A 4. parancsolattal van egy kis probléma?

"a szülők tisztelete azt jelenti hogy mindenben engedelmeskedek nekik?? "

Az rabszolgaság! Nem parancsolatok dogmák szerint kell élni hanem ésszel meggondoltsággal.

Az, hogy százszor különbnek tartom magam valakinél nem éppen a tisztelet jele.

Amúgy meg szerintem te tudod legjobban, hogy tiszteled -e őket.

ISTEN NEGYEDIK PARANCSA

Isten minket a család, az állam, az Egyház és az emberiség közösségébe illesztett. A társadalomban ránk háruló kötelességeinket Isten ebben a parancsban szabta meg: „Atyádat és anyádat tiszteljed.”

107. Az emberek társas élete

XIII. Leó pápa írja: „Az emberi társadalomnak olyannak kell lennie, mint amilyen egy soktagú test, amelynek egyik vagy másik tagja fontosabb ugyan a többinél, mégis szükségesek egymásért és együtt törekednek a közjóra.”

* * *

Isten az embert olyannak teremtette, hogy társas életet kell élnie. Ezt mondotta: „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is.” (1 Móz 2,18) Csak a többi ember társaságában tudjuk minden képességünket kifejleszteni, a világot uralmunk alá hajtani, földi és örök célunkat elérni. Már puszta születésünk által számos közösségnek tagja lettünk, hozzátartozunk egy családhoz, egy falu vagy város lakosságához, egy néphez és államhoz és az egész emberiség családjához. A keresztség által az Egyház tagjai lettünk. A legfontosabb közösségünk a család, az állam és az Egyház. Vannak más közösségek is, amelyeket meghatározott célokért alapítottak, mint például az egyesületek, társulatok és szövetkezetek.

Egy társadalom tagjainak kötelességeik vannak egymás iránt. A társadalomban kölcsönösen tisztelniök és szeretniök kell egymást, meg kell adniok, ami másokat megillet és ügyelniök kell a mások javára. „Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.” (Fil 2,4) A társadalom tagjainak azonban kötelességeik vannak a társadalom iránt is. Szükséges, hogy a társadalom rendjébe illeszkedjenek, elismerjék és kövessék a vezetőséget és a köz javáért együtt dolgozzanak. A társadalomnak is vannak kötelességei az egyes tagok iránt. Tiszteletben kell tartania az egyén méltóságát és gondoskodnia kell arról, hogy mindenki megkapja, ami jogosan megilleti őt; segítenie kell, hogy mindenki hozzájusson ahhoz, amire szüksége van, de egymagában nem tudja megszerezni. A társadalom tagjainak egymás és a társadalom iránti, valamint a társadalomnak az egyének iránti kötelességeit az igazságosság sarkalatos erénye szabályozza.

A legnagyobb és legszentebb közösség a Szentek Közössége, ami minden népből és minden korszakból Krisztusban egyesít embereket, akik közösen munkálkodnak Isten dicsőségén és az egyének üdvösségén. „Adjátok meg mindenkinek, ami neki jár; akinek tisztelet, tiszteletet, akinek hódolat, hódolatot.” (Róm 13,7) – „Hordozzátok egymás terhét; így teljesítitek Krisztus törvényét.” (Gal 6;2)

108. Édesapánk, édesanyánk

Isten az ő nagy szeretetében szülőket adott nekünk. Ők ajándékozták nekünk az életet, ők gondoztak és neveltek minket. A szülők Isten helyettesei és véghetetlen sok jóban részesítenek bennünket. Isten megbízásából mutatják nekünk az üdvösségbe vezető utat. Ezért kell szüleinket tisztelnünk és szeretnünk, nekik engedelmeskednünk és szívből hálával adóznunk. Tiszteletünk akként nyilvánul meg szüleink iránt, hogy nagyra becsüljük őket, tisztelettudóan beszélünk velük és róluk, udvariasak és kedvesek vagyunk hozzájuk. – A szülői tisztelet ellen vétkezik, aki szüleit megveti vagy szégyelli, szemtelen velük vagy tiszteletlenül beszél róluk. Az Ószövetségben ez volt érvényben: „Aki megveri atyját vagy anyját, halállal lakoljon. Aki megátkozza atyját vagy anyját, halállal lakoljon.” (2 Móz 21,15/17)

Szeretetünk akként nyilvánul meg szüleink iránt, hogy imádkozunk érettük, örömöt szerzünk nekik és erőnkhöz mérten segítünk nekik, különösen, ha már öregek vagy betegek. „Fiam, gondod legyen atyádra öregségében és ne szomorítsd meg őt életében.” (Sir 3,14) – Szüleinket akkor is szeretnünk kell, ha nem Isten akarata szerint élnek. Szeretetünkkel és imádságunkkal kell segítenünk őket, hogy a helyes utat ismét megtalálják. – Vétkezünk a köteles szeretet ellen, ha szüleinkhez közönyösek vagyunk, nem imádkozunk értük, bánatot okozunk vagy rosszat kívánunk nekik és nem segítünk rajtuk a betegségben és szükség idején.

