Ha bebizonyosodna, hogy Isten előtt nem elfogadható a karácsony ünneplése, hagyományból mégiscsak megtartanátok?

Pontosan, a kedves kérdező nagyon jól megválaszolta a kérdést.

Isten szeretete nem azt jelenti, hogy valamilyen valláson belül úgy tisztelem Istent, ahogy nekem jólesik, hanem pontosan azt és úgy csinálom, ahogy Isten megmondta. Ha nem ez lenne a lényege az istentiszteletnek - mármint az, hogy úgy csináljuk, ahogy Isten kéri, nem úgy ahogy mi vagy bizonyos egyházatyák kigondolták -, akkor nem lenne szükség Bibliára, hanem Isten mindenkinek a lelkiismeretére bizta volna az Isten keresésének módját.

Egy szóval: Isten nem azt kéri, hogy szeressük Őt ahogy mi gondoljuk, hanem úgy szeressük, hogy a parancsolatait, igéjét megtartjuk. A kérdésre szoros értelemben a válasz: ha az a bizonyos szeretet nem abban nyilvánul meg, hogy Isten igéjét megtartjuk, akkor az Isten szemében nem szeretet, és nem értékelhető számára.

Ezért fontos szerintem a valláskritika: Isten igéjéhez mérve meg kell vizsgálni, hogy egy adott vallás, tradició, vagy valakinek az eddigi meggyőződése Isten beszédével párhuzamos-e, összeegyeztethető-e, vagy vannak benne összeegyeztethetetlen, Isten igéjével szemben álló dolgok is. Ha vannak, akkor komolyan el kell gondolkodni mi a fontosabb: Isten és igéjének a szeretete, vagy a vallási tradició, esetleg neveltetésen vagy saját tapasztalatokon, elképzelésen alapuló valláskép, istenkép.

SeiSMyC

a kérdező megválaszolta a kérdést...

jól ismert jehovás módszer

akkor minek is kérdezett??

Nem a kérdező által feltett kérdésre értettem, hanem az előző oldalon egy válaszban megfogalmazott kérdésre...

SeiSMyC

"ha az a bizonyos szeretet nem abban nyilvánul meg, hogy Isten igéjét megtartjuk, akkor az Isten szemében nem szeretet, és nem értékelhető számára."

Ez viszont egyedül keresztény szempontból gondolható így. De a hit, mint tudjuk, nem úgy megy, hogy hinni akarunk és akkor azonnal hívővé válunk, a bibliát nem úgy hiszi el az ember, hogy a hasára üt és kész - a hit tapasztalaton alapszik.

Egy sintoista azt mondja, az Istent másképp kell tisztelni. Ő másképp tanulta, más környezetben nőtt fel, egyszerűen el sem tudja képzelni, hogy másképp is lehet sokkal igazabb valami.

Ha ezt én fel tudom fogni, akkor Isten lenne olyan hülye, hogy nem látja az emberek lelke közötti különbségeket?

Pontosan úgy van, ahogy mondod. A hit nem döntés kérdése, hanem Isten beszédének a hallgatásából származik - tehát mikor Isten igéjét prédikálják. Isten látja az emberek ismereteiben, tapasztalataiban, neveltetésében, gondolkodásmódjában, stb. a különbségeket, és tulajdonképpen pont ezért mondta Jézus, hogy "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek."

Tehát a hit abból származik, hogy Isten beszédét, azaz amit "én (Jézus) parancsoltam" tanitják, aki pedig hallgatja ezt, abban hit gyulladhat. Milyen hit? Az Isten fiába, Jézus Krisztusba vetett hit.

Ezt nem véletlenül adta parancsba Jézus, mármint, hogy minden nép között hirdetni kell Isten beszédét, az evangéliumot. Azért parancsolta meg, mert csak Jézus által lehet Istennel találkozni, ahogy mondta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." Ez tehát azt jelenti, hogy Isten nem képes elfogadni semmilyen más istentiszteleti formát, csak azt, amelyik a názáreti Jézus Krisztuson, az Ő megváltásán, feltámadásán és megdicsőülésén alapszik.

