Sikeresen tudtok-e evangelizálni?
Hogyan evangelizáltok, és sikeresek vagytok-e ebben.
Nekem ez még nem megy túlságosan. Első lépésként azt teszem, hogy a számomra értékes információkat próbálom megosztani az ismerőseimmel.Pl.:látok egy keresztény filmet, vagy olvasok valamit ami megfog,elgondolkodtat,akkor azt megosztom azon a közösségi oldalon ahol több száz ismerősömmel tartom a kapcsolatot, hátha nekik is javukra válik.
Sajnos a tapasztalatom az, hogy vagy senki nem nézi meg, vagy ha meg is nézik, nem reagálnak rá.
Ilyenkor egyszerűen nem értem, hogy ami nekem olyan értékes, azt más figyelemre sem méltatja.
Olyan sokszor érzem azt, hogy amikor Jézusról beszélek, folyton süket fülekre találok.
Úgy szeretnék megmenteni minél több embert a kárhozattól, főleg a szeretteimet, de mintha hályog lenne a szemükön és vatta a fülükben. Elkeserítő.
válasza:Alaptalan? :) Ha úgy gondolod, alaptalan amit állítok, akkor nem akarnád mindenképpen evangelizálni az embereket, mert tudnád, hogy a boldogság és jóság nem a valláson múlik - tehát elfogadnád, hogy másoknak másik út vezet Isten felé. Amíg téríteni akarsz, addig azt bizonyítod, hogy csakis a saját véleményed fogadod el, és úgy véled, csak az általad követett út lehet jó mindenkinek.
Egyébként a wiccára én bukkantam rá. Nem ajánlgatták, nem szórólapoztak róla: egyszerűen az elvei szerint éltem gyermekkorom óta, és ha az ember követ bizonyos dolgokat, előbb-utóbb eljut valami hasonlóhoz. Sokat olvastam a vallásokról, mert érdekeltek, így bukkantam a wiccára: és rájöttem, hogy én tulajdonképpen ugyanazt vallom és tapasztalom, amit "hirdet".
A vallásnak az a lényege, hogy hiszel valamiben, kiállsz mellette és szeretnéd a hitedet másokkal megosztani, nem rábeszélni másokat, térítgetni, hanem a lehető legérthetőbben elmagyarázni a hited lényegét. A döntés mindig az ő kezükben van. Nem tartok senki fejéhez pisztolyt, hogy márpedig keresztény leszel és nem ígérgetek, vagy próbálom meg lekenyerezni.
A kérdésem arra irányult, hogy a keresztény testvéreim, hogyan teszik ezt.Nem is értem, hogyan keltette fel az érdeklődésedet, hiszen tudtommal a wicca, mondjuk ki boszorkányok nem evangelizálnak.
Arról meg végképp nem fogok vitatkozni veled, hogy melyik is az igaz út. Nekem Jézus Krisztus, neked a szeret.Még mindig jobb mintha a sátán, mégha az én hitem szerint nem is vezet üdvösségre.
Egyébként meg nemrég olvastam egy cikket arról, hogy a Harry Potter könyvek/filmek hatására mennyire népszerű lett a fiatalok körében a vallásod.NO COMMENT.
válasza:Kedves Kérdező:)
Valami hasonló válaszra számítottam, azért engedd meg, hogy ismét válaszoljak Neked. A kommentjeim elolvasásától még nem jutsz Pokolra, viszont szélesebb látókört nyersz.
Az első és legfontosabb, amit sosem bírok eléggé hangsúlyozni: a wicca nem boszorkányság. Sokan élnek abban a tévhitben, hogy a kettő ugyanaz, főleg mert a fordítók gyakran használják ezt a szót, de ettől függetlenül mégis két külön vallási irányzatról beszélünk. Persze vannak hasonlóságok, de hatalmas különbségek is. Csak azért mondom ezt el, mert ugye másképp hangzik, ha valaki "wicca" vagy "boszorkány". Az eltérő szavak eltérő megítélést hoznak magukkal.
A Harry Potterről magam sem tudok sokat nyilatkozni. Kb. 16 voltam, mikor elolvastam a könyveket, tehát én nyilvánvalóan nem annak hatására lettem wicca, és egy vallást sem a követői alapján kell megítélni - tehát nem azért lesz rossz egy vallás, mert épp egy halom céltalan tini valami varázsbűbájos dolognak tartja (amúgy nem az), hisz ha erről lenne szó, a kereszténység sem dicsekedhet azzal, hogy hívei maguktól csapódtak a nyájhoz. Még ma sem, nemhogy a múltban.
Nyilván szeretnéd, hogy megismerjék a hited, ez természetes. Én is szeretném, de el tudom fogadni, ha süket fülekre találok, mert hiába a hitem: az is csak vakhitté válik a tények elfogadása nélkül. Márpedig tény, hogy 7 milliárd különböző tapasztalatú ember nem fogja ugyanazt igazságnak vallani.
Ettől függetlenül azt mondom, tartsd meg a tanácsom. Másokat nem érdekeltek az én könyveim sem, de idővel egyre többen kérdezték, miért vagyok olyan, amilyen, mi "hatja" át a viselkedésem. A vallásom, feleltem, és tovább kérdeztek, érdeklődtek. Többen, mint ahányan pl.egy hivatkozást megnéztek (igaz, kb. 3-szor osztottam meg hivatkozást azt is csak ünnep kapcsán, nem térítésből).
Arról pedig, hogy a te vallásod és Jézusod a mindenek felett álló szeretetet és megbocsátást hirdeti, mint legnagyobb értéket a világon, a szeretet és jóság mégis kevés az üdvözüléshez - nos erről NO COMMENT.
