Én katolikus, barátnőm református, hogyan házasodhatunk össze, ha egyikőnk sem akarja lemondani a hitét és mindegyik a saját szertartása szerint szeretné?

Azt nem mondtam, hogy a magad hitét meg kellene tagadnod. Abban igazad van, hogy az Istennel való kapcsolat minden felett áll. A te életedre nézve.

Az OK, hogy bemutatod neki a katolikus hit értékeit. Csak te is legyél nyitott akkor a református hit értékeire.

És ne akard őt áttéríteni.

Viszont lehet keresni a közös értékeket, hiszen ugyanazt a Jézust követitek. Nem? Ezeket kell szem előtt tartani. A magad hitét viszont nem teheted az ő mértékévé is. Nem várhatod, hogy ő is ugyanúgy kövesse Jézust, ahogy te teszed.

A (leendő) gyerekek hitbeli nevelése viszont nehéz kérdés. Alaposan át kell beszéljétek!

Hát, ha 1945 ben lehett, akkor most is.

Keress papot.

Olvastasd el vele ezt: [link]

és ezt: [link]

hátha megtér... :-)

Hogy a vegyes házasság (katolikus és nem katolikus megkeresztelt fél között) megengedett legyen, az egyházi tekintély engedélyére van szükség. Valláskülönbség esetén (katolikus és kereszteletlen fél között) az érvényes házassághoz fölmentésre van szükség. Mindkét esetben lényeges, hogy a felek ne zárják ki a házasság céljainak és lényeges sajátosságainak elfogadását, s hogy a katolikus fél vállalja a hit megőrzésének és a gyermekek megkeresztelésének és katolikus nevelésének kötelezettségét, amit a másik félnek is ismernie kell.

Több régióban a vegyes házasság (katolikusok és megkeresztelt nem katolikus fél között) elég gyakran előfordul. Különös figyelmet igényel mind a házastársak, mind a lelkipásztorok részéről; a valláskülönbséggel kötött házasság (katolikus és meg nem keresztelt fél között) esetén még nagyobb körültekintésre van szükség.

A hitvallásbeli különbség a házastársak között nem jelent leküzdhetetlen házassági akadályt, ha képesek a közösségbe behozni azt, amit mindegyikük a maga közösségében kapott, és képesek kölcsönösen megtanulni egymástól, hogy miként élnek Krisztus iránti hűségben. De nem szabad figyelmen kívül hagyni a vegyes házasságok nehézségeit. Ezek abból erednek, hogy a keresztények elkülönülése még fennáll. A házastársakat az a veszély fenyegeti, hogy saját házukban tapasztalják meg tragikus módon a keresztények elkülönülését. A valláskülönbség e nehézségeket még súlyosbíthatja. A hitbeli különbségek és magáról a házasságról vallott különböző fölfogások, sőt a különböző vallási lelkületek is, feszültségek forrásává válhatnak a házasságban, főként a gyermekek nevelésében. És így megjelenhet a kísértés: a vallási közömbösség.

A latin Egyházban érvényes jog szerint a vegyes házasság megengedettségéhez egyházi hatóság kifejezett engedélyére van szükség. Valláskülönbség esetében a házasság érvényességéhez ezen akadály alóli kifejezett fölmentés szükséges. Ez az engedély vagy fölmentés feltételezi, hogy mindkét fél ismeri és nem zárja ki a házasság lényeges céljait és sajátosságait; ezen felül a katolikus fél vállalja a kötelezettséget -- amit a nem katolikus fél is tudomásul vesz --, hogy megőrzi hitét és gondoskodik a gyermekek keresztségéről és neveléséről a katolikus Egyházban.

Az ökumenikus párbeszédnek köszönhetően számos vidéken az érintett keresztény közösségek meg tudták szervezni a vegyes házasságok közös lelkipásztori gondozását. Ennek feladata támogatni a házastársakat, hogy sajátos állapotukban a hit világosságában éljenek. E lelkipásztori gondozás segítse a feleket a feszültségek feloldásában, melyek az egymás és az egyházi közösségek iránti kötelességek között fölléphetnek. Támogatnia kell annak kibontakozását, ami a házastársak hitében közös, és a tiszteletet az iránt, ami szétválasztja őket.

A valláskülönbség esetén a katolikus félre különleges feladat hárul, "mert a hitetlen férj megszentelődik az asszonyban, és a hitetlen asszony megszentelődik a testvérben" (1Kor 7,14). A keresztény házasfél és az Egyház számára nagy öröm, ha e "megszentelődés" elvezet a másik fél szabad keresztény hitre téréséhez [Vö. 1Kor 7,16.]. Az őszinte házastársi szeretet, a családi erények alázatos és türelmes gyakorlása és a kitartó imádság a nem keresztény felet előkészíthetik a megtérés kegyelmének elfogadására.

