Vallását gyakorló római katolikus vagyok, mit tegyek? Lentebb bővebben.
Nem hiszek a válásban, az egyház szerint sem elfogadott. És tudom, hogy ha elválok, akkor nem mehetek újra férjhez, mert az egyház ezt nem fogadja el. És nem áldozhatok...(aki katolikus, az tudja..)
Szóval 2 éve vagyok házas, de egyszerűen azt érzem, hogy nem működik a házasság. Úgy mentem férjhez, hogy szerettem, de nem voltam szerelmes a páromba, de ő volt az az ember, akivel el tudtam képzelni a biztos jövőt (nem anyagiakra gondolok). Család, neveltetés, gyermeknevelés, viselkedés...) Szóval az utóbbi egy évben csak vitázunk. Nem mondjuk ki mindig, de belül érezzük. Szeptember óta havonta kb 2-3x van szex, és az sem jó (nekem legalább is) Csak olyan kényszernek érzem már egy éve a szexet is, és amikor megvolt, arra gondolok, hogy na ezt is letudtuk, és pár napig nyugton hagy.
Mostanában olyannyira idegesít minden tette, hogy fel tudnék robbanni belülről. (nem kiabálok, mert nem vagyok ennek a híve) Próbálom megoldani, hogy nem lenne jobb, ha szétmennénk, és néhány napig olyan langyos víz van, és beletörődök, de utána megint jön a kétségbeesés, hogy én már sosem lehetek boldog? És megőrülök vele. Bezártnak érzem magam, mindennel el kell számoljak (időmmel, kivel találkozom, mikor hova megyek...)És úgy érzem feladtam régi önmagam miatta. Már nem táncolok, nem utazgatok, nem sportolok, kirándulok...semmi olyat nem csinálok, ami régen élettel töltött el. És nincs is kedvem, ha ő felajánlja valamelyik tevékenységet. Egyszerűen annyira bekorlátozott az elején, hogy már szinte magamba fordultam, és elment mindentől a kedvem. Pedig lelkes, aktív, tevékeny ember voltam a szabadidőt illetően, és most, itthon ülök a gép előtt, és semmit nem csinálok, csak magamban fortyogok, és azt érzem, hogy boldogtalan vagyok a nap 20 órájában.
Mit tegyek?
Légyszi ne azt írjátok, hogy miért mentél hozzá..Mert ezt már én is tudom, hogy nem kellett volna.
Katolikus vagy? Jézus nem ezt mondja nektek a házzasságról: "Hallottátok a parancsot, Ne törj házasságot!"
Máshol ezt mondja, ha elviselhetetlen is az élet tovább kell menni: "Aki követni akar tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét úgy kövessen!"
Harmadszor pedig, ha valami elviselhetetlen mért nem fordulsz hozzá, nem ezt mondja?: "Bármit kértek a nevemben megadom nektek."
Ne akarj mindenkinek megfelelni. A párodban még mindig megvan mindaz, amiért hozzámentél. Most talán kevésnek érzed ezt, akkor ismerd meg jobban és fedezd fel, mennyi apró jó tulajdonsága van még, amire korábban fel sem figyeltél.
Lehet, hogy mások jól meg akarják mondani, hogy sportolnod kéne, vagy havi min. 10x szexelni és bepisilős orgazmusban részesülni... nincs igazuk. Ha még nem aktuális a gyerektéma, akkor a szex is nyugodtan hanyagolható. Olvasgasd a Bibliát és kérj segítséget szakembertől.
Az életben,amit Isten adott neked,és mindenkinek,nincsenek ilyen szabályok,mint ami pl. a házasságra vonatkozik.ez egy emberi,egoista,kisajátító találmány.ez az igazság.ha valóban az Istentől származna,akkor mindenki boldog lenne a házasságában,de nagyon sok hasonló problémával küzködő ember van mint te,köztük keresztény vallásosok is.Nem a levegőbe beszélek,nem vagyok ateista,én is a Római Katólikus tanításokat vallottam sokáig,amíg rá nem jöttem,hogy sok tanítás egyszerűen nem működik,teljesen hiteltelen és nevetséges.Ettől függetlenül hiszek Istenben,nem önmagával Istennel van bajom,hanem azokkal a tanításokkal amit az ő nevében mondanak ki.
Az,hogy te elválsz,abban senki nem akadályozhat meg,ha valóban nem érzed magad jól a házasságban.Isten nem leli örömét abban,hogy te szenvedsz.érted? gondolom a vallásodat te magad választottad meg,senki nem erőltette rád.választási lehetőséged más dolgokban is ugyanígy megvan.ezt jelenti a szabad akarat,amit az Isten nem fog tőled megtagadni mert teljes mértékben szeret.az emberek szeretete messze nem ilyen,ők korlátozni akarnak téged,megmondani,hogy mit tarts helyesnek.ez a nagy különbség.nem mehetsz újra férjhez? nem álldozhatsz? ezen csak mosolyogni tudok....
Ha a boldogtalanság továbbra is fennáll,és megbeszélni sem tudátok a dolgot,úgy,hogy pl.ő változtat saját magán,akkor nincs értelme együtt lennetek,bárki bármit is mondd.ennyit tudok tanácsolni.nincs joga kisajátítania téged,a házasságnak nem erről kellene szólnia("Bezártnak érzem magam, mindennel el kell számoljak (időmmel, kivel találkozom, mikor hova megyek...")ha már házasságról beszélünk.ennek vajmi kevés köze van a szeretethez.
Csúnyán hangzik, de: így jár, aki katolikus.
Ha igazán az vagy, akkor tűrsz és szenvedsz. Éljen az isteni ige!
Ha okos vagy, akkor elválsz, csak akkor ugye nem vagy jó katolikus - de minek hiszel valamiben, aminek az elveivel - saját tapasztalataid révén -nem értesz egyet?
tipikus liberalista beszéd... és nem lehet h jobban jár ha most kitart a férje mellett és később sokkal jobb lesz mintha most elválna?? h a túróba lehet valaki ilyen beszűkült látókürű, mint ti kedves szabadelvű barátaim??
katolikus vagyok, de már kezd felmenni az agyvizem amikor ilyen gyökérségeket hallok... bezzeg majd a halálos ágyatokon meg majd megy a rizsa h könyörülj rajtam IStenem, akkor már nem lesztek ilyen kemény csávók. undorító
Ó, én vallásos vagyok, csak nem katolikus, hát aligha fogok könyörületért imádkozni a halálos ágyamon. Csak tudom milyen az élet egy olyan családban, egy olyan párkapcsolatban, ahol vergődés van, boldogtalanság és kiábrándulás. Az én családom révén pont ilyen példák álltak előttem, és tudom hogy lehet várni és reménykedni, hogy egyszer jobb lesz - az esetek kb. 5% -ában -, de még aza boldogság sem fogja elfeledtetni a kínkeserves éveket.
Úgyhogy ne a fene nagy liberalizmus szidd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!