Látom te sem vagy teljesen tájékozott az igaz kereszténység mibenlétével, ezért itt egy kis segítség, talán ebből megérted, hogy miért gondoljuk úgy ,hogy nem elég jó cselekedet pontokat gyűjtenünk az üdvözüléshez:
Jézus mondja: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. Én vagyok a jó pásztor a jó pásztor életét adja a juhokért.” János evangéliuma 10. rész 10-11.v
Hogyan üdvözülhetek?
Bármilyen nehéz, le kell mondanom arról az álomról, hogy magamat megmenthetem, vagy önmagam megmentéséhez jó cselekedettel hozzájárulhatok. Az a helyes felismerés, ha belátom, hogy bűnös emberként csakis Isten kegyelmére hagyatkozhatom. Hinnem kell benne, hogy Jézus Krisztus vérét ontotta azért is, hogy az én bűneimért járó büntetést kifizesse. Nekem kellett volna meghalnom, és Ő halt meg helyettem.
Végül, el kell fogadnom hitben Jézus Krisztust, mint Uramat és Megváltómat! Ezzel bizonyságot teszek arról, hogy önmagam képtelen és alkalmatlan vagyok a neki tetsző életre, ezért az Ő tanításaira figyelek. Ez által kifejezem, hogy Ő az egyetlen, aki bűntől és pokoltól megszabadíthat, és a mennybe vihet.
Ha mindezt megtesszük, nyugodtan hihetjük a Biblia tekintélye alapján, hogy bűneink megbocsátottak, mi pedig újjászülettünk, és örök életünk,(üdvösségünk) van Jézus Krisztusban. Új teremtés vagyunk Sokan azt hisszük túl nagy árat kell azért fizetni, hogy keresztyénné legyünk (sok lemondás, gúnyolás, esetleg üldözés). Ám az eddig látottak alapján elmondhatjuk, sokkal nagyobb árat kell majd fizetni, azért ha valaki nem keresztyén.
A megtérés igazából csak egy kezdet, egy örök és szabad élet kezdete. Rá kell jönnünk milyen rövid az idő, hogy az Urat és egymást szolgáljuk. Ezt a lehető legjobban ki kell használnunk. Ábrahám szolgája azt mondta: „Nem eszem, amíg el nem mondom mondanivalómat”1 Móz 24,33. Egy japán autógyáros ezt a mondatot választotta mottójának: „Szorongat a szükség”. Ugyanígy kell gondolkoznia a hívő embernek. Nagyon sok a tennivalóm és mily kevés az időnk. A Római Birodalomban a császárt istenként tisztelték, és mindenkinek hódolnia kellett előtte, mint egy isten előtt. Aki erre nem volt hajlandó, azt halálra ítélték. A keresztyének természetesen nem csatlakozhattak ehhez a bálványimádáshoz. Világos hitvallásuk így szólt Jézus Krisztus az Úr! Minket ugyan nem kényszerítenek arra, hogy bármely földi uraságot istenként tiszteljünk, ám ha a megtérést tényleg megtapasztaljuk már „belülről jön”, Jézus Krisztust Urunknak vallani. Ezért halt meg és ezért támadt fel, hogy nekünk Úr legyen az életünkben. Ha Krisztus Úr az életünkben, akkor az „Ő szeretete szorongat bennünket” Pál Apostol szavaival élve. Ezért minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy Istent és Jézust dicsőítsük, és bizonyságot tegyünk róluk az emberek előtt.
Óriási tévedés, hogy Isten a vallásosságban egyfajta teljesítményt várna el tőlünk. Isten nem teljesítményt, hanem őszinteséget és bizalmat vár tőlünk.
De teljesítményorientált világunk gondolkodása a vallásos gondolkodásba is beférkőzött, talán jobban, mint gondolnánk.
Az az imádkozó, aki teljesítményét hangsúlyozza – pedig mennyit imádkoztam, szokták mondani –, bizalmatlan imádkozó.
Az ilyenek számára lehetetlen egy szabad, szeretet-teli, elfogulatlan kapcsolat Istennel, hiszen már gyermekkorától kezdve a teljesítményben való gondolkodást szívta magába, amelynek lényege, hogy az Istennek őrá figyelését és kívánságainak beteljesülését csak egy meghatározott teljesítmény elérése után tudja elérni. A szeretetet állandóan ki kell érdemelni. Így természetesen nem is csoda, ha az ilyen emberben megrögződik az az érzés, hogy az Atyaisten is csak fáradságos, személyes erőfeszítés után adja szeretetét.
Itt már az isteni parancsok teljesítése félelemmel teli holt engedelmességből erednek, és egyáltalán nem szeretetből fakadnak.
Az hogy feltétel nélkül ajándékozza a szeretetét az Isten, és hogy egy elrontott, de megbánt életet egyetlen szavával megbocsásson, a teljesítmény-mániákus keresztény számára teljességgel abszurd gondolat. Görcsösen ragaszkodnak egyfajta átöröklött hit- és istenképhez, a régebbről hozottakat nem vizsgálják felül, és minden változásnak ellenszegülnek.
A vallásosság másik véglete az a gondolkodás, hogy könnyű üdvözülni. Elég csak egyfajta jó szándék, és akkor máris üdvözülhet az ember.
Ám az elméleti tudás és a jó szándék még önmagában nem üdvözíthet. Az sem elég az üdvösséghez, hogy valaki a papírforma szerint jó keresztény. Egyfajta pogány - mert kereszténynek aligha nevezhető szemlélet kezd mind jobban eluralkodni az Egyházban, miszerint a szülők minden további nélkül megkereszteltetik gyermeküket, ragaszkodnak hozzá, hogy legyen elsőáldozó, bérmálkozó, vagyis essen túl mindenen, ami a szokás szerint egyházi, anélkül, hogy a legcsekélyebb elkötelezettség lenne bennük, vagy egyáltalán arról lenne valami világos fogalma, hogy mik ezek az események.