Isten azt akarja, hogy szüleinknek örömest és híven engedelmeskedjünk. Szent Pál mondja: „Gyermekek! Fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak.” (Kol 3,20) – Engedelmesség nélkül nincsen boldogság a családban. – Ha azonban a szülők olyasvalamit parancsolnak, ami Isten akaratával ellenkezik, nem szabad engedelmeskednünk nekik.

A köteles engedelmesség nem kötelez, ha a gyermekek önállókká lettek és már nem élnek a szülői házban. A tiszteletnek és szeretetnek azonban mindig meg kell maradnia. Jézus mindhalálig szerette anyját; még a keresztfán is gondoskodott róla.

109. Testvérek, rokonok és barátok

Testvéreinket is szívből kell szeretnünk. Segítenünk kell nekik és jó viszonyban kell velük lennünk. Az idősebb testvéreknek fel kell karolniok a fiatalabbakat. Nagy kegyelem Istentől, ha testvéreink vannak. A rokonok is közelebb állnak hozzánk, mint a többi ember. Legyünk hozzájuk is kedvesek és örömest segítsünk rajtuk, különösen, ha öregek és szükséget szenvednek. Idősebb rokonainkkal az őket megillető tisztelettel kell bánnunk. A jó barát Isten ajándéka. Az igazi barátok nagyra becsülik egymást és hűek maradnak egymáshoz örömben és bánatban, imádkoznak egymásért és segítenek egymáson. Krisztus a mi testvérünk és barátunk lett és szeretett minket mindhalálig. Így mutatta meg, miként szeressük testvéreinket és barátainkat.

110. Tisztelet az elöljárók és öregek iránt

XIII. Leó pápa írja: „Minden emberi közösségnek föltétlenül elöljáróra van szüksége, mert fej és irányító nélkül szétesnék és nem tudná elérni a célját, melyekért létrejött.”

* * *

Szüleink megbízásából tanítók és mesterek oktattak és neveltek minket. Szükséges, hogy tisztelettel illessük őket is és szorgalmasan dolgozva készséggel engedelmeskedjünk nekik. Vétkezik, aki tiszteletlenül vagy arcátlanul viselkedik velük, nem engedelmeskedik nekik és a munkában rest vagy hanyag. Akik már állásban vannak, tisztelniök kell elöljáróikat és hűségesen kell ellátniok kötelességeiket. – Ha valaki családnál van alkalmazásban, részt vesz a család házi életében. Ezért alkalmazkodnia kell a házirendhez és ügyelnie kell a család javaira és tekintélyére.

Az öregeknek sajátos méltóságuk van. Sokat tapasztaltak életük folyamán és többnyire sokat is tettek. Ezért kell az öregeket tisztelettel öveznünk, megbecsülnünk őket és felajánlanunk nekik szolgálatainkat. A Szentírás mondja: „Ősz fő előtt kelj fel és tiszteld az öreg ember személyét.” (3 Móz 19,32)

111. A szülők és elöljárók kötelességei

Midőn Antiochus király az izraelitákat hitük miatt üldözte, maga elé idézett egy anyát hét gyermekével. Noha szörnyen megkínozták őket, egyik fiú sem tántorodott el hitétől. A legkisebbnek megesküdött Antiochus, hogy gazdaggá és boldoggá teszi, ha megtagadja atyáinak törvényét. De az anya ezt mondotta fiának: „Drága gyermekem, légy irgalommal hozzám! Kilenc hónapig hordoztalak méhemben, három évig tápláltalak és mindezideig neveltelek. Kérlek fiam, tekints az égre és a földre: mindezt a semmiből teremtette az Isten. Ő teremtett minket, embereket is. Ne félj hát ettől a hóhértól. Szenvedd el a halált, hogy testvéreiddel együtt visszakapjalak téged is az irgalmasság idején.” (lásd: 2 Makk 7)

* * *

A szülőknek szent kötelességük gyermekeiket szeretni és az ő földi boldogulásukról és örök üdvösségükről gondoskodni. Kötelesek gyermekeiket táplálni, ruházni, munkára serkenteni, egészségükre ügyelni és boldogulásukat elősegíteni. De legfőképp imádkozniok kell érettük és szavakkal és példájukkal a keresztény életre nevelni őket. Gyermekeiket nem szabad elkapatniok és elkényeztetniök, hanem szeretettel, igazságosan és erélyesen kell őket vezetniök. A katolikus szülőknek, ha ez lehetséges, gyermekeiket olyan iskolába kell iratniuk, ahol katolikus nevelésben részesülnek. Arra is ügyelniök kell, hogy gyermekeiket rossz társaság vagy erkölcstelen könyvek meg ne rontsák. Midőn a gyermekek felnőttek, hívatásuk és élettársuk megválasztásában a szülőknek segíteniök kell őket tanácsukkal és imádságukkal, anélkül azonban, hogy akaratukat rájuk kényszerítenék.

