Miért prédikálnak Jehova Tanui?

Szia!

Sajnos az esetek többségében valóban úgy van, ahogyan az első válaszoló leírta. A tanúkkal szemben van egy elvárás, hogy milyen területet kell lejárniuk, hány emberrel kell beszélniük, és ezt adott időn belül teljesíteni kell. Ezért van az, hogy mások számára teljesen alkalmatlan időben és körülmények között zavarják őket a térítési szándékukkal, és nem úgy van, ahogyan arról a Bibliában olvashatunk, hogy a Szentlélek vezetése által mentek az apostolok prédikálni másoknak.

A Bibliában található ez a szakasz: "Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmas, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással." Itt azonban az alkalmatlan idő nem a hallgató számára alkalmatlant jelenti!

Üdv. Péter

Tévedés, hogy Jehova „tanúi” az első századi „mintát” (?) követnék a tevékenységük során. Először is emlékeztetnélek kell arra, hogy mindössze az Őrtorony második elnöke, J. F. Rutherford vezetése alatt indult be az a típusú missziós tevékenység, amelyben ma minden Jehova tanújának el kell végeznie. Előtte nem volt ilyen - sem a Bibliakutatók (Jehova Tanúi hitelődei) történelmében, sem a kereszténység történelmében,-a mindenki által kötelező házról-házra végzett missziós szolgálat. Ha elfogadjuk Jézus Krisztus állítását,hogy az ő Egyházát kősziklára építette,és azon az "alvilág kapui sem vesznek rajta erőt" (Máté 16:18-Szent István Társulat fordítás), tehát nem szűnik meg (pláne nem 1800 évre!), akkor azt is be kell látni: a missziós munka nem feltétlenül azonos a "házról-házra" végzett szolgálattal. Ha a „házról-házra” végzett missziós munka nélkül nincs hiteles kereszténység, akkor Rutherford előtt sem voltak élő hitű keresztények.

Az ÚVF betoldott a "házról házra kifejezést, holot az eredeti szöveg a „házanként” kifejezést használta.

De mit is jelent valóban ez a "házanként" tanítás? Az első századi keresztények, mivel nem volt bevett vallás a római birodalomban, nem rendelkeztek kifejezetten istentiszteleti célokra rendelt épületekkel: templomokkal-imaházakka. "Királyságtermek " meg pláne nem voltak. A házakban tartották az Istentiszteleteket (Pl.: Filemon 1:2, Kolossé 4:12, stb...) Az utóbbi évtizedekben kezdte - újra-felfedezni ezt az Istentiszteleti formát sok katolikus,és protestáns gyülekezet-és évekkel ezelőtt szüntették meg Jehova Tanúinál - micsoda visszafejlődés!- nyilván félve a túl nagy szabadságtól. Érdemes még megnézni az ApCsel 2:46-ot is, ahol ezt olvassuk:"Napról-napra állhatatosan,egy szívvel,egy lélekkel voltak a templomban,és amikor házanként megtörték a kenyeret,örömmel,és tiszta szívvel részesültek az ételben" (Új Protestáns fordítás) Vajon házról-házra járva menet közben étkeztek....?! (Házanként hirdették az Evangéliumot az Apostolok-> házanként megtörték a kenyeret a keresztények) Ezekben egészen egyszerűen gyülekezetek voltak.

Lukács evangéliuma 10:7:"Maradjatok ugyanabban a házban,és azt egyétek,igyátok amit adnak,mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra." (Új Protestáns fordítás) Határozottan feltételezem:a háznál - ahol vendégek voltak-étkeztek,és aludtak,és napközben pedig ahol sok ember volt,és meg lehetett szólítani őket ott hirdették Krisztust-akár embereket megszólítva, akár tömegnek szónokolva, piactéren, stb.