Ne feledjük, hogy Krisztus az örökkévalóság kapujában nem azt fogja számon kérni, hogy meg vagyunk-e keresztelve, voltunk-e elsőáldozók, bérmálkozók, hanem az ő hű képmásai, igazi követői voltunk-e vagy sem? Természetesen a szentségekkel való élés, segítséget nyújt ahhoz, hogy jó keresztények legyünk.
Az utolsó ítéleten is aszerint fogadja be országába az üdvözülteket, hogy: \"Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.\"
Az üdvösségünkön nekünk is munkálkodnunk kell jócselekedetekkel. Mégpedig szüntelen jócselekedetekkel, mert egyszer csak \"A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kinn rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón. . ő azt feleli nektek: Nem tudom honnan vagytok.\"
Legyünk tehát mindig résen, éljük mindennapjainkat Isten Országa szerint - a szeretet vezéreljen bennünket. \"Éljetek szép életet a pogányok között, hogy lássák jótetteiteket, és látogatása napján majd magasztalják az Istent, épp amiért most gonosztevőnek rágalmaznak benneteket.\" - int bennünket Péter apostol az ő levelében.
Ez a szép élet, ez a szeretet legyen az, amit Istennél tapasztalunk meg a vele való kapcsolatunkban, az imádságban. S ha így élünk, nem érhet meglepetés bennünket, bármelyik órában is érkezik az Úr, akkor mindegy lesz, hogy sokan vagy kevesen üdvözülnek, mert mi ott leszünk az üdvözültek között.
Amint láthatod, mi is arra törekszünk, hogy szeretetet adjunk embertársainknak és jó példát mutassunk, de nem gondoljuk, hogy pusztán ezért a mennybe jutunk.
Én a következőket tudom a vallásodról:
A Wicca korunk egyik legdinamikusabban fejlődő vallása. Az ősi angolszász népvallás élő emlékeiből építkezve modern formájában Gerald B. Gardner hozta be a köztudatba az 1950-es években. Gardner halála után Alex Sanders vette át szerepét és ő tájékoztatta az embereket erről az újjáéledő misztérium- és természetvallásról, melybe akkoriban még csak avatás útján lehetett bekerülni. A 60-as évekre vallásunk eljutott az Egyesült Államokba, ahol robbanásszerűen terjedni kezdett, s egyre sokszínűbbé, nyíltabbá vált, a misztériumvallás jelleg mellett egyre karakteresebbé vált a természetvallás aspektus.
A 70-es, 80-as évek a pogány vallások újjáéledését hozták, s ebben a Wiccának hatalmas szerepe volt. Gardner és a Wicca követői megmutatták, hogy vissza lehet térni vallási, természeti gyökereinkhez, s akik nem érezték ezen angolszász irányvonalat közel magukhoz, elkezdték saját spirituális örökségüket felfedezni. Ennek eredményeképp a Wicca különböző ágazatai is megjelentek - szász, kelta, kemetikus (azaz Egyiptom ősi vallását követő), sőt a rábaközi táltoshagyománnyal ötvözött magyar Wicca is létezik.
A valláskutatók és antropológusok nagy érdeklődéssel figyelik a Wiccát, mint jelenséget, mind külföldön, mind Magyarországon, mert ritka lehetőséget nyújt számukra: megfigyelhetik, hogyan születik, terjed, változik egy vallás. Egyházunk és vallásunk több vallástörténeti, antropológiai és néprajzi vonatkozású szakdolgozat és kutatás témája volt már. Természetesen továbbra is szeretettel várunk bárkit, aki vallásunkkal kapcsolatban szeretne kutatni.
Hitünkről
* A Wicca misztériumvallás. Sokunk a mai napig így gondol rá, s a beavatást, a misztérium megélését helyezi spiritualitása központjába.
* A Wicca duális vallás. A Wicca vallásúakat összeköti, hogy Istenpárt tisztelnek. A tradícionálisabb irányvonalat követők egy meghatározott Istenpárt, a szabadabb elvűek kiválasztják a maguk számára legmegfelelőbb istenség-képeket, de a lényeg nem különbözik: úgy gondoljuk, hogy a teremtés folyamatához ketten kellenek. Vannak persze, akik jobban vonzódnak az Istenpár egyik, vagy másik tagjához, de mindannyian felismerjük az Isteni Mivolt két pólusát.
* A Wicca politeista vallás. Elfogadunk minden istent istennek, de nem fogadjuk el egy kizárólagos isten létét.
* A Wicca animista vallás. Úgy gondoljuk, mindennek lelke van, ezért vigyázunk környezetünkre, hisz minden él.
* A Wicca természetvallás. Ezt legjobban ünnepeink tükrözik, melyek az évszakok váltakozását s a természet életét, halálát és újjászületését követik végig. A vallásunkban rejlő bölcsesség alapja a természet maga, jelképrendszerünk, tanaink ennek körforgására, törvényszerűségeire épülnek.
* A Wicca boszorkányvallás. Ezt az azonosítást a középkorban bekövetkezett egységesített ellenségképnek köszönhetjük - akkoriban találták ki, hogy a magyar boszorkány, az angolszász witch / wicca, a spanyol bruja, a francia sorcière, az olasz strega, stb. ugyanaz, pedig ezek egymástól jól elkülöníthető irányzatok, tradíciók. A boszorkány nemzetközi archetípusa épp ezért azonban máig fenn maradt, s a Wicca követői közül sokan azonosulnak ezen univerzális képpel.
* A Wicca nemzeti vallás. Ahogy az ősi vallások legtöbbje, a Wicca is tiszteli az őseit, s a helyet, ahol született. Sokak éreznek azonban kapcsolatot más népek kultúrájával, ősvallásával is, s inkább ezeket fedezik fel.
* Egyházunk elnevezésébe a Kelta megjelölés azért került be, mert sokunk a Wicca vallást, annak szász gyökerei mellett, a kelták mondavilágának bölcsességével és kulturális hagyományaival ötvözi. Kevesen tudják, de a római Pannónia tartomány, a mai Dunántúl, a pannon kelta törzsről kapta a nevét. Régészek nagy számmal találtak bronzkori kelta településeket Aquincum, a mai Óbuda, de Zala és Vas megye területein is. A kelták természetközeli felfogása és életigenlése tökéletesen harmóniába hozható a Wicca vallás tanításaival.
