Miért bűnhődik az egész emberiség Ádám és Éva bűne miatt?

Isten igazságosan döntött.

Attól még, hogy örököltük az áteredendő bűnt, még juthatunk mennybe, hisz senki sem kerülhet pokolra olyan dologért, amiről nem tehet, de az áteredendő bűn miatt megédemeljük a halált.

Nem rég hasonlóan írtam, de ide is leírom Ádám és Éva, meg Jób hasonlatát.

Ádámhoz és Évához Isten személyesen beszélt, és pontosan tudták, hogy mit szabad és mit nem, és a bűnbeesés elött szenvedésmentes boldog életük volt.

A próbatétel csak annyi volt, hogy még akkor sem esznek a tiltott fáról, ha valaki megpróbálja őket rávenni.

Ezzel szemben Isten nem beszélt közvetlenül Jóbhoz a két nagy próbatétele elött, továbbá neki nem volt olyan szenvedésmentes és boldog élete, mint Ádámnak és Évának a paradicsomban.

Nem elég, hogy Jób elvesztette a családját és az értékeit, de nagyon súlyos testi szenvedéseken ment keresztül, és nem értette, hogy miért kapta mindezt.

Jób egy nagyon jó példa arra, hogy az ember akkor is képes szabad akaratából Isten mellett dönteni, ha valaki nem érti a próbatétel értelmét.

2-es: Nem értek egyet.

Ha elvárod hogy ne kritizáljuk a vallásodat, akkor te se kritizáld a vallásunkat.

#1.

Te tényleg valláskárosult vagy! De ha neked így jó....

Pedig ez a kérdés oda való.

Amúgy már volt, jó párszor...

#5.

Efelől megnyugtatlak!

(Ha mégis, az tárgyi tévedésnek köszönhető...)

"Kritizáld nyugodtan a vallásomat. Addig nem probléma amig nem hazudozol."

Oké.

Mohamedet a muszlimok az iszlám egyik prófétájának és utódai modelljének tekintik. Az olyan kritikusok, mint Zsigmond Koelle és az egykori muszlim Ibn Warraq erkölcstelennek nevezték Mohamed egyes cselekedeteit.

Ka'b ibn al-Ashraf zsidó vezető, aki Medinában dolgozott a Kr. u. 6. században, költői dicséretet írt a prominens quraysh meggyilkolásának emlékére; később Mekkába utazott, és provokálta a qurayseket, hogy harcoljanak Mohamed ellen. Erotikus verseket is írt muszlim nőkről, ami megsértette a muszlimokat. Mohamed felszólította követőit, hogy öljék meg. Muhammad ibn Maslamah és négy másik felajánlotta neki szolgálatait. Egy holdfényes éjszakán kicsalták a Kába erődjéből azzal, hogy úgy tettek, mintha Mohamed ellen fordulnának, és Mohamed parancsára megölték őt erőteljes ellenállása ellenére. A zsidókat elborzasztotta a meggyilkolása, és ahogy Ibn Ishaq történész leírja: "... nem volt olyan zsidó, aki ne féltette volna az életét."

A legtöbb hadísz szerint Aisha 6 éves volt, amikor feleségül vette Mohamedet, és a házasság kilenc éves korában (at-Tabari szerint tízéves korában) teljesült.

Az iszlám első fennmaradt írásos kritikái a korai iszlám kalifátus uralma alá kerülő keresztények írásaiban találhatók. Egyikük Damaszkuszi János (kb. 676-749) volt, aki ismerte az iszlámot és az arabot. Könyvének második fejezete, A tudás forrása, az "Eretnekségről" címet viseli, és keresztények és muszlimok közötti beszélgetések sorozatát mutatja be. János azt állítja, hogy egy ariánus szerzetes (akiről nem tudta, hogy Bahir) befolyásolta Mohamedet, és az iszlám tanítást a Biblia keverékének tekinti. Az iszlám állításokkal kapcsolatban, miszerint az iszlám Ábrahám leszármazottja, János elmagyarázza, hogy az arabokat szaracénoknak nevezték, mert üresek voltak. Hagaren-nek is nevezték őket, mert Hágár rabszolga leszármazottai voltak.

Mohamed életében a Koránt elsősorban szóban őrizték meg, és egyes források szerint a teljes Korán írásos összeállítása jelenlegi formájában mintegy 150-300 évvel később történt.

A kritikusok vitatják azt az elképzelést, hogy a Korán tökéletes és lehetetlen utánozni, ahogy azt maga a Korán állítja.

Az egyik ilyen kritika az, hogy a Koránban az Istenről szóló mondatokat néha azonnal követik azok, amelyekben Isten beszél.

John Wansbrough modern történész úgy véli, hogy a Korán részben más szent írások, különösen a zsidó-keresztény szentírások szerkesztése.

Philip Schaff keresztény teológus (1893) dicséri a Koránt költői szépségéért, vallásos buzgalmáért és bölcs tanácsaiért, de ezt "abszurditásokkal, bombasztikussággal, értelmetlen képekkel és alacsony érzékiséggel" keveredik.

Az al-Kindy apológiája, egy középkori polemikus mű úgy írja le a Korán narratíváit, mint "mind összekeveredve és összekeverve", és ezt "bizonyítéknak tekinti, hogy sok különböző kéz dolgozott benne".

A kritikusok különböző már létező forrásokra mutatnak rá, hogy érveljenek az Istentől származó kinyilatkoztatás hagyományos narratívája ellen. Egyes tudósok kiszámították, hogy a Korán egyharmada iszlám előtti keresztény eredetű.

A Biblián kívül a Korán számos apokrif és forrásra támaszkodik, mint például Jakab protoevangeliuma.