Ha a keresztény élet legfontosabb területe a házról-házra,és az utcai missziós szolgálat,nem furcsa,hogy a Szentírás nem ad általános , mindenkinek szóló tanácsokat? Az apostoli levelekben sincs arról szó, hogy Pl.: a korinthusbeli hívők hogyan „munkálják be” városukat, kettesével menjenek-e, férfi férfival induljon prédikálni, vagy lehet-e "vegyes-páros", hogyan töltsék ki a "munkajelentést",stb. .... pedig bőven foglalkoznak az apostoli levelek a gyülekezeti élet gyakorlati dolgaival-anélkül,hogy bármelyik apostol minden keresztényt kiküldene missziózni házról-házra,és utcai szolgálatra. Ha pedig az "igaz vallás" ismertetőjele a házról-házra/utcai misszió-munka, akkor vagy a Bibliában van a hiba,vagy az Őrtorony Társulat nem tanít jól. Ismert tény, hogy a Római Birodalomban sok rabszolga lett keresztény. Ha az "igaz imádat" része a házról-házra végzett missziós szolgálat, akkor a rabszolgák miért lettek keresztények? Kimenőt kaptak volna gazdáiktól? Hehehe… Ha a rabszolgák ugyanazt csinálták volna,mint Jehova Tanúi, akkor vajon mikor "értek rá" foglalkozni a munkájukkal?

A Csel5:42 és Csel20:20 ezen része tévesen van fordítva az Őrtorony fordításában, ugyanis ott nem "házról házra" szerepel, hanem házanként. A "házanként tanít" kizárja, hogy idegen emberekre tört volna rá Pál a saját házukban. Itt házi gyülekezetekben való tanításról, intésről beszél, nem holmi Jézussal házaló ügynökmunkáról. Semmiképpen nem úgy lettek az első században az emberek keresztények, hogy berontanak a házába és ott támadják le. Ilyet csak Saul csinált, mikor még a keresztényeket üldözte:

ApCsel 8:03:

„Saulos de elumaineto tēn ekklēsian kata tous oikous eisporeuomenos surōn te andras kai gunaikas paredidou eis phulakēn”

„Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket.”

Persze itt az ÚVF valamiért mégsem a kedvenc "házról házra" szövegükkel fordítanak, hanem így: "Sorra betört a házakba."

De van itt más is annak jeléül, hogy az ÚVF-et készítőknek csak saját ideológiájuk adta a szájukba az ApCsel két felhozott helyén a "házról házra" szavakat. Ezt már az előbb idéztem, de most bővebben is rámutatok:

ApCsel 2:46

„Kath ēmeran te proskarterountes omothumadon en tō ierō klōntes te kat oikon arton metelambanon trophēs en agalliasei kai aphelotēti kardias”

„Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben”

Lám, itt az ÚV-"fordítás" tudja, hogy kell ezt a kifejezést helyesen fordítani, ha éppen nincs az útjában saját ideológiája: "magánotthonokban étkeztek." Pedig a maguk illogikája szerint bátran fordíthatták volna úgy: "Házról házra járva étkeztek."

(Ide nem tartozó, de lényeges kifogás a fordítók ellen, hogy itt szó szerint "a kenyér megtöréséről" beszélt Pál, amit a kendtek fordítói egyszerű étkezéssé silányítanak, holott a fordításban is fenn kell tartani azt a lehetőséget, hogy úrvacsoráról és vele egybekötött szeretetvendégségről van szó.)

De most vegyük sorra azt két konkrét helyet, amit kendék lobogtatnak a „házról házra” járás munkálatuk érdekében:

ApCsel 5:42:

"Továbbra is mindennap tanítottak a templomban és a házakban, hirdették, hogy Jézus a Krisztus."

Házanként, azaz minden házban, ahol a hívek összejöveteleiket tartották.

ApCsel 20:20-21:

"Nem tagadtam meg tőletek semmit, ami javatokra szolgálhatott: prédikáltam nektek és tanítottalak benneteket, nyilvánosan és magánházaknál."

Az apostol Efezusban tanított nyilvánosan a zsinagógákban, és házanként, Tirannusnak az iskolájában, valamint azokban a házakban, melyekben a hívek összejöveteleiket tartották.

Amíg a kereszténység tiltott vallás volt, addig a keresztények nem építhettek erre a célra rendelt épületeket, templomokat, amelyeknek első nyomai a 3. századból valók; addig az istentiszteleteket magánházaknál végezték (ApCsel 2,46), maga a közösség számított Isten templomának (vö. 1Kor 3,16; 2Kor 6,16; Ef 2,21). Találták a régészek egy 230 körülről származó az ún. tituláris templomot, amely a benne őrzött vértanú-ereklyék alapján a magánház tulajdonosának nevét őrzi. Dura Europoszban maradt meg egy 230 körül kultikus célra átalakított lakóház.