Nem azért, mert Isten olyan gonosz, hogy semmi mást nem hajlandó elfogadni, nem azért mert durcás kisgyerekként ragaszkodik a saját elveihez, hanem azért, mert csak egyetlen út vezet hozzá: Jézus Krisztus, akivel pedig Isten igéjén keresztül lehet találkozni. Olyan egyszerű ez, mintha Debrecenből Budapestre szeretnénk eljutni autópályán keresztül: csak az M3-ason haladhatunk, mert nem vezet más autópálya abból a városból a fővárosba. Istenhez is csak egy út vezet: a názáreti Jézus Krisztus.

Viszont Isten jó, és minden embert szeret, ezért parancsolta meg, hogy minden nép között hirdetni kell az evangéliumot, hogy azok az emberek is, akik keresik Istent, de nem Jézuson keresztül, hanem más vallásokon, bálványokon keresztül, legyen az sinto, buddha, krisna, szűzmária, vagy bárki más - tehát rossz irányban keresik Istent -, ezek az emberek is hallhassák, hogy lehetőség van Istennel találkozni Jézuson keresztül. A lényeg, hogy Isten tudja jól az emberek, szokások, kultúrák közti különbséget, de ezeket az embereket is - akik keresik Istent, csak épp nem jó helyen - megakarja menteni az örök kárhozattól, és velük is megakarja osztani a Menny gazdag áldásait Jézus Krisztus által.

Ezt a magyarázatot valóban keresztény szemszögből lehet elfogadni, de a keresztény szó pontosan "Krisztus követőt" jelent, vagyis azt jelenti, hogy azt a személyt követi egy keresztény, aki tudja az utat Istenhez és el is vezet hozzá. Ezért amikor arra szólitja fel Jézus az Őt követőket, hogy "tegyetek tanítványokká minden népeket", ez azt jelenti, hogy mások is kövessék Jézus utasitásait, azaz mások is - akik más vallásból, kultúrából származnak -, váljanak kereszténnyé.

SeiSMyC

A kijelentésed azonban tartalmaz egy hatalmas logikai hibát. Nincs olyan, hogy hamis istenek, bálványok, miegyebek - ugyanis az "isten" szó mindenhol ugyanazt jelenti, mindenhol ugyanazt a fogalmat takarja.

Azt az "égi felsőbb lényt", aki a világot és az embereket teremtette, ezért egyszerűen lehetetlen dolog azt mondani, hogy valaki nem ezt az égi lényt tiszteli, mikor istent mond.

Aki Zeusznak hívja az istenét, aki Sívának, meg aki Arádiának: azok is mind erre az "felsőbb hatalom"-a gondolnak, csak más néven határozták meg. Tehát csak oda lyukadunk ki, hogy mivel minden vallás ugyanazt tiszteli, nem lehet egyiket a másik fölé emelni hitelességben.

Istent viszont továbbra is valami hisztis öregként állítod be, akinek ki tudja mi okból, nem tök mindegy, hogy nevezik. Vagy egy anyának mi számít: hogy a gyermeke szereti-e, vagy hogy milyen néven nevezi?

És miért lenne rossz út a többi vallás, egyik sem zárja ki, hogy az ember rossz legyen. Sőt, a vallások nagy része szintén a szeretetet és megbocsátást tanítja - az egyetlen különbség még mindig csak a megnevezésekben rejlik, semmi másban.

A hit, akkor megegyeztünk, tapasztalaton alapszik. Akkor miért nem lesz mindenki keresztény, aki ismeri? Én ,aki gyermekkorom óta foglalkozom a vallásokkal, köztük a kereszténységgel is, úgy hogy szimplán idézek neked belőle, úgy hogy teljesen korrekt magyarázatait hallottam, és az életben millió jó dolgot átéltem - miért nem vagyok én is keresztény?

Mert alapvetően más dolgokat tapasztaltam meg, mint amit a Biblia ír. Pedig tényleg sokféle értelmezését ismerem, mégis... nem tudom másképp kifejezni, csak hogy mást tapasztaltam.