Az Egyház bizonyos körülmények között ugyan megengedi az ilyen házasságkötést, de ez nem jelenti azt, hogy helyesli is. Mégpedig joggal! Az ilyen házasságok ritkán lesznek boldogok, hiszen miként akarnak a házastársak igaz szeretetben és jó kapcsolatban egymással élni, ha életük legmélyebb és legfontosabb dolgában nem értenek egyet? Különösen a katolikus házastárs számára válhat az ilyen házasság igazi mártíriummá. Gyakran megy valaki azzal a naiv gondolattal a házasságba, hogy a másikat hamarosan meg tudja téríteni. Bár kétségtelenül ilyen eset is előfordulhat, mindazonáltal több az olyan, melyben ez nem történik meg. Akinek az esküvő előtt nem sikerül barátnőjét vagy barátját katolikus hitre térítenie, az inkább ne vállalja magára egy boldogtalan házasság veszélyét, hiszen esetenként több évtizedet kell máshitű partnerével együtt leélnie, és a gyermekek sem fejlődhetnek egészségesen, ha a szülők között e téren nem áll fenn harmónia.

Vegyes házasságnak (matrimonium mixtum) az olyan házasságot nevezzük, mely két keresztény között jön létre, akik közül az egyiket a katolikus egyházban keresztelték vagy keresztség után oda felvették, a másik pedig olyan egyháznak vagy egyházi közösségnek a tagja, mely nincs teljes közösségben a katolikus egyházzal.

A vegyes házasságokról az egyházi törvénykönyv úgy rendelkezik, hogy tilosak (de nem érvénytelenek) az illetékes egyházi hatóság kifejezett engedélye nélkül. Ez a tilalom -- mely mind a házasulandókhoz, mind az esketőhöz szól -- már nem viseli az akadály nevet. Célja a katolikus fél hitének, valamint a gyermekek katolikus nevelésének védelme. Ha valaki a tilalom ellenére mégis ilyen házasságot kívánna kötni, erre a helyi ordinárius (gyakorlatilag a megyéspüspök) megfelelő és ésszerű okból engedélyt adhat.

A helyi ordináriusnak (gyakorlatilag a megyéspüspök) a vegyes házasság megkötésére az engedélyt, még ha megvan is a szükséges megfelelő és ésszerű ok, csak akkor szabad megadnia, ha teljesülnek az alábbi feltételek:

1) A katolikus fél kinyilvánítja, hogy kész a hittől való eltávolodás veszélyeit elhárítani, és megígéri, hogy erejéhez képest mindent megtesz azért, hogy minden gyermekét a katolikus egyházban kereszteljék és neveljék.

A gyermeknevelési kötelességről tudni kell, hogy ,,nem problémamentes, hiszen a gyermeknevelés mindkét szülő kötelessége az összes ide tartozó kötelezettséggel együtt. Ezért a Magyar Püspöki Kar lelkipásztori tájékoztatásában kijelenti: ,,Mint komoly értéket kell számításba venni a családi együttlét egységét, amihez a házastársaknak ismét természetadta joguk van, és ugyanezt kívánja meg a gyermek java is. Így tehát el kell kerülni mindazt, ami a gyermek nevelésével kapcsolatban esetleg a házastársak elválásához vezetne''. Ha a katolikus fél az előírt ígéretet nem hajlandó megtenni (pl. olyan megállapodást köt, hogy a gyermekek az azonos nemű szülő vallását követik), az ordináriusnak nem szabad a házasságkötéshez engedélyt adnia.

2) Biztosnak kell lennie, hogy a katolikus félnek ezekről az ígéreteiről és a belőlük fakadó kötelezettségeiről a másik félnek valóban tudomása van. Ennek érdekében a katolikus fél által teendő ígéretekről a másik felet idejében értesíteni kell.

3) Mindkét felet meg kell tanítani a házasság céljaira és lényegi tulajdonságaira, melyeket egyik fél sem zárhat ki. Éppen ezért szükséges, hogy az a nem katolikus személy is halljon erről, aki esetleg neveltetése folytán annyira másként vélekedik ebben a tekintetben, hogy az már az akaratát is meghatározhatná, s így ,,színlelt beleegyezés'' forrásává válhatna.

Az ígéret módja: A vegyes házasság engedélyezéséhez szükséges nyilatkozatok és ígéretek megtételének módját és azt, hogy miképpen legyenek ezek külső fórumon is igazoltak, valamint, hogy a nem katolikus fél hogyan értesüljön róluk, a püspöki konferenciák határozzák meg. Hazánkban a Püspöki Kar rendelkezésében előírta, hogy a katolikus fél ígéretének írásban kell történnie az ott közölt formula szerint. Ennek a formulának van egy záradéka, melyet csupán a plébánosnak kell aláírnia. Ez a záradék hivatott annak igazolására, hogy a nem katolikus jegyesnek a katolikus fél ígéretéről tudomása van.