Egyházunkról
Egyházunkat 1998-ban jegyezték be 127. sorszámmal. Célunk már akkor is az volt, hogy a Wicca vallás követőinek egyenjogúságot tudjunk biztosítani, segítsük érdekeik érvényesítését, segítsünk nekik csoportosan, egyház keretein belül megélni vallásukat - ezen céloktól azóta sem tértünk el.
Egyházunk nem térít - a Wicca eszmeiségétől minden ilyen jellegű tevékenység távol áll. Alkalmakat biztosítunk azonban azok számára, akik meg szeretnének vallásunkkal ismerkedni - akár csak ismeretszerzés, akár csatlakozás céljából -, hogy megélhessék mindazt, amit ez a vallás adni tud az embereknek. Feladatunknak tartjuk a vallásunk mibenlétéről szóló hiteles tájékoztatást, illetve az (elsősorban hibás, téves forrásokból táplálkozó könyvek és internetes oldalak miatt elterjedt) tévhitek eloszlatását is.
Nem kívánjuk vitatni, hogy mindenki Wicca, aki annak vallja magát, de az egyházunkba való belépéshez szükséges, hogy a belépni kívánó személy:
* Betöltötte 18. életévét
* Wiccának vallja magát
* Felismerje az Intelem értelmét: "Ha azzal nem ártasz, azt tégy, amit akarsz."
* Felismerje, hogy cselekedeteink visszahatnak ránk
* Elfogadja az Isteni Párt dualitásban és egyenrangúan
* Törekedjen a Wicca vallás legteljesebb megismerésére és megértésére.
Könyvük,az Árnyak könyve általában a következõket tartalmazza:
- varázslatok,
- rítusok,
- fohászok,
- mágikus megfelelések,
- a mágiára vonatkozó ismeretek.
Ezen kívül lehetnek benne:
- ráolvasások,
- képek vagy ábrák,
- táblázatok (pl. hold- vagy dagálytáblázat),
- jelképek,
- az Istenek, Istennõk fejezete,
- kovenrõl szóló fejezet,
- a mágusmunka menetének és tapasztalatainak megörökítése.
A kommentjeidből már leszűrtem, hogy nem szereted ha leboszorkányozzák a vallásodat, de én bármennyire próbáltam objektíven utánanézni a vallásodnak,a wicca vallást mindenhol modern boszorkányságként jellemzik, de hogyan máshogy is nevezhetnénk egy egyházat ami mágiával IS foglalkozik? Nekem édesmindegy, hogy az fehér vagy fekete mágia, hiszen a Biblia nem tesz különbséget mágia és mágia között.
válasza:Nos, mint mondtam, én gyermekkorom óta foglalkozom a vallásokkal, számtalan vitában és megbeszélésben vettem részt, rengeteg különböző nézőpontot megismertem - tehát nyilván sokkal többet tudok róluk, még a kereszténységről is, mint te, aki csupán néhány hónapja tért meg és kezdett tüzetesebben foglalkozni a hittel. Ez nem azt jelenti, hogy a te véleményed hülyeség, csupán azt, hogy azért mögöttem többévnyi tapasztalat és sokkal nagyobb tudásanyag áll.
Szóval a kereszténység mibenlétével is tisztában vagyok, csak végtelenül nem értek egyet a világképével, ugyanis az évek alatt megtapasztaltam, hogy az ellentmondásokat a hívők sosem tudják feloldani, így ráhagyják, hogy "azért, mert a Biblia ezt írja". Ezzel senkit nem lehet megtéríteni :)
Az általad vallott eszme azonban további kérdéseket vet fel:
1. Az eredendő bűn miatt az ember csak Jézus által élhez igaz életet. Csakhogy itt az első hiba, hisz az "eredendő" és a "bűn" két egymást kizáró fogalom. A bűn ugyanis "filozófiai-erkölcsi fogalom, amely valamely erkölcsi előírás megszegését vagy az erkölcsi előírás megszegésével felálló állapotot jelöli".
A bűnhöz először bűnözni kell, de amihez valamit csinálni kell, az már nem eredendő.
Elvileg Isten új, tiszta és ártatlan lelkeket teremt - mivel az a lélek előtte nem volt, nem is tehetett semmit, amiért bűnösnek lehetne nevezni. Még arra sem volt alkalma, hogy valamit elkövessen. Akkor miért válik hirtelen bűnössé, mihelyst emberi testbe kerül?
Mint olvasom az eredendő bűnről: "azt jelenti, hogy az újszülött a megszületésekor nem ismeri a Teremtőjét, nem tud a saját teremtett mivoltáról, teremtett eredetéről".
Csakis Isten az, aki elveszi ezt a tudást az embertől. És mit mondhat? Hogy azért, mert anno két ember vétkezett, te, az új lélek is szívj?
Ezt már igazságtalanságnak és értelmetlenségnek nevezik. Tehát vagy az eredendő bűn létezik (ami azonban logikailag lehetetlen) vagy Isten igazságtalan. a kettő nem fér össze.
2. "Az utolsó ítéleten is aszerint fogadja be országába az üdvözülteket, hogy: \"Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.\"
Ezt egy szimpla, egyszerű, más vallású (akár ateista)ember is megteszi, ha jólelkű. Mindezekhez nem kell Jézusban hinni, a segíteni akarás, a jobbra törekvés milliónyi emberben megvan, még olyanokban is, akik sosem hallottak a kereszténységről.
De ha valaki a szeretet szerint él, akkor komolyan úgy gondolod, hogy az a személy, aki állítólag annyira szereti még a bűnösöket is, elküldi majd a francba, hogy "bocs, lehet mindezt te is megtetted, de nem hittél bennem."
