A vallásos hit egyenlő-e a babonákkal, és a hiszékenységgel?

Nem lehet egyenlővé tenni a tiszta hitet a babonával!

Mert nem mindegy miben hisz az ember, mert csak egy igaz út van amiben érdemes hinni. Ez az egy út visz a menyországba a többi a pokolba. Csak Jézusban kell hinni a Biblia szava alapján. Itt lehet csodákat tapasztalni ha olvasod és igazán hiszel benne, és ha megtapasztalod másba sosem fogsz már hinni. Itt révbe érsz. És akkor jössz rá hogy a többi elferdített dolog és ami a lényeg: hazugság!

Nekem ez az igerész teljes mértékben megadja a kérdésedre a választ: "Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug és a hazugság atyja." (Jn.8,44)

~üdv~

nyilván nem egyenlő.

Mindazonáltal, a hívő nem feltétlenül vallásos is, ráadásul a kereszténység egy vallás (valláscsoport), ezen felül még van sok másik is.

Annyira szeretném, ha ezekben a provokatív kérdésekben legalább lenne valami kicsi fantázia. Ez így annyira unalmas...

az a legrosszabb ha valaki annyira hiszékeny ja meg persze hivő is hogy egy kereszte hord a nyakában babonaságbol hogy elüzze a rossz szellemeket

hiszékenység babonaság hit majdnem ugyanaz ez az ideges görcsös élet jelei amikor maga a hivő se akar tenni semmit csak imádkozik hátha az ölébee esik a lotto ötös de szelvényt még nem vett sose

idétlenek

Az utolsó előtti kérdésed adja meg a választ is. Igen csakis egyéni "Istenélményre" van szükség ahhoz, hogy valaki hívővé váljon!!!

Ha ezt átéled, akkor bárki mondhat bármit Te csak ezt az egyet fogod hinni. Mert ezt igazán tapasztaltad-átélted. Nem árulok el azzal titkot, hogy akkor már nem hit birtokában vagy, hanem tudás birtokában! És ez itt a lényeg. Érdemes ezért a kincsért imádkozni hogy legyen megtapasztalás, mert ez az élet. :)

És ezt a kincset CSAK a Bibliában lehet megtalálni. Sehol máshol!!

~üdv~

Tudjátok mit mondott Voltaire egyszer? No nem nekem személyesen, mert állítólag már nem él, de tök jót mondott valamikor a XVIII. században. Voltaire érdekes megkülönböztetést tett. Ezt írta:

„A vallás — mondod — számtalan gyalázatos tettet hozott létre. Azt kellene inkább mondanod, hogy a babona, a babona, amely szomorú bolygónk felett uralkodik. A babona a legkegyetlenebb ellensége a tiszta imádatnak, amellyel a Legfőbb Lénynek tartozunk.” Voltaire harcolt a korabeli vallási türelmetlenség ellen, de megtartotta Istenbe mint a világegyetem Teremtőjébe vetett hitét. Különbséget látott igaz és hamis vallás között.

Sokan vannak ma is így ezzel, de az amit a kérdező mondott, szintén megfigyelhető: néhányan egyszerűen összemosnak mindent mindennel, pedig a színest a fehérekkel...

Azzal az eljárással, amivel sok ma élő hívő él tényleg az a baj, hogy "a messziről jött ember azt mond amit akar".

Ha csupán az ún. "istenélmény" lenne a valódi hit fő, vagy egyetlen forrása, akkor mi bizonyítja, hogy az amit én állítok, az nem szélhámoság? Félreértés ne essék, én elhiszem, hogy egyeseknek lehettek természetfeletti élményeik, de honnan tudjuk, hogy ez a tapasztalat (az illető számára bármíly valóságos is volt) valóban Istentől van? Lehet-e máshonnan is? Jó kérdés, ugye?

És ha már a Bibliát emlegettétek rákérdeznék: a bibliában van-e példa arra, hogy Istenen kívül más forrás is elő tud idézni természet felletti jelenségeket? Mert én úgy tudom, igen! Az első hozzászóló idézett is egy verset a bibliából, ahol azonosítva van az illető. Ő nem csak embergyilkos, hanem a legnagyobb ámító, manipulátor, egész érdekes dolgokat is elő tud idézni. Tehát akkor honnan lehet valaki teljesen biztos abban, hogy valódi istenélménye volt?!

Még valamit: Jézus és a tanítványairól szóló bibliai beszámolókból ismerünk-e olyan példát, ami azt mondja el, hogy az ilyesfajta élmény dönti el a hitüket? Mit kellett az ókori hívőknek tennie ahhoz, hogy hitük legyen?

Valójában sok-sok ismeretet kellett gyüjteniük, tanúlniuk kellett teljesen racionális módon! Ha megfigyeljük, a Biblia az olyan könyv, ahol rengeteg racionális érv van leírva a hit kialakulásával kapcsolatban is.

Nem arra szorítkozik, hogy mindenkinek csupán személyes kinyilatkoztatása és ezzel "igazsága" legyen, mert pont ez az, amiből a megosztottság, zürzavar támad! Egységes tanításnak kell lennie arra, hogy milyen módon lehet Istent megismerni, és személyes kapcsolatba lépni vele.

Ennek a tanításnak pedig világosan meg kell lennie a bibliában. Mert ugye senki sem tagadja, hogy sokszor egymásnak homlokegyenest ellentmondó cselekedetei vannak olyan embereknek, akik azt állítják magukról, hogy istenélményük volt. Sőt rengetegszer megtörtént már, hogy egymás életére törtek az ilyen hívők! Mert ki tagadná, hogy a háborúkban résztvevő szerencsétlen milliókra nem feltétlenül az jellemző, hogy ateisták?! És bizonyos, hogy sokuk mélyen vallásos, hívő emberként öl/ölt hasonló más embereket, és viszont!

Szörnyű? Az Isten tán megosztja szándékosan az embereket? Mennyire megbízható akkor az ilyen megismerési módszer?

Csak azért éleztem így ki a problémát, mert én speciel ismerek olyan embereket, akik nem ilyen Istent megismerő módszerrel élnek, de mégis az egész világon arról ismertek, hogy az életük árán sem mennek egymás, de más ellen sem! Ők ennek ellenére valóban egységesek, pont mint az első-második századi keresztények voltak.

Hogy van ez?