A VEGYES HÁZASSÁG FORMÁJA

A vegyes házasságokat is kánoni formában kell megkötni, de a forma alóli felmentés lehetőségei nagyobbak, mint a tiszta katolikus párok esetében. Az Egyházi Törvénykönyv kifejezetten tiltja: 1) a kánoni formában való házasságkötés előtt vagy után ugyanannak a házasságnak más vallásos szertartás keretében beleegyezés-nyilvánítással vagy -- megújítással történő ,,megkötését'' olyan vallásos szertartás végzését, melyben a katolikus közreműködő és a nem katolikus lelkész egyszerre veszik ki a felek beleegyezését úgy, hogy mindegyikük a saját szertartását végzi.

Az egyszerre vagy egymás után két vallás szerinti házasságkötés tilalma nem zárja ki azt, hogy a katolikus szertartáson jelenlevő más felekezetű lelkész vagy a -- forma alóli felmentés esetén -- nem katolikus szertartáson jelenlevő katolikus pap a szertartás után imát végezzen vagy áldást adjon. Ez az elv érvényesül a Magyar Katolikus Püspöki Kar és a magyarországi református és evangélikus felekezet között 2001. december 3-án aláírt, a Szentszék által előzetesen jóváhagyott Ökumenikus esketési szertartások rendjében.

A VEGYES HÁZASSÁGOK LELKIPÁSZTORI GONDOZÁSA

A helyi ordináriusok és a többi lelkipásztorok kötelesek gondoskodni arról, hogy a katolikus házasfél és a vegyes házasságból született gyermekek megkapják a lelki támogatást kötelezettségeik teljesítéséhez, és ugyanakkor a házastársak is segítségben részesüljenek házastársi és családi életük egységének erősítésére. Ennek a lelkipásztori támogatásnak a módjára nézve kívánatos, hogy a katolikus lelkipásztorok vegyék fel a kapcsolatot más felekezetek lelkészeivel az őszinte becsületesség és bölcs bizalom szellemében. Ehhez a Magyar Püspöki Kar rendelkezése hozzáfűzi, hogy ilyenkor ,,komoly és különleges jegyesoktatás végzendő'', a házasságkötés után pedig a lelkipásztornak figyelemmel kell kísérnie ezeket a házasságokat, meg kell látogatnia a családokat, a katolikus felet pedig jó példa adására kell buzdítania.

MI A VEGYESHÁZASSÁG, ÉS MILYEN VESZÉLYEI VANNAK?

Válasz:

Vegyesházasságnak nevezzük, amikor egy katolikus és egy nemkatolikus keresztén) köt házasságot. Λ vegyes házasság súlyos veszélyeket rejt magában, mert megnehezíti a katolikus hit következetes gyakorlását, a gyermekek katolikus nevelését, állandó akadályát támaszthatja a családi békének és végül mindezek hitközömbösséghez vagy egyenesen eretnekséghez vezethetnek.

Magyarázat:

Ha két különböző felekezetű (tehát egy katolikus és egy nemkatolikus) keresztény házasodik össze, akkor vegyes házasságról, ha pedig egy keresztény és egy nem keresztény köt házasságot, akkor kultuszkülönbségről beszélünk.

Le kell szögezni, hogy a valláskülönbség nem jelent ugyan leküzdhetetlen akadályt, azonban nehézségeit mégsem szabad alábecsülni. A vegyesházasságban ui. azt kockáztatják meg, hogy a keresztények elkülönülésének drámája saját családjuk kebelén jelentkezik. A kultuszkülönbség még tovább súlyosbíthatja ezeket a nehézségeket. Mind a vegyesházasság, mind a kultuszkülönbség olyan félig-meddig szükséges rossz, amelyet az Egyház tolerál, de nem minden aggodalom nélkül:

* Rossz, mert nehéz elérni, hogy az állandó ellenségeskedés és a vallási közömbösség (indifferentismus) között megtalálják a felek a középutat. Nagyon nagy a hitehagyás (apostasia) veszélye, és különösen nehéz a gyermekek katolikus nevelése. Bár erre a katolikus félnek ígéretet kell tennie, mindig nehézséget jelent. Ha ui. a másik fél komolyan veszi a saját hitét, akkor meg akarja majd akadályozni, ha pedig engedi a gyermekek más vallásban történő nevelését, akkor nem csak a kereszténységet, hanem saját vallását sem becsüli, vagy legalábbis nem érti eléggé.

* Szükséges rossz: mert jelentősen több gyakorló katolikus nő van mint férfi, és így biztosan nem tud minden katolikus nő katolikus férfit találni, aki házasságot akar kötni.

