Vallását gyakorló római katolikus vagyok, mit tegyek? Lentebb bővebben.
Nem hiszek a válásban, az egyház szerint sem elfogadott. És tudom, hogy ha elválok, akkor nem mehetek újra férjhez, mert az egyház ezt nem fogadja el. És nem áldozhatok...(aki katolikus, az tudja..)
Szóval 2 éve vagyok házas, de egyszerűen azt érzem, hogy nem működik a házasság. Úgy mentem férjhez, hogy szerettem, de nem voltam szerelmes a páromba, de ő volt az az ember, akivel el tudtam képzelni a biztos jövőt (nem anyagiakra gondolok). Család, neveltetés, gyermeknevelés, viselkedés...) Szóval az utóbbi egy évben csak vitázunk. Nem mondjuk ki mindig, de belül érezzük. Szeptember óta havonta kb 2-3x van szex, és az sem jó (nekem legalább is) Csak olyan kényszernek érzem már egy éve a szexet is, és amikor megvolt, arra gondolok, hogy na ezt is letudtuk, és pár napig nyugton hagy.
Mostanában olyannyira idegesít minden tette, hogy fel tudnék robbanni belülről. (nem kiabálok, mert nem vagyok ennek a híve) Próbálom megoldani, hogy nem lenne jobb, ha szétmennénk, és néhány napig olyan langyos víz van, és beletörődök, de utána megint jön a kétségbeesés, hogy én már sosem lehetek boldog? És megőrülök vele. Bezártnak érzem magam, mindennel el kell számoljak (időmmel, kivel találkozom, mikor hova megyek...)És úgy érzem feladtam régi önmagam miatta. Már nem táncolok, nem utazgatok, nem sportolok, kirándulok...semmi olyat nem csinálok, ami régen élettel töltött el. És nincs is kedvem, ha ő felajánlja valamelyik tevékenységet. Egyszerűen annyira bekorlátozott az elején, hogy már szinte magamba fordultam, és elment mindentől a kedvem. Pedig lelkes, aktív, tevékeny ember voltam a szabadidőt illetően, és most, itthon ülök a gép előtt, és semmit nem csinálok, csak magamban fortyogok, és azt érzem, hogy boldogtalan vagyok a nap 20 órájában.
Mit tegyek?
Légyszi ne azt írjátok, hogy miért mentél hozzá..Mert ezt már én is tudom, hogy nem kellett volna.
Azt írtam, hogy nem vagyok katolikus. És én a házasságot inkább tartom - tisztelet a kivételnek - olyan dolognak, ami megmutathatja az emberi esendőséget, mintsem a szeretet megnyilvánulásának.
Mert a régen sírig tartó házasságok sem voltak boldogok, ahogy gyakran most sem azok a házasságok. Így inkább a tévedés, semmint a szeretet megnyilvánulásaivá válnak.
17:13
Tudod van pár vallás ezen a Földön. Ha nem vagyok katolikus, és nem vallom a Bibliát, akkor értelemszerűen nem tartom úgy, hogy a válás bűn. Nem hiszem, hogy az "Isten" a házasságot a szeretet és boldogság keresése fölé helyezi.
Kedves kérdező!
Azt vélem megállapítani,hogy túl sok az "érzem" szó az írásodban.És talán túlságosan is nagy jelentőséged tulajdonítasz neki.
Ami mindennek a mozgatója,az a szeretet.Ez pedig nem az értelem,vagy az érzelem függvénye,hanem csakis az akaraté,a döntésé.
Ez a döntési képesség,a szabad akarat által mindenkinek megadatik,értelmi fogyatékostól kezdve, diplomás géniuszokig.
Ebben te is benne vagy.Ezért hát a te kezedben a döntés.
Tudod MINDIG eljön a pillanat az ember életében,amikor neki már nincs ereje,amikor már ő kifogyott.
Na , és ez az a pillanat amikor már csak Isten segíthet.
De hogy ő segíteni tudjon ,ahhoz át kell adnod neki az életedet.Erre neked van szükséged.El kell veszítened magadat...ugye tudod ?
Ha akarod a megváltást,akkor akard,ez döntést jelent,nem érzést.
Ha átadod magad Istennek,akkor az elemek átalakulnak,minden új értelmet nyer.Nem ígérek semmit ezen kívül.Ez pedig sok mindent jelenthet.
Talán megoldódnak a problémák,gyakran történik ilyen ,a teljes átadás esetében.
Talán látszólag semmiféle probléma nem oldódik meg a kapcsolatotokban,és ez az az eset ami a keményebb,mert itt sem a válás a megoldás,ha nem az a kérdés,hogy hogyan tudok együtt élni egy elviselhetetlennek tűnő problémával?