Egy teljesen más vallásban tapasztaltam meg az égiek szeretetét, segítségét, az emberek és a világ jóságát. Mert én hiszek ezekben, sok kereszténnyel ellentétben. mondhatnám, hogy a tapasztalataimat a Biblia is tartalmazza, de nem igaz. Akkor hogy hihetnék benne?

És hogy hihetne mindenki, aki másban tapasztalta meg az "istenit"? Tudom, erre minden kereszténynek vannak válaszai a Sátántól kezdve a rossz értelmezésen át mindenig - de a tények ellent mondanak nekik. Azt is tudom, hogy aki a kereszténységben tapasztalja ezt meg, az utána váltig állítja, hogy máshol nincs ilyen - de van. Mert én tapasztaltam. Csak ezt nem lehet elmagyarázni valakinek, aki nem hajlandó több oldalról nézni a dolgokat.

A Biblia azt mondja, hogy a nemzetek istenei ezüst és arany, emberi kezek alkotása, de Izrael Istene egeket alkotott.

Ezek a dolgok valóban meddő vitákhoz vezetnek, ezért nem is folytatom. Tiszteletben tartom mások hitbeli meggyőződését, és egyáltalán nem is szándékozok tériteni vagy ilyesmi.

Egy dolgot viszont mégis megemlitenék, ami döntő annak eldöntésében, ki Isten és ki nem.

Az élő, igaz Istenre két dolog jellemző, amiből felismerhető, hogy Isten-e vagy sem. Az igazi, valódi Isten képes teremteni, és halottakat feltámasztani. Aki erre nem képes, az nem isten, csak egy olcsó utánzat.

Kérdezheted jogosan, hogy mi bizonyiték van erre, hiszen valamikor talán teremtett meg halottat feltámasztott, de ki volt ott akkor?

Én erre azt mondom, hogy a hétvégén hallottam egy olyan bizonyságot, aminek a lényege, hogy egy kislány buszon utazott, pont alatta robbant fel a busz hidraulikus rugója. A kislány kómába került, és úgy volt, hogy a lábait is le kell vágni. Később egy rokon segitségével imádkoztak a kislány ruhájáért amit ráadtak, és csodával határos módon felkelt a kómából. Ezelőtt pár nappal pedig amikor viszamentek a kontrollra, akkor mutatta meglepődve az orvos a leleteket, hogy eddig nem volt a kislány lábában szárkapocs csont, most pedig ott van, ami orvosilag lehetetlen. Ez Isten teremtő csodája, amit Izrael Istene csinált, aki nem azonos más istenekkel.

Egy korábbi esetet is hallottam, pár évvel ezelőtt egy férfi halt meg egy szegedi istentiszteleten, aki szintén imák hatására támadt fel jóval a halál beállta után.

Persze tudom, hogy ezekre is sok mindent lehet mondani, de én azt mondom, hogy az az igazi Isten, aki teremt és halottakat elevenit. Ezeken kivül persze számos más csoda történt és történik ma is Jézus nevében, amik viszont nem történnek más istenek nevében.

God bless!

SeiSMyC

Pedig, ki kell ábrándítsalak, rengeteg csoda történik szerte a világon, ott is, ahol nincs elterjedve a kereszténység.

z ókori "pogányság" idején is történtek csodák, amiket feljegyeztek, és történtek, az aztékoknál, és történnek ma is a hinduknál. Könnyű a keresztény példát kiragadni a sok közül, de tény, hogy csodák bizony mindenhol történnek, minden vallás nevében. Még halottak is támadtak fel, ahogy ma már támadnak fel szimpla emberek jóvoltából is.

Na látod ez a legszánalmasabb a kereszténységben: bármilyen csodálatos dolog történik, ha nem mondhatjuk, hogy Jézus és Isten keze volt a dologban, akkor azonnal a Sátán az.

Hát, akkor mond annak a millió embernek, akivel a gonosz Sátán révén történt csoda, hogy ne örüljenek. Mond meg a halálból visszajött hindu kislány szüleinek, hogy csak a Sátán szórakozik velük. Mond meg az anyáknak és apáknak, a szerelmeseknek, hogy ne higgyenek és ne szeressenek, mert a jó fele a Sátántól származik.