Az elöljárók kötelesek alárendeltjeiket megbecsülni, velük igazságosan bánni és érdekeikkel törődni. Időt kell adniuk a vallásos élet gyakorlására, pihenésre és továbbképzésre és meg kell védeniük őket a testi és lelki veszedelmektől.

A szülők és elöljárók példaképe a Mennyei Atya. Tőle tanulhatják meg, miként kell gyermekeikkel és az alárendeltekkel igazságosan és kedvesen, szigorúan és szelíden bánni.

112. Az állam és a népek közössége

Pilátus ezt mondotta Jézusnak: „Nem tudod, hogy hatalmam van megfeszíteni és hatalmam van elbocsátani téged?” Jézus ezt felelte: „Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem kaptad volna.” (Jn 19,10-11)

* * *

Az államnak, Isten akaratából, azokat a feladatokat kell megoldania, melyeket az egyének, a családok és kisebb közösségek nem képesek megoldani. Gondoskodnia kell a közjóról. Feladata például a törvényhozás, igazságszolgáltatás, a bűnözők büntetése, államszerződések kötése és az ország védelme ellenséges támadás vagy nemzeti csapások idején. Azonkívül meg kell védenie az egyének jogait és gondoskodnia kell a terhek igazságos elosztásáról. Az állampolgárok kötelessége az állam törvényeit megtartani, az államhatalmat tisztelni és erejükhöz képest együttműködni a közjó kialakításában. Például kötelesek részt venni a választásokon, szavazatukat azokra a jelöltekre kell adniuk, akik alkalmasak erre a hivatalra és bizonyos, hogy tiszteletben tartják Isten jogait. Kötelesek adót fizetni és országukat veszély esetén életükkel védelmezni.

Az államhatalomnak Isten és az állam törvényeihez kell igazodnia. Aki állami hivatalt tölt be, kötelességét lelkiismeretesen kell ellátnia, mindenkinek meg kell adnia, ami jogosan megilleti. Minden nép tagja az emberiségnek. Minden nép sajátos feladatot kapott Istentől az egész emberiségért. Ezért kell becsülnünk a többi népet és államot is.

113. Az egyházi hatóság

(szerk. megj.: ehhez a fejezethez lásd Lefebvre érsek írásait)

A pápának, a püspököknek és papoknak hatalmuk van arra, hogy minket Krisztus nevében vezessenek. Általuk kaptuk a keresztségben a kegyelmi életet, ők nyújtják nekünk a Mennyei Kenyeret és ők nevelnek minket Isten fiaivá. Krisztust képviselik és ők a mi lelki atyáink. Tisztelettel, szeretettel és engedelmességgel tartozunk nekik. Az Egyház elöljárói, a pápa és a püspökök, parancsokat adnak, hogy az Egyház életét kellő módon szabályozzák, a hívőket megóvják a bűntől és ellanyhulástól és a keresztény életben megtartsák őket. Krisztus e hatalmat akkor adta az apostoloknak és utódaiknak, amikor ezt mondotta nekik: „Amit megköttök a földön, meg van kötve a mennyben is.” (Mt 18,18) Azt akarja, hogy Egyházának parancsait lelkiismeretesen megtartsuk.

Krisztus Titokzatos Testében eleven tagoknak kell lennünk. Ezért a papok és püspökök munkáját mindannyiunknak, különösen a megbérmáltaknak, erőnkhöz mérten támogatnunk kell. Hitünket meg kell vallanunk, az Egyház liturgikus életében tevékenyen részt kell vennünk, gyakran kell a szentségekhez járulnunk és tehetségünkhöz képest munkálkodnunk kell embertársaink üdvösségéért. Kötelességünk az is, hogy az Egyházat feladatai elvégzésében pénzzel és adományokkal, például az egyházi adóval segítsük.

Az Egyház egyéb parancsai: Az Egyház megkívánja tagjaitól, hogy katolikus módon kössenek házasságot, gyermekeiket mindjárt születésük után megkereszteltessék, minden gyermeküket katolikusnak neveljék, életveszélyben a szentségeket magukhoz vegyék. Megtiltja nekik, hogy hit- és erkölcsellenes könyveket olvassanak, szekták és hitellenes egyesületek tagjai legyenek, vegyes-házasságot kössenek, holttestüket elégessék.

Szerintem szeretettel, tisztelettel beszéld meg velük, hogy úgy érzed,ezen az úton van dolgod, itt tudsz majd tevékenykedni.

Van egy régi keleti mondás:

Ha szereted a gyermeked, enged a saját útjára.

A "sajátút" - svadharma- egy nagyon fontos dolog.

És ebbe még az is belefér- hogy sok ember csak keresi azt-(főleg 16-30 között) egyáltalán nem biztos, hogy jó, ritkán nyílegyenes, gyakran vargabetűkkel halad..

Azért, mert a szülők életet adtak neki, még nem kell tisztelnie őket. Ez csak biológia.

Amit utána kapott (vagy nem kapott) tőlük szellemiekben és lelkiekben, azért kell (vagy nem kell) tisztelni a szülőket.