A vallásos hit egyenlő-e a babonákkal, és a hiszékenységgel?

Tehát nem a közül kell választani, hogy ateista legyen-e valaki vagy higgyen bármely vallásban. A dolog nem ilyen egyszerű. Aki egyszer felismerte, hogy szükség van Istenre, annak meg kell keresnie az igaz vallást. Amint azt Émile Poulat kutató igen helyesen leírta Le Grand Atlas des Religions című munkájában: „A dolgok, amelyeket a vallások oly nagyon tanítanak és követelnek, annyira különbözőek, hogy lehetetlenség valamennyinek hinni.”

Logikus nem? Igy aztán nyugodtan fel tehetitek magatoknak a kérdést, hogy vajon a hitünk észérveken alapuljon?

„Rengeteg olyan »vallásos« ember él, aki egyedül azért vált vallásossá, hogy ne kelljen gondolkodnia” — írja egy papnevelő intézet dékánja. Majd hozzáteszi: „Nekik az kell, hogy mindent vakon elhihessenek.”

A szomorú igazság az, hogy a kegytárgyak használata, illetve a gépiesen ismételgetett imák és hasonló szokások sem buzdítják az embereket arra, hogy érveljenek maguknak.

És itt van egy fontos szó: 'maguknak'. Sokan neheztelnek az olyanokra, akik alkalomadtán érvelnek másoknak a hitükről. De valójában sok hívő még magának sem tud érvelni ,önmagát csapja be, és ezzel ha lehetősége van, másokat is!

A fenti szokások, valamint a lenyűgöző épületek, a díszes festettüveg-ablakok és a magával ragadó zene milliók életében nagyjából ki is meríti a vallás fogalmát. Jóllehet néhány egyház azt állítja, hogy a hitnézetei a Biblián alapulnak, azzal az üzenetével, hogy „higgyél Jézusban, és megmenekülsz”, valójában azt mondja, hogy nem fontos mélyrehatóan tanulmányozni a Bibliát. Más egyházak társadalmi vagy politikai evangéliumot hirdetnek. Milyen következményekkel jár mindez?

A kereszténység tartalmatlannak tűnik, a hívők pedig nagyon keveset tudnak a hitükről. Sokan a kereszténységet „bibliai analfabétákból álló szervezetnek” nevezik. A kereszténységen kívül is sok olyan vallás van, mely ugyancsak nem szorgalmazza azt, hogy a hívők tények után kutassanak. Inkább vallási énekek kántálására, szertartásszerűen mondott imákra és a miszticizmussal összefonódó meditáció különböző formáira fordítanak figyelmet, ugyanakkor a logikus, építő gondolkodás a háttérbe szorul.

Érdekes, hogy míg az emberek nem sokat foglalkoznak a hitnézeteik pontosságával, és azzal, hogy azok az igazságon alapulnak-e, a mindennapi élet dolgaiban rendkívüli tüzetességgel vizsgálják meg a lehetőségeiket. Ugye megdöbbentő, hogy vannak emberek, akik csak hosszas utánajárás után vásárolnak meg egy kocsit — amelyből idővel nem marad más, mint csupán ócskavas —, de ha a vallásukról kérdezik őket, akkor azon a véleményen vannak, hogy „a szüleimnek jó volt, miért ne lenne jó nekem is”.

Ha valóban szeretnénk Isten kedvében járni, nem az lenne a helyes, ha gondosan megvizsgálnánk a róla alkotott elképzeléseink pontosságát? Pál apostol azt mondta egy bizonyos vallás követőiről, akik az ő napjaiban éltek, hogy „van bennük buzgalom Isten iránt, de nem pontos ismeret szerint” (Róma 10:2). Az ilyen embereket egy felfogadott szobafestőhöz lehetne hasonlítani, aki kemény munkával kifesti a házat, de mivel nem figyel oda a háztulajdonos utasításaira, rossz színeket visz fel a falra. Lehet, hogy a szobafestő elégedetten rakja le az ecsetet, de vajon a tulajdonos is ugyanilyen elégedett lesz?