Ez ismét csak hatalmas igazságtalanság lenne, ugyanis TÉNY, hogy a hit nem hasraütéses dolog. Az nem úgy megy, hogy hinni akarok és akkor hiszek... és ugye te sem gondolod, hogy normális ember azért hisz valamiben, mert az egy bő 1500 könyvben le van írva?
Nem; a hit meggyőződés és tapasztalás. Márpedig én és még sokan mások azt tapasztaljuk, hogy a bibliai elvek közül sokan egyáltalán nem igazak, nem jelennek meg a világban és nem is érzékeljük őket (pedig én aztán még szép részleteket is megtanultam belőle, mert mint vallást, tisztelem). De több milliárd ember teljesen más vallás valóságát tapasztalja meg, még azok is, akik már megismerkedtek a kereszténységgel. Ezen nem tudok mit túlmagyarázni, a tapasztalat az van és kész, ez tény. Jézuson kívül is.
Legvégső esetben megpróbálhatod másféle tapasztalatok létét azzal magyarázni, hogy az a Sátán műve. Azt mondhatom erre, hogy lehet, de nekem honnan kellene ezt tudnom? Nyilvánvaló, hogy ha megkérdezik tőled, piros-e az ég vagy kék, akkor a kéket fogod mondani, mert azt tapasztalod. Pedig lehet, hogy piros, csak téged átvert valaki.
3. Akárhogy is, oda lyukadunk ki, hogy Jézus a megbocsátást hirdeti, ő maga mégsem hajlandó megbocsátani, csak mert valaki pl. Visnu-t mondott, ha az istenség gondolt, nem Istent. kicsinyesség. A szeretetet hirdeti, de a szeretetet nem az elégíti ki, ha valakit megbüntetünk azért, amit tett, merthogy "mi figyelmeztettük, most pedig megérdemli", hanem ha azt látjuk, hogy egy újabb esélyt adhatunk az illetőnek, hogy megjavuljon. Mert a szeretet nem büntetni akar, hanem jobbá tenni, és nem lemond valakiről, hanem bízik.
Az igazságot hirdeti, és mégis elvárja, hogy olyan dolgokat tegyünk meg, amelyek emberi szemmel nézve teljesen logikátlanok és értelmetlenek. S bizony, mivel emberek vagyunk, csak emberi módra cselekedhetünk.
Ezzel az egész Pokollal és üdvözüléssel Jézus és Isten épp az ellenkezőjét teszik annak, amit maguk hirdetnek.
Egy anya sem a tűzbe vet a gyermekét, ha az rossz volt, és nem akarja belátni a bűnét, hanem a méltó büntetés után elmagyarázza hol hibázott, és lehetőséget ad neki, hogy kijavítsa a tévedését. Ha egy egyszerű földi ember képes erre, pont Isten és Jézus ne lenne még ennyire sem szeretetteljes?
Az én vallásomról:
Egy hiteles oldalon néztél utána a dolognak, nem pedig egy tinik által szerkesztett, varázslós rajongói oldalon. Itt szépen le is írták, hogy "ezek egymástól jól elkülöníthető irányzatok, tradíciók". és ezek után mégis azt mondod, boszorkányvallás.
Holott én is leírtam neked, hogy ennek az egyetlen oka a rossz fordítás. Lényegében: a wicca és a witch szó is a wise-ból (bölcs) ered, tehát az angolban ezeknek közös gyökere van. A magyar boszorkány szónak azonban semmi köze ehhez a gyökhöz és a "boszorkány" illetve a "witch" - hiába fordítják egymásra a két szót - különböző jelentéstartalommal bírnak. Csakhát a mai társadalom gyakran a maga nyelvén sem képes megszólalni, nemhogy utána nézzen más nyelvi kérdéseknek.
Tehát ismét elismétlem: vannak a wiccák és vannak a boszorkányok. A kettő nem ugyanaz.
"hogyan máshogy is nevezhetnénk egy egyházat ami mágiával IS foglalkozik"
Ehhez elsőként azt teszem hozzá, hogy a világ fogalmait nem a kereszténységen keresztül szűrjük. Tehát azért, mert a Biblia szerint a mágiával foglakozó ember boszorkány - külső szemmel nézve nem az. Mert ugye tudjuk, hogy a Biblia szerint a Föld is lapos - érdekes lenne, ha ezt is komolyan vennénk. Nem a kereszténység határozza meg, hogy mi mit jelent...
Másrészt komoly tévedésben élnek azok, akik azt hiszik, hogy a mágia szó alatt valami Harry Potter-féle varázslásra kell gondolni. Erről szó sincs, de a tudatlanok legfőbb érve mindig az, hogy varázslat nem létezik. Hát persze, hogy a wiccák sem röptetnek seprűn, nem mozgatnak tárgyakat, nem varázsolnak.
A mágia tulajdonképpen nem több, mint a hit ereje, a hitbe vetett meggyőződés. Az, hogy ha valamit akarsz, akkor elérheted azt a bizonyos dolgot. A rituális szertartások eme hit megerősítését szolgálják, közelebb hozzák az embert a reményhez, serkentik a tenni akarását. Olyan ez, mint a vonzás törvénye: ha valamiben hiszünk, azt bevonzzuk.
Szélesítve a fogalmat, a mágiába tartozik a természet ismeretlen és láthatatlan erejébe vetett hit. A gyógynövényekkel való foglalkozás is ide tartozik ( tudjuk, hogy aki régen gyógynövényekkel segített másokon, azt a kereszténység elítélte), pedig mára teljesen elfogadott dolog. Mert régen mágiának tartották a gyógynövényekkel való foglalkozást, holott ma nyilvánvaló, hogy ez csupán egy hétköznapi dolog. De ide tartozik a telekinézis is, vagy a jövendőmondás (pontosabban a jövő lehetőségeinek feltárása, mert jóslás nincs).