* Félig-meddig szükséges rossz, mert katolikus férfiak esetében ez előbbi nehézség már nehezen jelenthet kifogást, és főleg azért nem teljesen elfogadható, mert a hitet minden felett kellene értékelni, és soha nem lenne szabad veszélyeztetni, különösen az utódok vonatkozásában.

Az Egyház azonban számol tagjainak körülményeivel és azzal, hogy nem mindenki éri el a hősiességnek azt a fokát, amely a katolikus hit tiszta megőrzéséért az esetleges magányt, vagy egy nagyon vonzó kapcsolat megszakadását is képes vállalni. Azt azonban az Egyház nem engedheti, hogy a gyermekek más vallást kövessenek. Különösen tarthatatlan az a gyakorlat, amelyben a születendő fiúk az apjuk, a lányok az anyjuk vallását követik. Hiszen aki hiszi, hogy Krisztus jelen van az Oltáriszentségben, és hogy a gyónás valóban a bűnbocsánat rendes útja, az nem engedheti meg, hogy gyermeke elszakadjon ezektől a kegyelmi eszközöktől, hogy csak a legkézenfekvőbb dolgokat említsük. Aki így cselekszik, az már el is jutott ahhoz a vallási közömbösséghez és belső aposztáziához, amelytől az Egyház óvni akar, amikor külön engedélyhez köti a vegyesházasságot, és kifejezett fölmentéshez a kultuszkülönbség mellett kötött házasságot. Ezért nagyon sok kellemetlenségtől, hitveszélytől és kényelmetlenségtől kíméli meg magát az, aki saját hittestvérei közül választ hitvestársat magának. Ahogy a magyar szólás tartja: „suba a subához, guba a gubához”.

Igazolás:

A vegyesházasság ellen szól:

1. Szt. Pál apostol intelme: „Ezt a kincsünket (ti. a hitet) törékeny cserépedényben hordozzuk” (1 Kor 4,7).

2. Az Ószövetség elveti a hit házasság által történő veszélyeztetését: „Ne házasodj össze velük, ne add lányaidat az ő fiaikhoz, és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül” (Deut 7,3). „Ne adjátok össze velük magatokat, s ők se házasodjanak össze veletek, mert elcsábítják szíveteket, s isteneikhez pártoltok” (1 Kir 11,2).

3. Ábrahám példája, akit Szt. Pál a hit példaképéül állít: „Megesketlek az Úrra, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget fiam számára a kánaániták lányai közül, akik között lakom. Menj inkább szülőföldemre, rokonaimhoz, hozz feleséget fiam, Izsák számára!” (Ter 24,3).

A gyerekednek beszélj Istenről és Jézusról. Arra tanítsd, amit Isten tanít nekünk a Bibliában. Tanítsd meg neki, hogy Isten áll mindenek fölött, még az egyházi formaságok fölött is. Tanítsd meg arra, hogy ismerje meg, és tartsa meg Isten parancsait, higgyen Krisztus áldozatának értékében. Te biztosan hiszel benne, a leendő feleséged is. Az összes többi, ami elválaszt titeket, csak formaság. Nem lehetsz rabja a vallásodnak, csak az Úrnak. A hit nem egyenlő a te anyaszentegyházaddal, vigyázz! A feleséged hite sem egyenlő az ő egyházával. Pál apostol írta az efézusiaknak:

" EGY test van, és EGY szellem, mint ahogy abban az EGY reménységben hívattatok is el, amelyre elhívattatok; EGY Úr, EGY hit, EGY keresztség; EGY Istene és Atyja mindenkinek, aki mindenek fölött és mindeneken keresztül és mindenekben ott van.” Nos, melyikőtöké?

Isten akaratának cselekvésében gyönyörködsz, vagy az egyházad másoktól való különbözőségében? Ha átgondoltad az egyházadhoz való ragaszkodásodat, gondold át az Istenhez való ragaszkodásod alapját is!

A Bibliában nincs szó vegyes házasságokról keresztények között. Ez az egyházak tanítása. Isten arra adott parancsot, hogy pogányokkal, hamis isteneket imádókkal ne házasodjanak azok, akik őhozzá tartoznak, mert eltéríthetik őket tőle. Aki keresztény lett, és a kereszténységét tudatosan vállalja, az hívő. Amikor arról szól a Biblia, hogy megszenteli a nem hívő férjet a hívő feleség és fordítva (különben a gyermekeik tisztátalanok lennének), akkor nem egyházakról és felekezetekről van szó, hanem keresztényekről és nem keresztényekről.

Még egyszer javaslom: gondold át az Istenhez való ragaszkodásod alapját, majd csak azután dönts.

Gusev