Hogyan lehet jó egy házasság "felemás igában"? A probléma lényege alant:
A férjem megtért keresztény, de ezt egészen mostanáig nem hangoztatta, nem volt az életének szerves része (több éve vagyunk házasok). Nemrég óta szinte minden élethelyzetre példát hoz a bibliából, ami nem baj, csak kijelentette, hogy a házasságunk nem működhet jól, ameddig felemás igában vagyunk.
Ezt eleve megbélyegzésnek érzem, és annak ellenére, hogy sok mindenen keresztül mentünk (megcsalás, szétköltözés, stb.), most újra együtt vagyunk, és változtattam már az eddigi viselkedésemen és hozzáállásomon (eddig türelmetlen, kiabálós, veszekedős,- én csaltam meg), úgy érzem, hogy minden igyekezetem lepörög róla. Merthogy szerinte, aki parázna, az az is marad. A mindennapokban megvagyunk, de semmi több. Már a véleményemet sem merem elmondani neki, mert félek egy újabb ítélettől.
A megtérést az ember nem akasztja le a szögről. Én nyitott vagyok, viszont amíg csak azt érezteti velem, hogy én vagyok a hibás, addig megnehezíti, hogy egy irányba folyjon az életünk, és tiszta szívből osztozhassak a hitében.
Köszi a válaszokat, de van itt két gyerek is, úgyhogy valami "megoldás"-félére volna szükségem. Nem mellesleg munka nélkül vagyok.
Hogyan lehetne megtörni vagy elterelni egy ilyen ellenállást? (szex-szel vagy a megvonással nem lehet operálni, mert ahhoz ő túl tudatos, nem veszi be.)
Szia!
A férjed nagyon rosszúton jár, és nagyon félreérti a felemás igára vonatkozó bibliai szakaszt. A házasságotok működését pontosan annak kellene biztosítania, hogy ő mindent megtesz érted és a gyermekekért, hogy életével és cselekedeteivel bizonyságot téve vágyat ébresszen benned és gyermekeitkben az iránt az Isten iránt, akit követ.
A paráznaságról mondott szavai pedig igencsak kétségessé teszik az ő kereszténységét, ugyanis a keresztények alapvető tulajdonsága a megbocsájtás, ami megmutatkozik abban is, hogy nem emleget fel semmit arról amit megbocsájtott és ezzel lezárt.
Bevallom őszintén csodálom a nyitottságodat és azt, hogy ezek után még tiszta szívből szeretnél osztozni a hitében. Isten kegyelme ez. Azt tanácsolom erről beszélgessetek minél többet. Természetesen imádkozni fogunk értetek! Isten áldjon!
Üdv. Péter
hm
először valami nagyon szépet akartam írni a hozzáállásodról és a célodról, de inkább nem, csak kitartsát és - vallásos vagy vagy nem - "égi segítséget" kívánok :)
ami a férjed vallásosságát illeti: a bigottság csak egy hajszálnyira kezdődik a hithűségtől, akkor, amikor az ember becsukja a szemét és "megvakul", és immár nem látja tisztán az igaz utat és azt sem, hogy mit hagy veszni
Isten áldjon! :)
korall
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!