanít, mind a Biblia.

Ismétlem: mást tanít, mint ahogy te értelmezed a Bibliát. Nagy különbség.

"-A bűn valóban bűn marad, viszont ha nem az ember hozta be a halált a világba, akkor a halál nem a bűn következménye, hanem már meglévő dolog, nekünk embereknek a halálhoz semmi közünk. Nincs következménye a bűnnek, tehát nem kell megváltó. "

Az ember a halált maga hozta be a bűn által saját magának. Ebből az állatokat nyugodtan kihagyhatod. Ugyanis ha az állatok is csak azóta halnának meg, akkor Krisztusnak értük is meg kellett volna halnia, tehát ők is mehetnek a mennyországba. Ugyanis Isten igazságos, és az állatoknak mi köze volt Ádám bűnéhez?

Azonban az állatok nem támadnak fel nem kerülnek a mennybe, rájuk nem vonatkozik a megváltás, mivel a bűn sem. Ez az emberre vonatkozik.

Nem gondolnám, hogy a tanúk alább valók bárkinél, csak nekik szokásuk hogy egyedül az ő értelmezésük jó, a többi mind hamis tanítás. Ez esetben nincs értelme vitatkozni velük, ennyi az egész. Egyébként tutira biztos vagyok, hogy Isten nagyon szereti őket, hiszen hitben buzgók és állhatatosak.

Üdvözletem.

Nem ítélkezek, hanem tényeket közlök. Én ateista voltam,majd meg akartam ismerni Istent, követtem a taot és a buddhizmussal foglalkoztma, végül a Bibliában talátam meg a válaszokat. Keresztény vagyok.

Szoktam beszélgetni tanúkkal, és komolyan elgondolkodom egyes dolgokon, egy ideig már -már biztos voltam abban, hogy Jézus tényleg egyenlő Mihállyal. A mai napig vannak bennem kétségek efelől, de mivel hiszek a trinitásban (amit a tanúkkal való találkozások után szintén nagyon alaposan megvizsgáltam katolikus ét protestáns oldalról is hogy több nézőpontból lássam) ez így elrendezi a kérdést.

Én beismerem, hogy valóban vannak részek a Bibliában, amik több értelmezést hagynak nyitva. Ismerek írásokat a korai egyházatyáktól, filozófusoktól is, és több létező felekezettől is. Nem szégyellek tanulni a mai napig, pedig már nem vagyok fiatal, és egy -két dolgot másképp látok már, mint huszon évesen. Viszont Istent is közelebb érzem magamhoz. És biztos vagyok benne, hogy a tórának több értelmezési szintje van, a zsidók szerint akik a legjobban értenek hozzá, négy. És ők azt mondják, jaj annak, aki csak az elsőt érti, azaz mindent szó szerint értelmez.

Keresztényként sem érzem azt hogy erőszakot kellene tennem a józan eszemen.