Szóval a mágia nem valami bűbáj, csupán a rejtett erők kihasználása. És itt rejlik egyébként az egyik különbség a wicca és boszorkányság között: a boszorkányok fekete mágiát is használnak, a wiccák azonban csak fehéret (tehát csak jó cél érdekében alkalmazzák, amikor nem sértik mások szabadságát és akaratát).
Köszi, ha végigolvastad ezt a hosszú írást. Veled legalább értelmesen lehet beszélgetni, nem úgy, mint sok hívővel :)
Nos, én ugyan nem mondtam, de szintén gyermekkorom óta foglalkozom a hittel. Katolikus neveltetésben részesültem, tehát első áldoztam, bérmálkoztam, rendszeresen jártam szentmisére, litániára, ministráltam, gyóntam, egészen kiskamasz koromig.
Akkor azonban elkezdtek érdekelni a világi dolgok, bulizás, randizás stb és szépen lassan elkezdtem saját ideológiákat gyártani a hittel kapcsolatban, azaz kialakítottam a magam kényelmes vallását, ami abból állt, hogy nem jártam többé templomba és imádkozni is egre ritkábban imádkoztam.
Közben egyfolytában kerestem az igaz utat, így próbáltam minél több vallás lényegét megérteni. E keresgélésem során egyre jobban belemerültem a new age mozgalomba, ezotériába, borzasztóan érdekeltek a misztikus dolgok, szellemidézés, jóslások stb, és persze törekedtem önmagam minél alaposabb megismerésére, megvalósítására. Faltam az ezoterikus könyveket ufókról, szellemekről,mágusokról,halál utáni életről,titkos tanokról,természetgyógyászatról, öngyógyításról.Közben egyre jobban távolodtam a hitemtől, és egyre jobban éreztem, hogy valami vagy valaki nagyon hiányzik az életemből.
Mindig is optimista gondolkodásom volt, mindig reménykedtem abban, hogy bármilyen rossz jobbra fordítható önerőből.
Ennek ellenére kb 20 évvel később megtörtént velem az, amit elképzelhetetlennek tartottam, depressziós lettem ami 4 év alatt olyan súlyossá vált, hogy pszichiáterhez kellett mennem aki rögtön gyógyszert írt fel amit nem akartam szedni és akkor át kellett értékelnem az életemet,a múltamat és azt, hogy hogyan is akarom folytatni.
A legnagyobb lelki kínok vezettek a megtérésemre és ezután gyökeresen megváltozott az életem. A legfontosabb, leglátványosabb jele Isten szeretetének és jelenlétének az életemben az volt, hogy a depresszióm egyik napról a másikra megszűnt és ez még csak a kezdet volt.
Látszatkatolikusból, Jézus követő kereszténnyé váltam és a kettő között én igazán tudom mekkora a különbség.
Ebből láthatod, hogy mögöttem sem 1- havi tapasztalat áll, bár én nem vettem részt vitákban, a saját bőrömön szereztem tapasztalatokat.
A kérdéseidre adott válaszaimmal lehet, hogy sok keresztény nem fog egyetérteni, de talán a hitbeli „előéletemnek „is köszönhetően, nem minden tanítást tudok én sem vakon elfogadni.
Az eredendő bűnről pl ezt gondolom:
Az eredendő bűnnek kétféle megközelítése van. Az egyik az, hogy ha már valaki elkövetett egy szeretetlenséget a földön, akkor mindaz, aki ide születik, olyan földre születik, ahol már elkövettek szeretetlenséget, és ezáltal már nemcsak elvileg, de gyakorlatilag is fertőzötté vált a légkör. Ilyen értelemben van eredeti bűn. A másik megközelítés, hogy valakinek szeretetlensége következtében utódai is, nemcsak elvileg, de gyakorlatilag is szeretetlenek lesznek anélkül, hogy erről tehetnének. Ilyen értelemben nincs eredeti bűn. Talán ezért Jézus soha, még átvitt értelemben sem beszélt róla.
Amit a harmadik pontban írsz Jézusról és az Ő megbocsájtásáról, logikusnak tűnik és értem, hogy az egyházi tanítások vizsgálata ezt a gondolkodást eredményezi a Jézusban nem hívő emberekben, de sajnos az egyházi intézmények emberek alkotásai, ezért ugyanúgy ki vannak téve emberi tévedéseknek és hibáknak, mint minden más intézmény. Itt jegyzem még meg, hogy az intézmények lényegéhez tartozik a hatalom gyarapítása, ez pedig nem Jézus, hanem a Sátán világa. A Sátán legnagyobb csalija ma a Biblia, a vallás és a minél nagyobb tudás megszerzésére való ösztönzés. A Sátán az egyházakban, fekezetekben is jelen van.
Milyen érdekes (vagy sem), hogy az eltelt századokban egyszerű, szegény, kiszolgáltatott laikus embereknek, vagy gyerekeknek jelent meg, pl. Jézus és Mária, nem pedig az egyházi okosoknak. A kereszténynek nevezett vallási intézmények élén ma is sok írástudó áll. Nem csak a zsidók körében, Jézus idejében voltak írástudók, hanem a Jézus utáni keresztény egyházakban, felekezetekben is kitermelődtek.
Az én hitem ha úgy vesszük éppen ezért kicsit speciális, mert én keresztény létemre hitek a reinkarnációnak abban a formájában, hogy újra születhetünk ha a lelki fejlődésünk ezt kívánja de csakis emberi formában.