(1Timóteus 2:3, 4)

Néhányan úgy érzik, hogy lehetetlen ilyen ismeretet találni a között a rengeteg vallás között, mely napjainkban létezik. De gondoljunk csak bele, ha Isten akarata az, hogy az emberek az igazság pontos ismeretére jussanak, feltételezhetjük-e róla, hogy tisztességtelen módon elrejti ezt az ismeretet előlük?

JÉZUS KRISZTUS, a keresztényiség alapítója azt tanította, hogy nemcsak ’egész szívünkkel’ és ’egész lelkünkkel’ kell szeretnünk Istent, hanem ’egész elménkkel’, azaz értelmi képességünkkel is (Máté 22:37). Igen, az értelemnek kiemelkedő szerepet kell kapnia az imádatunkban.

Amikor Jézus arra buzdította hallgatóit, hogy töprengjenek el azon, amit tanított, gyakran ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Mit gondoltok?” (Máté 17:25; 18:12; 21:28; 22:42). Ehhez hasonlóan Péter apostol azért írt hittársainak, hogy ’ébresztgesse tiszta gondolkodóképességüket’ (2Péter 3:1). Pál apostol, aki az első misszionáriusok között volt, és rengeteget utazott, arra intette a keresztényeket, hogy használják az ’értelmi képességüket’, és hogy ’próbatétellel állapítsák meg, mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata’ (Róma 12:1, 2). Csak akkor tudnak a keresztények Istennek tetsző hitet építeni, amely elég erős ahhoz, hogy átsegítse őket az életben adódó nehézségeken, ha a hitnézeteiket ilyen alapos és gondos figyelemmel vizsgálják meg (Héberek 11:1, 6).

A korai keresztény evangéliumhirdetők úgy segítettek másoknak erős hitet építeni, hogy ’érveltek nekik az Írásokból; megmagyarázták és hivatkozásokkal bizonyították’ a mondanivalójukat (Cselekedetek 17:1–3). Az ésszerű gondolkodásra építették módszereiket, és az őszinte szívű emberek erre kedvezően reagáltak. A makedón városban, Bereában például sokan „a legnagyobb készséggel fogadták a szót [Isten Szavát], naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a [Pál és társai által elmagyarázott] dolgok” (Cselekedetek 17:11). Két lényeges dolgot figyelhetünk meg ebben az idézetben. Először is a bereaiak készségesen hallgatták Isten Szavát; másodszor pedig nem fogadtak el mindent vakon, úgy gondolva, hogy biztosan úgy van, ahogy mondták nekik, hanem ellenőrizték a hallottakat a Szentírásban. A keresztény misszionárius, Lukács alázatosan megdicsérte a bereaiakat ezért, és „nemesebb gondolkodásúakként” utalt rájuk. Vajon nekünk is ilyen nemes a gondolkodásmódunk, amikor szellemi dolgokkal foglalkozunk?

Nos, valójában seregnyi bibliavers ugyanazt erősíti, igaz? Nekünk tudnunk kell, hogy a hiszékenységet, vagy a racionalitást támogatja a Biblia?

VALLÁSI KULTUSZOK TÍPUSAI:

Kultusz: Egy vallási rendszer rítusainak összessége. Ezen keresztül valósul meg a hívők és a közösség, illetve a természetfeletti közötti kapcsolat. Ez a kapcsolat szabályozott, meghatározott formák. A rítusok kialakulásának oka a társadalmi biztonság keresése. A dolgok szabályszerűen ismétlődnek.

4 formája a vallási kultuszoknak (Wallace):

1. Sámánisztikus kultuszok:

A sámánnak társadalmilag elismert különleges természetfölötti hatalma van, melyet többféleképpen hasznosít (gyógyítás, jóslás). Közvetítő, aki a két világ között tud mozogni. Azokat a sámánokat, akikről azt hiszik, hogy befolyással vannak a szellemi lényekre, szellemsegítőknek nevezik. A kapcsolatteremtést a transz állapotában (kábítószer, rituális éneklés) érik el. Fontos feladata a szertartások lebonyolítása. A sámánok munkájukért fizetést kapnak.