A görögben az áll, hogy sem a templomban, sem a házaknál nem szűntek meg Krisztusról tanítani és evangéliumot hirdetni. ("pasan te ēmeran en tō ierō kai kat oikon ouk epauonto didaskontes kai euangelizomenoi ton christon iēsoun") Szó sincs semmiféle "menésről", hát még házról házra. És hogy mi módon hirdették az igét a háznépnek, miután a családfőben már megfogant az érdeklődés, azt az ApCsel több más helyéről is tudjuk. Semelyik esetben nem az utcáról beszabadulva törtek rá az emberekre, hanem nyilvános helyen szólították meg őket, és csak az ő kívánságukra látogattak el otthonukba.

Apcs 16,14-15

"És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata [reánk.] Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mond vala. Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok [ott.] És unszola minket."

Ebben Jézusra visszamenő parancsot követtek:

Mt 10,11-14

"Amely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, amíg tovább mehettek. Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt. És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza. És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le."

Tehát nem úgy kopogtak rá az emberekre, mint a házról házra járó JT-i, főleg mivel Jézus tiltotta a házról házra járást.

Lk 10,7

"Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők [adnak]: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra."

Hallottam persze azt a kifogást, hogy "ez csupán a vendéglátók váltogatását tiltotta." De mit szólnak ahhoz, ha én még szorosabban ragaszkodom az Íráshoz, és azt mondom: még ott sem szabad házról házra járni, ahol befogadnak - hát még mennyire tilos ott, ahol nem látnak szívesen?

Az ApCsel 2,46-ban hasonló szövegezéssel („kath ēmeran te proskarterountes omothumadon en tō ierō, klōntes te kat oikon arton, metelambanon trophēs en agalliasei kai aphelotēti kardias”) van szó arról, hogy házanként megtörték a kenyeret. Érdekes, ezt senki nem akarja úgy fordítani: "Házról házra megtörték a kenyeret." Itt is ugyanaz a görög szerkezet áll, mint az 5.42-ben.

Az "osztó értelem" sem jelent többet, hogy némelyek az egyik házban, mások meg a másikban. De nem azt, hogy valakik mind ebben, mind abban a házban, azaz házról házra járva térítettek.

Jól tudjuk, hogy művelte Pál a háznál való tanítást.

Apcs 18,19-20

"Juta pedig Efézusba, és azokat ott hagyá; ő maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal. Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon náluk, nem álla reá"

Azaz nem önhatalmúlag tört rájuk otthonukban, hanem a zsinagógában térítette őket. Sőt második efézusi tartózkodásakor is ott kezdte az evangélium hirdetését:

Apcs 19,8

"Bemenvén pedig a zsinagógába, bátorsággal szól vala, három hónapon át vetekedvén és igyekezvén meggyőzni az Isten országára tartozó dolgokról. Mikor pedig némelyek megkeményíték magokat és nem hivének, gonoszul szólván az [Úrnak] útáról a sokaság előtt, azoktól eltávozván, elszakasztá a tanítványokat, mindennap egy bizonyos Tirannus oskolájában prédikálván."

Egy házi istentiszteletet így ír le Lukács:

Apcs 20,7

"A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig. Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, ahol egybe valának gyülekezve."

Ez tehát ama házankénti kenyértörések egyike volt. Pál itt sem járt házról házra, hanem egy háznál maradt egész nap.

Varga Zsigmond J. ógörög-magyar szótár ezt írja: "kata túsz oikúsz: házanként, némely vagy minden egyes házba (házban)", illetve egyes számban: "kat' oikon: egy-egy házban vagy háznál." És egy helyet (Rm 16,5) éppen a "házi gyülekezet" kapcsán említ.

A JT gyakorlata a mindenkire rátörni kész lelkületet jelenti, sőt éppen ezzel kapcsolatban mondja Jézus, hogy "ne járjatok házról házra." (Lk 10:7) Mt 24:14-ben nem házról házra, hanem minden népnek való hirdetésről van szó.

Nem egyik házról a másikig megosztva jártak, hanem egyik tanítvány az egyik háznál, a másik a másiknál prédikált, de inkább házi istentiszteletet tartott.

Apcs 12.12-14

"És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala. És mikor Péter zörgetett a tornácz ajtaján, egy Rhodé nevű szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék: És megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, hírül adá, hogy Péter áll a kapu előtt" stb.

Láttuk, mimódon prédikált Pál házaknál (nem pedig "házról házra"): oda ment, ahol már fogékonyságot tapasztalt.