Istennel,és Szeretettel. (a kettő ugyanaz)
itt most mindentől külön még elmondom azt,hogy tudsz menni áldozni,válás után is,amennyiben az egyház engedélyez a válást (van ilyen bizonyos esetekben,nem is olyan ritkán).Szóval a válás,és az áldozás nem zárja ki egymást,sőt újból férjhez is mehetsz majd.
ezeknek a kritériumait majd nézd meg alaposan valahol a neten,vagy kérdezz meg egy papot.
Ami mindig a végső konzekvencia,az az pedig ami az élet mozgatórugója,a szeretet.Elég lett volna,ha ezt az 1 szót írom ide, hogy szeress.
Mert ha szeretsz minden megoldódik,hidd el,dönts,és ne érezz.Jézus is sok mindent érzett....többek között fájdalmat,árulást,mégis döntött mindentől függetlenül,mellettünk ,a szeretet mellett.
+ itt van még nekünk a jó kis egyházunk. A Római Katolikus egyház.Jó lenne kihasználni,konzultálni egy pappal stb ilyenformában is kezelni a problémát.
Végső soron ajánlok egy filmet amit nagyon fontos lenne ,hogy megnézz. A címe:Fireproof nézd meg,mert szükséged van rá.
A szeretet nem érzés,hanem döntés.
Köszönöm a komolyabb válaszokat, higgyétek el, hogy erőt adnak. A filmet mindenképp megszerzem, és megnézzük mindketten.
A férjem egyébként szintén katolikus, ez egy választási szempont is volt, amikor párt kerestem. Mondjuk ő kicsi korában volt elsőáldozó, utána teljesen eltávolodott, mivel a szülők nagy ateisták. Majd amikor megismerkedtünk, akkor kezdett el újra elmélyülni valamennyire Istenben. De sajnos azért lehet látni, hogy nem olyan, mint aki ebben nőtt fel. Őt a hite nem igazán tartaná vissza egy válástól, ha azt látná jónak. (nem imádkoztunk igazán soha itthon közösen-sosem akartam erőltetni a dolgokat, már volt, hogy felajánlottam, hogy együtt olvassuk a Bibliát, de egy-két napig tartott)
Én ebbe születtem, nevelkedtem, el sem tudom képzelni azt, hogy elhagyjam Istent, és emiatt őrlődök sokszor. Tudom, hogy a hit, az ima sokat segít, és imádkozok is érte, és a vasárnapi prédikációk nagyon sokszor erőt adnak, illetve a házas hittan is, amire járunk.
A válás a mi szemszögünkből biztos, hogy nem engedélyezhető. Amikor friss házasok voltunk, akkor fejeztem be a teológiát, és a párom egyszer beült velem egy egyházjog órára. Pont erről volt szó. Válás-engedélyezése-feltételei... Szóval meg is állapítottuk viccesen, hogy mi semmilyen indokkal nem tudnánk elválni, mert egyházilag teljesen törvényes, és hiteles volt a házasságunk.
Tudom, most sokan mondják, hogy ha teológiát végeztem, hogy inoghatok meg, miért itt keresek válaszokat...
Sajnos az ember, az ember...sokszor meginoghat, függetlenül mindentől. Kísértések mindig vannak az életben, a Sátán munkálkodik. Sajnos van, hogy lelkileg padlón vagyok, és nehezemre esik az ima, vagy nem tudok tiszta szívvel imádkozni. :(
Mivel még nem lakunk régóta itt, így a plébánia papjával sem alakult ki olyan viszony, hogy lelki tanácsokért forduljak hozzá. Előző lakhelyemen is kellett pár év, míg megismertem, többször beszélgettünk, és utána tudtam csak megnyílni előtte, és a tanácsait kérni.
Sajnos valóban ezzel van a gond, hogy nem tudom magamat átadni teljesen. Annyi mindent csinálok az életben, hogy mindenre csak kicsi időm jut. Mérlegelni kellene? Rangsorolni? Félek valamitől, hogy teljesen átadjam magam? Nem is tudom...
Így a biztató szavak, amiket írtok nagyon jók, és tényleg már az első néhány után azt éreztem, hogy igenis változnom kell, és küzdeni.
Köszönöm
Az utolsó hozzászóló vagyok.
Igen,tényleg meg kell nézned ezt a fimet.
Nézd,te egy értelmes ember vagy.Nem velünk kell ezt megbeszélned,írogat ide boldog,boldogtalan.Én 17 éves vagyok még csak,nem az én tanácsomat kell megfogadnod,hanem a lelki vezetőd tanácsát.Muszáj benne megbíznod,bármi is van.
a film mellé ajánlok egy könyvet is a címe:Biztos út Tomka Ferenc atya írta. Nagyon jó!
Fel is keresheted őt.Foglalkozik házastársi terápiával is.
Egy nagyon tapasztalt,tudományos háttérrel rendelkező ember.
Nem érthetem meg teljesen a problémádat,a koromból adódóan,de egy biztos.
Választanod kell.Csak egy úrnak lehet szolgálni.
Arra viszont kíváncsi lennék,hogy hogyan készültetek a házasságra,volt köztetek előtte testi kapcsolat ?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!