Engem a józan ész is a reinkarnáció elfogadására késztet. Úgy gondolom ugyanis, hogy Isten jobb, mint egy átlagember. Márpedig átlagemberek intézményeiben, pl. egy iskolában sem büntetik a bukott tanulót azzal, hogy soha nem folytathatja tanulmányait, nem kell örök életére butának maradnia, mert évet ismételhet, sőt pótvizsgát is tehet. Még az ember is így gondolja, hát még a tőle jobb Isten! Számomra a reinkarnáció egyáltalán nem hit kérdése. Nem hiszem, hanem tudom, hogy van. A szabadság valóban abszolút értékű, mert ez a szeretet másik neve. Most a belső szabadságról beszélek. Az emberek önbüntetése valóban létezik, örök kárhozat azonban nincs. Csak világkorszakra vonatkozó kárhozat van, ilyenek pl. a megátalkodottak. Az örök kárhozatot - ami szeretetlenség lenne - maga Jézus cáfolta, pl. János evangéliumában, amikor azt mondta, hogy előbb-utóbb mindenkit Magához vonz. "Életfogytiglani" büntetés Isten világában nincs, sőt semmilyen büntetés sincs, mert minden rosszat az ember okoz magának. Az Istent szeretőknek nem, mert nekik minden a javára válik!
Ezek után megkérdezheted, hogy akkor mégis miért vállaltam Jézust, miért hiszem, hogy Ő az egyetlen út?
A válasz tulajdonképpen egyszerű: mert Ő az Élet.
Az Isten nem csak fizikai-biológiai életösztönt oltott az emberbe, hanem erkölcsi életösztönt is. A szeretet élet-ösztönét. Így azután terheltség ide, terheltség oda, kísértő ide, kísértő oda, nincsen más út, de ez az Út mindig az életre vezet, és életet ad. Igaz, sokszor kemény önfegyelem, azaz áldozat által lehet birtokolni az Ő békéjét, de hát: Mi ez az örökkévalósághoz képest?
Végül: Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmazni, hogy miért vállaltam Jézust, akkor ez a válasz áll hozzám a legközelebb:
Mert a földi élet pusztító harcaiban meg kell, és meg is akarom találni mindig azt a "magaslatot", mely nem csak biztonságot, de tisztultabb látást is képes nyújtani a lelki életem gazdagítására. És mert Ő ezt mondta:„Én vagyok Az Út, Az Igazság és Az Élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” és én hiszek neki.
Követni Őt, és engedelmeskedni neki elsősorban nem azért fontos számomra, hogy ezáltal a mennybe jussak, hanem végtelen hálából és szeretetből, amiért meghalt értem, ráadásul nem mindennapi módon és ezt akkor is megtette volna ha én lennék az egyetlen ember a földön, ezért mondjuk mi keresztények, hogy Ő a mi személyes megváltónk.
Az eddigi válaszaidból azt szűrtem le, hogy a te hited legalább olyan szilárd mint az enyém, ezért gondolom bármilyen érv a hitünk mellett valószínűleg süket fülekre talál.Nem is azért írtam le mert szeretnélek megtéríteni, hiszen engem is sokan próbáltak már megtéríteni életem során sikertelenül.
Saját magamban kellett éreznem a vágyat a Megváltó iránt ahhoz, hogy elfogadjam Őt, nem külső ráhatásra. Az én életemben eljött az a perc amikor azt mondtam, ez így nem mehet tovább, nem élhetek nélküle teljes életet. Talán egyszer nálad is bekövetkezik ez. Ha nem ebben az életedben, majd a következőben. Addig is élj továbbra is a szeretet törvényei szerint.
válasza:Hajaj, ne haragudj, de az előző válaszodban még magadnak is ellentmondtál :))Egyébként mégis köszi, hogy végigolvastad a dolgokat és válaszoltál is.
De azért kezdjük az elején. Én elhiszem, hogy te tökéletesen tisztában vagy a kereszténységgel, de nem jelentheted ki, hogy az egyetlen út, ha a többi utat nem is ismered vagy csupán felületesen. A vallások többek, mint titkos tanok és ezoterikus baromságok. Egyébként ezek engem is érdekelnek, sokat tudok és olvasok róluk - de ésszel. Nem azért vagyok wicca, mert az olyan "new age"-snek és spirituálisnak tűnik, sőt én inkább elméleti oldalról élem meg a vallásom, semmint gyakorlatiról. Nem csinálok külön szertartásokat, csakhogy a mágiával foglalkozzak, a hitem sokkal inkább az életmódomban nyilvánul meg.
Mind a ketten a saját utunkat kerestük/keressük. A különbség kettőnk között:
"Közben egyre jobban távolodtam a hitemtől, és egyre jobban éreztem, hogy valami vagy valaki nagyon hiányzik az életemből. "
Én nem éreztem így. Sőt, minél többet foglalkoztam a vallásommal, annál boldogabb és teljesebb lett az életem, annál inkább rátaláltam önmagamra. Az Istennő és az Isten - mint tudod, mi így nevezzük vallásunk istenségét -, megtanított arra, hogyan szeressek.
A mi történetünk egyébként nagyon hasonló. Az én útkeresésem során is voltak hitetlenebb időim, és még mielőtt felfedeztem volna magamnak a wiccát, jómagam is átestem a depresszión. Pedig jómagam is pozitív ember vagyok, de volt egy kb. 3 éves időszakom, amikor az öngyilkosságtól egyetlen dolog tartott vissza: nem akartam fájdalmat okozni másoknak. Szóval én is benne voltam a mélyben, de megtörtént a csoda: rábukkantam a wiccára. És onnantól kezdve nekem is gyökeresen megváltozott az életem, olyannyira, hogy ma már azt mondom, minden jó úgy, ahogy történt, és semmin nem változtatnék.
Úgy éreztem, megtaláltam azt, aki én vagyok és ami addig hiányzott az életemből. Azóta egésznek érzem magam. Tehát a tapasztalat mindkettőnkben megvan, és ne érts félre: mint mondtam, nem ezen múlik minden.
