Szeretnem ha megmagyaraznatok a kovetkezo biblia idezetet. Szerintetek mi lehet az igazi ertelme?

Nekem is ezzel van bajom.

Ha valóban létezik az egyházak által megjelenített Isten és ráadásul mindenható is, akkor tudnia kellett, hogy az általa teremtet ember meg fogja szegni az "önzetlen szeretetéből adódó tiltást".

Gondolkodom, boncolgatom a leírtakat és nekem ez jött le:

az Isten nem mindenható, mert nem tudta az emberi engedetlenséget, vagy ha tudta akkor könyörtelen, mert direkt hagyta, hogy utána megbüntethesse,

az Isten azt akarta, hogy az ember tudatlan (buta) maradjon, mert megtiltotta a fa gyümölcsének fogyasztását - vajon miért?

Isten nem akarta, hogy az ember olyan legyen mint közülük (többes szám) egy, azaz örök életű - tehát haljon meg.

A Bibliában leírtak elég zavarosak, az egymásra épültség és az értelmes magyarázat helyenként hiányzik belőle.

Az én hitem a fentiek alapján azt mondja: az Isten megalkotta az embert, kölcsönadta lelkét és mint tudatlan, halható lényt elkezdte tenyészteni (sokasodjatok és szaporodjatok). Ha az isteni lelket kellő "formára" -hiszen rendkívül sok megpróbáltatáson megyünk keresztül életünkben és mindezt meg kell oldani, amiben a lélek nemesedik - hoztam, akkor megértem a halálra és meghalok. Lelkemet visszaadom az Istennek, amivel gyarapítja magát - arra még nincs tippem, hogy mindezt miért csinálja.

Pedig előbb-utóbb az isteni titkok is meg lesznek fejtve, csak idő kérdése.

szia.

Nem olvastam el a válaszokat, bízom benne, nem haragszol meg rám ezért.

Egy dolgot kéne letisztázni az elején, hogy érthető legye. Ezt a saját képmására dolgot. Istenről tudjuk, hogy alapvetően anyagi állapot nélküli, mindent felölelő intelligenciával rendelkező entitás, létező, ami örökké él. Nevezzük Elmének/Tudatnak. Tehát amikor azt mondjuk, hogy saját képére hozza létre az embert, akkor arra értjük, hogy az ember is tudat/elme örök léttel, ami tapasztalni képtelen ebben az állapotában, ezért az Úr hozzárendeli a testhez, hogy érzékelni legyen képes, és kiélvezhesse Isten ajándékát, ugye a paradicsomban örök létű testével. Ez az ismeretszerzésbe beletartozik a jó/rossz megismerése is, s mivel az embernek nem volt tudomása arról mi a is boldogság, hiszen nem volt viszonyítási alapja "korábban", ezért automatikusan evett arról a bizonyos fáról...ami igazából csak egy sima fa volt, mivel a hangsúly azon volt, hogy a figyelmeztetés ellenére megízlelték a fa gyümölcsét, egyből "engedetlenek" voltak kíváncsiságukban, úgy hitték, ők külön léttel bírnak, miért ne lehetnének istenek(kígyó csábítása, ami egyébként önzőségünk hangja). a halál, mint vonzat ez után, is félreértendő...nem elpusztulást jelent, nem azt jelenti, hogy megszűnünk létezni...csak azt inkább, hogy tapasztaljuk a halált...és pont azért is lett kiküldve az ember a paradicsomból, vagyis a tanmese szerint azért nem lett engedve az embernek, hogy egyen az öröklét fájáról(ami a testet teszi öröklétűvé), mert az ember abban a pillanatban kezdte el tapasztalni a jó/rossz kérdést is, s először egyértelműen a negatívat fogja megízlelni, vagyis azzal fog először azonosulni, ami egyébként az önzés, mivel csak az árán képes tanulni és a jóvá válni...és egy örök létű testtel az ember önzésében már réges régen tönkre tette volna a bolygónkat...amúgy anélkül is teszi.

az Úr tehát nagyon jól tudta mi fog történni...csupán szólt korrektül(ami egyébként lelkiismeretünk hangja), hogy "vigyázz"...S mivel örök létűre hozta létre az embert, ezért tudja, hogy az el nem veszik, és minden egyes pillanatban tanul, s egy idő után belátja az egyetlen szabályt, amit Jézus Krisztus próbált elmagyarázni. Egy példa csak erre. Ha kirakja az üzemvezető a kerítésre, hogy "Vigyázz áram van vezetve a kerítésbe." félelemből teszi ki, vagy figyelmeztetésből?

üdv

25/F

LastOne.Left

Bocsi egy gondolat lemaradt.

Az ember azért tökéletes, mert nem eshet baja...mivel az Isteni Szellemből való, s ráadásul oly tökéletes, hogy képes magával elhitetni, hogy tökéletlen és, hogy létezik bűn, ami egyébként a szükséges rossz a korábban leírtjaim miatt...tanulólecke. Az ember csupán tanul...aknázza ki szépen lassan önmaga képességeit, hogy teljessé váljon. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Szia, én már írtam, és még egy érdekes gondolatot szeretnék megosztani veled. A büntetés kérdését. Én azt mondom, hogy ezt szimbolikusan kell venni, nem volt fa, nem tudjuk, pontosan mi történt. De az örök életről annyit, hogy bár az angyalok is örök életűek, de örök életük az Úrtól jön, ahogyan az emberé is onnan lett volna, ha továbbra is "ehet a fa gyümölcséből."

Viszont az a tudás, amit "a másik fa adott", az csak az istenre jellemző tudás volt, az angyalokra nem. Lucifer azt mondta: olyanok lesztek, mint az Isten, nem azt, hogy olyanok lesztek mint az angyalok, vagy mint mi. Tehát az angyalokra jellemző, az Úrtól jövő örök élet kombinálva az isteni tudással. És ezt az ember KORRUPCIÓ útján akarta elérni. Ezt Isten nem félelemből nem hagyhatta, hanem látta előre a következményeket. Nézd meg hova halad ma az emberiség. Mindez örökléttel kombinálva már rég elpusztította volna a földet. Az anyagi lét és a halál kicsit lelassított bennünket.

Viszont az örök életben nincs bűnbánatra lehetőség, ezért nem fog a sátán sem "megtérni" vagy bocsánatot kapni, mert ott nincs idő, öröklét van. Sátán el akarta pusztítani az embert, de nem tudta, azt hitte, amit ma mi is, hogy az "azon a napon amikor eszel róla, meghalsz" azt jelenti, hogy az Úr majd elpusztítja a teremtményét,a ki fellázadt, vagy kiveti mint őt.

Arra hogy a halál fizikai halál lesz, nem volt felkészülve, mivel akkor még erre nem volt példa. Így esett, hogy az ember, aki eredetileg nagy részt szellemi lény volt, most teljesen anyagi lénnyé lett, mert meg kell tapasztalnia a halált. A halál miatt azonban az idő uralma alatt van, és az idő nemcsak átok hanem igenis kegyelem: mert így van lehetősége megtérni, döntést hozni, amit a Sátán például nem tehet meg.

Vagyis a halál nem átok hanem áldás, és Isten nem ölt meg bennünket, hanem így adott lehetőséget az életre. És Ádám és Éva gyermekeiben, azaz az emberiségben végtelen számú lehetőség van arra, hogy az ember(iség) bűnbocsánatot nyerjen.

Huh, remélem érthető voltam. Freya