2. Közösségi kultuszok:

Hasonlóan a sámánisztikus kultuszokhoz hasonlóan a közösségi kultuszokban sincs teljes idős vallási specialistájuk. Általános, hogy a kultusz szertartásainak ismerete csak az egyik nemre korlátozódik (férfiak). A szertartásoknak vannak irányítóik (pl. idősebbek), akik a szimbolikus tárgyakat kezelik, és ők szólítják meg a természetfeletti erőket is. A szertartások célja általában az, hogy kapcsolatot teremtsenek a természetfölöttivel.

3. Egyházi kultuszok:

Gyakorlatilag minden vallás létrehozza. Az egyházi kultusz hivatásos papsággal rendelkezik, amelyet hivatalosan választanak, akik minden időben ellátják feladatukat. A papok hivatottak „felvenni” a kapcsolat a természetfelettivel, így úgymond privilegizálja, kisajátítja ezt a „kiváltságot”. A világiak passzív válaszadóként vagy hallgatóságként vesznek részt a szertartáson.

4. Egyéni vagy individualisztikus kultuszok:

Ebben a formában az egyén alakít ki egy viszonyt a természetfelettivel: tárgyal, szellemmel, így itt nincs vallási specialista.

Parancsolj :)

VALLÁSI KULTUSZOK TÍPUSAI:

Kultusz: Egy vallási rendszer rítusainak összessége. Ezen keresztül valósul meg a hívők és a közösség, illetve a természetfeletti közötti kapcsolat. Ez a kapcsolat szabályozott, meghatározott formák. A rítusok kialakulásának oka a társadalmi biztonság keresése. A dolgok szabályszerűen ismétlődnek.

4 formája a vallási kultuszoknak (Wallace):

1. Sámánisztikus kultuszok:

A sámánnak társadalmilag elismert különleges természetfölötti hatalma van, melyet többféleképpen hasznosít (gyógyítás, jóslás). Közvetítő, aki a két világ között tud mozogni. Azokat a sámánokat, akikről azt hiszik, hogy befolyással vannak a szellemi lényekre, szellemsegítőknek nevezik. A kapcsolatteremtést a transz állapotában (kábítószer, rituális éneklés) érik el. Fontos feladata a szertartások lebonyolítása. A sámánok munkájukért fizetést kapnak.

2. Közösségi kultuszok:

Hasonlóan a sámánisztikus kultuszokhoz hasonlóan a közösségi kultuszokban sincs teljes idős vallási specialistájuk. Általános, hogy a kultusz szertartásainak ismerete csak az egyik nemre korlátozódik (férfiak). A szertartásoknak vannak irányítóik (pl. idősebbek), akik a szimbolikus tárgyakat kezelik, és ők szólítják meg a természetfeletti erőket is. A szertartások célja általában az, hogy kapcsolatot teremtsenek a természetfölöttivel.

3. Egyházi kultuszok:

Gyakorlatilag minden vallás létrehozza. Az egyházi kultusz hivatásos papsággal rendelkezik, amelyet hivatalosan választanak, akik minden időben ellátják feladatukat. A papok hivatottak „felvenni” a kapcsolat a természetfelettivel, így úgymond privilegizálja, kisajátítja ezt a „kiváltságot”. A világiak passzív válaszadóként vagy hallgatóságként vesznek részt a szertartáson.

4. Egyéni vagy individualisztikus kultuszok:

Ebben a formában az egyén alakít ki egy viszonyt a természetfelettivel: tárgyal, szellemmel, így itt nincs vallási specialista.

Tessék.

VALLÁSI KULTUSZOK TÍPUSAI:

Kultusz: Egy vallási rendszer rítusainak összessége. Ezen keresztül valósul meg a hívők és a közösség, illetve a természetfeletti közötti kapcsolat. Ez a kapcsolat szabályozott, meghatározott formák. A rítusok kialakulásának oka a társadalmi biztonság keresése. A dolgok szabályszerűen ismétlődnek.

4 formája a vallási kultuszoknak (Wallace):

1. Sámánisztikus kultuszok:

A sámánnak társadalmilag elismert különleges természetfölötti hatalma van, melyet többféleképpen hasznosít (gyógyítás, jóslás). Közvetítő, aki a két világ között tud mozogni. Azokat a sámánokat, akikről azt hiszik, hogy befolyással vannak a szellemi lényekre, szellemsegítőknek nevezik. A kapcsolatteremtést a transz állapotában (kábítószer, rituális éneklés) érik el. Fontos feladata a szertartások lebonyolítása. A sámánok munkájukért fizetést kapnak.