Az eredendő bűnről: egy ember hibája nem okoz szeretetlenséget. Ahogy engem sem lehet ma már megbántani, mert csak az él szeretetlenségben, aki maga nem is próbál meg szeretni. De azért, mert a múltban valamikor valaki tett valamit, senki más nem válik hibássá és senki mást nem kell felmenteni ama személy bűne alól. Ahogy mi sem felelünk pl. azért, mert Hitler milliókat öletett meg. Ettől én még nem leszek rosszabb ember - csupán a saját tetteimmel válhatok azzá.
S jön önmagad ellentmondása: azt mondod, a Biblia csali, az egyházak pedig tévednek. Azonban sehonnan máshonnan nem tudhatsz Jézusról, csak a Biblia és egyházak révén - de hogy lehet hiteles egy vallás, ha maga a forrás is hiteltelen?
A kereszténység nem lehet speciális. Mivel egyedül a Bibia szól Jézusról, ezért az kénytelen vagy egészében elfogadni. Mert olyan nincs, hogy csak azt fogadjuk el, ami tetszik... ha a biblia a reinkarnációval kapcsolatban téved, akkor éppúgy tévedhet Jézussal kapcsolatban is
Érted? A kereszténység ezért bizonyos szempontból fekete-fehér: vagy elhiszed az egészet, ahogy önmagát hirdeti, vagy megváltoztatod a róla mondottakat, de akkor az már nem kereszténység. Mint ahogy én sem lennék wicca, ha most azt mondanám, hogy Isten nő, csak mert szerintem így van. A vallás nem megbontható és átalakíthat kényünk-kedvünk szerint.
De te is egyetértesz vele, hogy a reinkarnáció logikus. Márpedig a te vallásod nem ezt mondja - akkor te tévedsz vagy a vallás? Ha te, akkor rossz úton jársz, ha a vallásod, akkor az bármiben tévedhet.
Hogy én miért választottam a wiccát: ugyanazért, amiért te a kereszténységet: mert ennek az igazságát tapasztaltam meg, és mert hálát és szeretetet érzek az Istenek iránt, amiért akartak engem, amiért élhetek, és amiért szeretnek és támogatnak minket minden hibánk ellenére.
S itt egy dolog, amiről te a leírottak alapján elfeledkezel: hogy emberek milliárdjai tapasztalják meg a saját isteneik szeretetét és jóságát. Minden nap. Minden vallásban és hitben egyaránt, s erről tanít a wicca is: hogy végeredményképp mindenki ugyanabban hisz, csupán máshogy nevezi, és másként tapasztalja az isteni erőt, épp ezért másféle gondolatokat fűz hozzá.
Vagy ahogy mondják: minden út Rómába vezet. És míg te egy útban hiszel, mégis azt kell látnod, ha körülnézel, hogy minden út valóság annak, aki rajta lépked.
Elfogulatlan, külső szemmel nézve egyik út sem igazabb, mint a másik, mert mindenkit valami hang hív a saját útjára. Sajnos sokan elfelejtik, hogy nem az "egyetlen út" eszméje a logikus.
Én elfogadom, hogy te a saját utadon ugyanoda jutsz majd, ahova én, mert mindketten ugyanarra igyekszünk. Te azt mondod, valamikor úgyis meghallom majd, hogy Jézus hív... de nem. És ez az, amit nem tudok megérteni a kereszténységben: hogy miért hirdeti, hogy Isten csak Jézussal érhető el, és hogy a bele vetett hit kevésbé értékes, mint a szimpla szeretet.
Ok. Talán nem fogalmaztam túl szerencsésen, úgy értettem a Bibliát mint csalit, hogy az ateisták nagy része éppen az általa-vagy az őt irányító sátán által-a Bibliában fellelhető ellentmondásokkal magyarázza, hogy miért is nem hisz, vagy szerinte miért nem hiteles a Biblia
Kereszténynek vallom magam mert a kereszténység Krisztus követését jelenti,de nem szeretem a vallásos megnevezést, őszintén szólva nem szeretem a vallásokat éppen a már fent említett okokból kifolyólag.Egyébként meg te is tudod, hogy jó néhány keresztény vallás létezik: katolikus, református, baptista, Hit gyüli, Jehova tanúi, stb. Nem gondolom, hogy csak azért mert kereszténynek vallom magam, mind az összes tanításait készpénzként kellene elfogadnom és aszerint élnem és még inkább nem gondolom, hogy csak mert hiszek a reinkarnációban (ismétlem, HA szükséges a lelki fejlődés szempontjából)akkor már nem is nevezhetem magam kereszténynek, bár tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb keresztény ezt így gondolja, na pont ezért nem vagyok oda a különböző egyházakért.
Ettől függetlenül, járok templomba mert szükségét érzem.
A bibliát Istentől ihletett szent könyvnek tartom,olvasom is rendszeresen de a legfontosabb tanítómnak mégis Isten Szent Szellemét, a Szentlelket tartom.
A többi felvetésedre csak nagyon hosszan tudnék reagálni ezért inkább belinkelek neked egy oldalt, ami válaszol helyettem , többek között a "minden út Rómába vezet "idézetedre azaz, arra, hogy miért csak egy út létezik:
válasza:Már olvastam ezt a z oldalt - és az egyetlen probléma az vele, ami az összes többi ilyen oldallal: hogy a kérdést a Biblia felől közelíti meg. Ez olyan, mintha Mari néni veséin és erein keresztül próbálnám meggyőzni a bíróságot, hogy a néni miért is nem lehet rokkantnyugdíjas.
Egy olyan ember számára, aki nem hisz valamiben, nem lehet igazságot szolgáltatni a hit részéről. Tehát hiába mondja egy ilyen oldal, hogy azért nincs ellentét, mert a Biblia ezt mondja, és hiába próbál a Bibliából idézni és a Biblia alapján érvelni - természetes, hogy ezek mit sem érnek egy olyan embernél, aki már magában a Bibliában sem hisz...
Ha a forrást hiteltelennek tartjuk, semmi értelme eme forrás alapján érvelni. Márpedig az ilyen oldalak mind ezt teszik :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!