A "κατ οικον" (lat. per domos) kifejezés fordítása ismertebb magyar fordításokban:

- "házanként" [Károli, MBT, Csia, Ravasz László, dr. Budai Gergely, Czeglédy, Raffay, Kecskeméthy]

- "házanként (otthon)" [Vida Sándor]

- "házankint" [Káldi]

- "házaknál" [KNB]

- "házakban" vagy "magánházaknál" [SZIT]

- "magánházakban" [Békés-Dalos]

- "otthonaitokban" [Raffay Sándor].

Összefoglalva: A tulajdonképpeni házról-házra kifejezés az eredeti görögben csak három helyen található az Igében.

Egyik ilyen hely az, amikor Jézus megtiltja a tanítványainak,hogy házról-házra járjanak.

Ez van a Lukács 10:7-ben: " NE JÁRJATOK HÁZRÓL-HÁZRA".

Házról-házra csak az egyházat pusztítani lehet és nem építeni. Ezt tette Pál,amíg meg nem tért.

" Saulus pedig pusztítá az anyaszetegyházat,házról-házra járva.. Ap.Csel. 8:3.-

Aztán a dologkerülő asszonykák,akik szintén szégyene és nem dicsősége az anyaszentegyháznak jártak a Biblia szerint házról-házra.

" Egyszersmind pedig dologkerülők lévén, megtanulják a házról-házra járást...” 1.Tim. 5:13.-

Vajon itt az özvegyasszonyokat arra biztatja Pál apostol, hogy járjanak csak „házról-házra”, de missziózzanak? Nem! “Azt akarom ezért,hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez,adjanak gyermekeknek életet,viseljék gondját családjuknak, s ne szolgáltassanak alkalmat az ellenfélnek a becsmérlésre.”

Vagyis a Bibliában csak ezen a három helyen olvasunk házról-házra járásról. Mind a három esetben negatív, tiltó értelemben. Az igehirdetést nem „házról házra” járva végezték, pláne nem Őrtorony kiadványok adogatásával.

A római katolikusok is prédikálják az Isten országának evangéliumát, meg a reformátusok is. Minden vasárnap, minden templomban. Házról házra ugyan nem járnak, de Jézus próféciája nem is erről szólt.

A JT-k olyat akasztanak a köztagok nyakába, amit az apostolok nem: hogy adott időt a "szántóföldön" töltsenek, és erről a felettes szerveknek beszámoljanak.

Ennyi erővel a római katolikusok és a mormonok is bejárják a földet, hogy egy pogányt a maguk hitfelévé tegyenek.

Nem voltak az ókeresztények sem mindannyian apostolok, sem mindannyian evangélisták. Élték a maguk csendes és jámbor életét, készen számot adni a bennük élő reménységről, míg az apostolok, evangélisták stb. járták a világot és térítettek. Az Őrtorony tévesen feltéltelezi, hogy mindenki házról-házra járt az ősegyházban.

Éppen mivel a JT-k nem az első századi mintát követik, hanem betörnek a házakba, és a bizonytalanul sodródó, magányos vagy egyenesen beteg emberekre vadásznak, tömeges a lemorzsolódás. Ennek ellenére olyan édeskés, hurráoptimista sikerpropagandát harsog, amit legutóbb a Rákosi-korszak híradóiban használtak. Eközben náluk is óriási a lemorzsolódás, a növekedésüket pedig időről időre vészes fogyások szakítják meg (amikor tudniillik becsődöl valamelyik világvége-jóslatuk).

Az Őrtorony kiadványok állítólag nélkülözhetetlen eszközként. Szalai András idéz jó pár nyilatkozatot kendtektől, melyek szerint ha egy Tanú elhanyagolja a társulati irodalom olvasását, és csak a Bibliával táplálkozik, az előbb-utóbb tévedésekbe fog csúszni. (Jehova és a szervezet, 51-59. o.; a fejezet címe: "Nélküle nem lehet érteni a Bibliát?")

Ezen túl sem a r.k., sem a ref. missziók nem korlátozódnak a templomokra. Vannak iszákosmentő, kábítószerről leszoktató, szegénygondozó, munkás életre nevelő stb. missziók is. Az igaz, hogy ezek nem törnek rá az emberekre az otthonukban, amikor azok ki tudja, miben foglalatosak éppen, és nem igyekeznek őket az irodalmukat terjesztő ügynökökké kiképezni.