"Legismertebb kultusz fajta a személyi kultusz, amely az orosz-bolsevik politika elnevezése saját, először elfogadott majd bírált gyakorlatára. A lényege, hogy a politikai, pártvezetők szerepének és nyilatkozatainak normatív, elvi alapú és kötelességszerű (tehát a tömegek részéről nem feltétlenül önkéntes) és a kritikát kizáró éltetése és dicsőítése eléri a korábban csak istenségeknek kijáró mértéket. Kialakulásához a Szovjetunióban minden bizonnyal a cári rendszer bizonyos jellemzői is hozzájárultak." (Wikipédia)

Tehát a politika helyenként éppúgy magáénak tudhatja a kultuszt, mint a vallások. Beszélhetünk akár a pápa kultuszáról is. De a lényeg, hogy általában karizmatikus emberi vezetők vak követéséről van szó, aminek sokszor bizony igen negatív következménye van önmagukra és a társadalomra nézve is.

De ugye nem minden önmagát kereszténynek tartó csoport kultusz? Mert szerintem nem!

Ki tud olyan egyházat, amelyre nem jellemzőek a fenti meghatározások?

Szia!

Szerintem a Hitet határozottan el kel választani a babonáktól és a hiszékenységtől, ugyanis ahogyan te is fogalmaztad tiltott dolgokról beszélünk. A hiszékenységet eleve kiiktatnám, mert nincs igazán köze sem a hithez, sem a babonákhoz (hinni bármi földi dolgot lehet, amiről beszélnek, függetlenül, hogy vallásos valaki, vagy éppen ateista). A hit viszont ahogy a Zsidókhoz írt levél szerzője fogalmazott "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (ZSID 11,1). A babona, spiritizmus, stb viszont egy olyan veszélyesen sikamlós terület, amit a "sötét oldal" kiválóan ki tud használni, kapcsolatba tud lépni emberekkel, befolyásolni. Sátán nagyon jól tudja és ismeri az emberi természetet, és hajlamát ezirányú dolgok iránt, és a ezt eredményesen alkamazni is tudja, nem véletlenül ez a földi világkorszak az ő hatalma alatt áll, nézz csak körül mi folyik a világban, médiában, és sajnos sokszor otthonokban is. Nos mivel Isten igen is szeret minket, ismer minket, és ismeri a Sátánt is (hiszen mindnyájan az Ő termtményei vagyunk), így pontosan tudja mitől és hogyan akar minket megóvni. Nagyon ritkán tért el ettől Isten, pontosabban nagyon ritkán engedte meg Isten bárkinek is, hogy mai szóval szólva "spiritiszta" módszerrel telljesítse be Isten Igéjét, lásd Józsefet, Jákob fiát amikor álmot fejtett többek között a Fáraónak egyiptomban.(1Móz 41. 42) Tehát azt mondom bízzuk magunkat, életünket Istenre és legalább próbáljunk az Ő akarata szerint élni, Jézus Krisztus által.

Üdv.

A kérdező legutóbbi megjegyzésére.

Tökéletes élességgel látod a helyzetet! Én is katolikusnak lettem keresztelve, van egy-két dolog náluk amit elfogadhatónak tartok és működik, de sajnos a legtöbb szertartás, dogma, hagyományozási szertartások, papi renszerek múködése (Krisztus által adott áldások kisajátítása), ezek mind-mind elfogadhatatlannak tartok, telljesen Biblián kívül áll többségük és ezáltal nem is gyakorlom a vallásomat. De ez elmondható minden felekezetről. Mindegyikben megtalálható az emberi csinálmány, okoskodás. Maradjunk annyiban, hogy Isten nem tervezett egyetlen egy felekezetet sem, csak egy egyházat, aki elfogadja és megcselekszi Isten és Jézus törvényét. Én a Bibliában hiszek, aszerint próbálok élni és imádkozni.

Utólag bocsánatot kérek a nagy OFF-ért tőled és a moderátortól.

Üdv és Áldás mindenkinek