Miért vagy vallásos?

Szia!

Én azért hiszek Istenben mert megtapasztaltam a saját életemben a hatalmát. 16 éves koromban szólított meg először, és az elmúlt 24 évben minden nap kézzelfoghatóan tapasztalom a csodáit, melyet az életemben véghezvisz. Nem érzem magam butának (2 diplomám van az egyik mérnöki), hiszek a Teremtésben és nem hiszek az evolúcióban, és tapasztalom azt, hogy csak az Istennel való közösség ad tartós boldogságot, és kiegyensúlyozott életet. Nem hiszek az egyházban - csak úgy mellékesen mondom, hogy a pápa már rég elfogadta az evolúciót - nem hiszek a templomokban, a liturgiákban, ellenben tapasztalom, hogy a Biblia képes megváltoztatni az embereket, segít győzni a rossz felett, és a krisztusi testvéri közösségnél nincs erősebb kötelék a világon. Hát én ezért hiszek Istenben.

Üdv. Péter

Én az Istennőben és az Istenben hiszek gyermekkorom óta. Hogy miért? Mert tapasztaltam a jelenlétüket a mindennapi életben.

Nevezhetjük pszichológiának azt, hogy ha megosztottam velük a problémáimat, erősebbnek éreztem magam, és hamar rájöttem, hogy tulajdonképpen hogyan tudnám megoldani a problémáimat.

Nevezhetjük szerencsének, hogy miután erőt és bátorságot kértem tőlük, sikerült is megoldani ezeket a problémákat, és bizony mindig kiderült, és amikor a legjobban el voltam keseredve, mégis segítséget kértem: mindig kaptam. Egy lehetőséget, egy felém nyúló kezet, egy bátorító szót.

Nevezhetjük képzelgésnek, hogy érzem a felém irányuló szeretetet, és ha az ember érzi, hogy szeretik, könnyebb lesz másokat szeretnie és megbocsátania.

Az ateisták legalábbis így nevezik ezeket a dolgokat, és engem tartanak hülyének, gyengének, miegyébnek.

Pedig a hitem épp arról szól, hogy tudom: én magam alakítom az életem, nekem kell felelősséget vállalnom a tetteimért, nekem kell szembenéznem mindennel - csak közben tudom, tapasztalom, hogy az égiek segítenek, ha kérem. A segítségkérés is egyfajta módja a fejlődésnek, megtanít bízni, elfogadni, hinni. Ezt pedig néha nehezebb, mint legyinteni, hogy úgyis minden véletlen.

Nem vagyok vallásos, hívő vagyok. Miért? Mert eddigi 36 évem alatt számtalanszor tapasztaltam az Úr jelenlétét, szeretetét. Többek között meggyógyított egy olyan betegségből amiből az orvosok szerint csak gyógyszerrel lett volna szabad kigyógyulnom.

Én is azt tudom csak tanácsolni amit a fölöttem szóló, hogy engedd be Jézust a szívedbe, add át neki az életed és megtapasztalod mi a valódi szabadság, szeretet, biztonság.Ő az egyedüli út Istenhez, nincs más út.

Nem tudok újat mondani, én is számtalanszor tapasztalom az életemben a jelenlétét, boldogságot nyújt. Egyszerűen nem tudom elképzelni sem, hogy nincs.

A családomban annyira nem erőltetik, de nekem fontos.

Aki meg mindig a tudománnyal jön, az is rájön, hogy a végső mozgató az Isten. Visszamehetünk ősrobbanásig, oké van valami más, de azt ki okozta és stb stb.. Valahonnan a lánc is indult.

Nem értem az ateistákat, a legtöbbjük arrogáns, pökhendi; és gyakran ostoba is már bocs... Azért nem hisznek, mert lusták, így kényelmes.. Ez az érdekük stb.. Meg persze a társadalom... -.-