Bizony nem mindenki lesz emberhalász: sokaknak csak az a feladatuk, hogy a helyi egyházközségbe beépülve, egymást hitben szolgálva, az Istent dicsérve csendes életet éljenek, és saját munkájuknak utána lássanak, hogy ezzel jó bizonyságot tegyenek az evangélium mellett.

Nagy kár az Őrtorony ideológiájára nézve, hogy arről a követelményről, miszerint mindenkinek házalnia kéne az apostoli egyház életéből sem általános példát, sem általános parancsot nem látunk. Az igehirdetés parancsát az apostolok nem általánosították az egész egyházra, hanem csak magukra, illetve az igehirdetőkre, evangélistákra, hasonlókra. De nem mindenki evangélista, apostol stb.

Az Új világ fordítás sajátos Őrtorony szókincsén túl teológiailag teljesen elfogult fordítás. Amikor az ihletett szöveg ellentmond a tanainak, akkor a Társulat a nyelvtant és a szóhasználatot figyelmen kívül hagyva elferdíti a szöveget (pl. a Jézus Isten és a Lélek személy voltáról, a hívők közös reménységéről és a halál utáni tudatos létformáról szóló kijelentéseknél). Az Előszó ígérete ellenére a sok beszúrás nincs zárójelve téve, így a gyanútlan olvasó nem tudhatja, melyik Isten szava, és melyik a Társulaté. A jogos nemzetközi szakmai kritikára a Társulat sosem tudott érdemben felelni. Ezért még a hasonló tanokat valló vallási közösségek sem használják.

Ezt az Őrtorony Társulat azzal a céllal adta ki, hogy Jehova Tanúinak és a velük beszélgető érdeklődőknek egy olyan “Bibliát” adhasson a kezébe, mely alátámasztja saját teológiáját. Legjellemzőbb vonása, hogy a Jézus és a Szentlélek személyéről ismert bibliai képet az egyes szakaszokban átfogalmazza, és ezzel az eredeti üzenetet megmásítja. A szóhasználata is teljes mértékben a Tanúk ‘szaknyelvét’ tükrözi: kegyelem helyett ‘ki nem érdemelt kedvesség’, Isten megismerése helyett ‘az istenről szerezhető pontos ismeret’, az evangélium hirdetése ill. bizonyságtétel helyett ‘tanúskodó- és prédikáló munka’, a kereszt helyett pedig ‘kínoszlop’ szerepel benne stb.

A NWT kritikus részleteit magánszemélyek alig ismert, hibás fordításaival, közismert fordítások közismert „bakijaival”, a szakmailag elfogadott görög nyelvkönyvek szelektív idézgetésével, semmit sem bizonyító „példák” meg¬tévesztő sorával, és olyan liberális katolikus és protestáns szerzők műveivel akarják igazolni, akik a Bibliát nem tekintik Isten megbízható szavának. A nagyszámú és terjedelmes „bizonyíték” természetesen igen meggyőzően hat a nem szakemberre, a Társulat pedig hallgat arról, hogy a hivatkozott nyelvkönyvek írói nyílt levelekben már hangot adtak tiltakozásuknak, hogy az ő műveikre hivatkozva ne hamisítsák meg a Bibliát. A fordítói közül kettőnek volt köze a görög nyelvhez: az egyikük görög származású volt (újgörög!), a másik pedig kb. 2 évig tanulta az ógörögöt.

NÉHÁNY (!) példa:

[link]

[link]

Másoknak melyik az alkalmas idő?

Jeremiás 20:9

"Azt mondtam: „Nem említem őt, nem is beszélek többé nevében.” De szívemben olyannak bizonyult az, mint a csontjaimba rekesztett, perzselő tűz. Belefáradtam abba, hogy magamban tartsam, és képtelen voltam elviselni."

Lehet, hogy ismerős ez az érzés nektek is. Ha valaki csak azért prédikál, hogy kifelé megfeleljen valamilyen elvárásnak, rég' rossz. A belülről jövő kényszerítő erő, ami a Krisztus szeretete, arra ösztönöz, hogy beszéljünk másoknak. Ha valaki nem ezért teszi, hanem csak azért mert itt ez a szokás, majd Isten elbírálja, hogy tetszett-e neki.

A világ nem változott, nem javult meg, nem Isten vezetését kívánja maga fölé. Egyes emberek igen, de legtöbben nem látják, hogy Isten vezetése nélkül mi, emberek, nem vagyunk képesek másra, mint uralkodni egymáson, a magunk kárára. Vannak persze, akik nem Istenben, hanem másban bíznak, vagy gyenge emberek mankójának tartják a hitet. És aki nem? Vagy aki csak hagyományt örökölt tartalom nélkül? Magától nagyon kevés ember veszi kezébe a Bibliát, ha otthon nem ezt látta. Hogy jusson el ezekhez Isten szava? Vannak csatornák, de miért baj az, hogy mi elébe megyünk a dolgoknak, házhoz visszük a lehetőséget? Vagy él vele valaki, vagy nem. Mások más módszert választanak. Mi meggyőződtünk arról, hogy a mi módszerünk jó (kettesével, stb.), aratásra jelentkeztünk, munkásnak. Mások arról vannak meggyőződve, hogy az ő módszerük a jó. Nem kell egymást megítélnünk, azt majd megteszi az aratás ura.

Gusev

Pétertől kérdezném, hogy szerinte lehet-e "kényszerből" prédikálni?

Próbálja először ki, hogy mennyire is "kényszerítenek" a Tanúk embereket erre, aztán kritizáljon!

Ezt sikerrel és tartósan senki sem képes igazi meggyőződés nélkül csinálni.

Sziasztok!

Bármit lehet kényszerből csinálni. Pontosan ismerem a tanúk stratégiáját, nem véletlenül írtam amit írtam.

Te sikeresnek érzed magad ebben kedves tanú testvérem? Mert én azt tapasztalom, hogy akkora már az ellenállás a tanúkkal szemben, hogy az elképesztő. Senki nem szereti, ha zavarják, teljesen jogos igénye az embereknek, hogy békén hagyják őket. Én úgy gondolom, hogy Isten Országát nem így kell hirdetni.

Üdv. Péter

Mi számít sikernek? A prédikáló és a tanító megbízatás mindenképpen az, mert Jézus bízta ezt a követőire. Nem azon lehet lemérni a sikert, hogy hányan vártak minket tárt kapukban tárt karokkal, mert ha így lenne, akkor egy pedagógus se menjen be reggel tanítani az osztályterembe.

Biztosan könnyebb úgy sikereket elérni az emberek között, hogy csiklandozzuk a fülüket olyanokkal, amiket hallani szeretnek.

Azért nem hozom szívesen példának azt, hogy hogyan zavarta a feldühödött elöljárókat Jézus, mert azt mondhatjátok, hogy micsoda elbizakodottság hozzá hasonlítani magunkat. De tény, hogy nem fogadták szívesen sem őt, sem a tanítványait. Lehet, hogy nem csöngetett minden ajtónál, de ő jelölte ki a várost, hogy hová menjen a hetven ember kettesével, ő mondta meg azt is, hogy mit közöljenek a házban lévőkkel, majd térjenek hozzá vissza, és mindenről számoljanak be. Elavult lenne a módszer? Ne tudta volna Jézus, hogy lesznek, akik így fognak prédikálni? Nem mondta volna különben, hogy velünk (minden követőjével) lesz a világrendszer befejezéséig, hiszen az akkori tizenkettő már rég meghalt. Tehát az akkor mondott parancsai a világrendszer befejezéséig érvényben vannak.

Saját tapasztalatom egyébként, hogy nagyon sokan vannak, akik szeretettel fogadnak minket, szívesen beszélgetnek, visszavárnak. Többen, mint gondolnátok. Nem buta tanulatlanok, mint ahogy divat ezeket az embereket leszólni.

Gusev

"Bármit lehet kényszerből csinálni. Pontosan ismerem a tanúk stratégiáját, nem véletlenül írtam amit írtam.

Te sikeresnek érzed magad ebben kedves tanú testvérem?"

Én azt írtam, hogy "ezt sikerrel és tartósan senki nem képes igazi meggyőződés nélkül csinálni".

Aki fiatal és "kényszernek" érzi, az rövid úton távozik, ha Tanúk a szülei, ha nem. De hosszú távon azok tanúskodnak hasonló módszerekkel, mint az első században, akik nem kényszerből és igazi meggyőződés nélkül teszik!

Ennyi.

Igen, én sikeresnek érzem magam ebben a tekintetben - mivelhogy azt teszem, amit Jézus parancsolt minden tanítványának (nemcsak a szószékről politizáló papoknak).

Jézus pedig nem kért a követőitől haszontalan, vagy sikertelen munkát, sőt!