Richard Carrier az iszlám előtti keresztény forrásokra való támaszkodást bizonyítéknak tekinti, hogy az iszlám a kereszténység Tóra-követő szektájából származik.

Az iszlám prófétát, Mohamed prófétát elsőként nem muszlim arab kortársai kritizálták, akik elítélték őt a monoteizmus prédikálása miatt, és az arábiai zsidó törzseket a bibliai elbeszélések és alakok indokolatlan kisajátítása miatt.

A Doctrina Jacobi nuper baptizatiban, egy nemrégiben megtért keresztény és több zsidó közötti párbeszédben az egyik résztvevő azt írja, hogy testvére "azt írta neki, hogy egy megtévesztő próféta jelent meg a szaracénok között". A Doktrina egy másik résztvevője így válaszol Mohamedről: "Megtéveszt. Mert vajon karddal és szekérrel jönnek a próféták?, ... Semmi igazat nem fogtok felfedezni az említett prófétától, kivéve az emberi vérontást"

A 12. században Tiszteletreméltó Péter, aki Mohamedet az Antikrisztus előfutárának és Arius utódjának tekintette, elrendelte a Korán latinra fordítását (Lex Mahumet pseudoprophete) és a Mohamedről szóló információk gyűjtését, hogy az iszlám tanításokat a keresztény tudósok megcáfolhassák. A 13. század folyamán olyan európai tudósok, mint Pedro Pascual, Ricoldo de Monte Croce és Ramon Llull művei Antikrisztusként ábrázolták Mohamedet, és azzal érveltek, hogy az iszlám keresztény eretnekség.

A középkori Európa néhány tudós köre – elsősorban latin írástudó tudósok – meglehetősen kiterjedt életrajzi anyaghoz fért hozzá Mohamedről. Az életrajzot egy keresztény vallási szűrőn keresztül értelmezték, amely Mohamedet olyan személynek tekintette, aki vallási álcában elcsábította a szaracénokat.

A középkorban a zsidó írók gyakran úgy írták le Mohamedet, mint ha-Meshuggah ("Az őrült"), ezt a megvetést gyakran használják a Bibliában azok számára, akik prófétának hiszik magukat.

A jelentések szerint Mohamednek titokzatos rohamai voltak az inspiráció pillanataiban. Philip Schaff (1819–1893) megjegyezte, hogy Mohamed kinyilatkoztatásait intenzív fizikai tünetek kísérték.

Humphrey Prideaux főesperes keresztény lelkész a következőképpen írta le Mohamed látomásait:

Úgy tett, mintha minden kinyilatkoztatását Gábriel angyaltól kapta volna, és hogy Isten küldtetett, hogy átadja neki. És mivel ki volt téve a zuhanásos betegségnek, valahányszor roham támadt, úgy tett, mintha transz lenne, és hogy Gábriel angyal Istentől származik néhány kinyilatkoztatással.

A 19. század leghíresebb epilepsziása, Fjodor Dosztojevszkij (1821–1881) azt írta, hogy az epilepsziás rohamoknak inspiráló minőségük van; Azt mondta, hogy ezek "az érzelmi szubjektivitás legfelsőbb felmagasztalása", amelyben az idő megáll. Dosztojevszkij azt állította, hogy saját támadásai hasonlóak voltak Mohamedéhez: "Valószínűleg egy olyan pillanatban beszélt az epilepsziás Mohamed, amikor azt mondta, hogy rövidebb idő alatt meglátogatta Allah összes lakóhelyét, mint amennyi a vízzel teli kancsója kiürült."

Na ennyi szerintem elég is lesz az iszlámból.

Azt írtam kritizáld az iszlámot, de ne hazudozz. Ehhez képest mindegyik hozzászólásod hazugság teljesen vagy féligazság kiforgatva.

"Ka'b ibn al-Ashraf zsidó vezető, aki Medinában dolgozott a Kr. u. 6. században, költői dicséretet írt a prominens quraysh meggyilkolásának emlékére; később Mekkába utazott, és provokálta a qurayseket, hogy harcoljanak Mohamed ellen. Erotikus verseket is írt muszlim nőkről, ami megsértette a muszlimokat. Mohamed felszólította követőit, hogy öljék meg. Muhammad ibn Maslamah és négy másik felajánlotta neki szolgálatait. Egy holdfényes éjszakán kicsalták a Kába erődjéből azzal, hogy úgy tettek, mintha Mohamed ellen fordulnának, és Mohamed parancsára megölték őt erőteljes ellenállása ellenére. A zsidókat elborzasztotta a meggyilkolása, és ahogy Ibn Ishaq történész leírja: "... nem volt olyan zsidó, aki ne féltette volna az életét."

Ez jó :) Figyelj, az iszlámban nincs olyan hogy valakiket elküldünk valakihez hogy végezzen vele. Bíróság kell hogy kivizsgálja és hogy ítéletet hozzon. Ez alap. Ha pedig az illető arra buzdította a quraysh törzset hogy muszlimokat gyilkoljon, akár a halálbüntetés is szóba jöhetett.

"A legtöbb hadísz szerint Aisha 6 éves volt, amikor feleségül vette Mohamedet, és a házasság kilenc éves korában (at-Tabari szerint tízéves korában) teljesült. "

Újabb hazugság. Egy hadisz szerint volt ennyi sok más hadisz szerint meg nem. Van ami szerint 18-20 éves. Az biztos hogy a 6-9 éves nem igaz. Az ilyen jó keresztények mint te persze tényként hazudják hogy 6-9 éves volt.

"Mohamed életében a Koránt elsősorban szóban őrizték meg, és egyes források szerint a teljes Korán írásos összeállítása jelenlegi formájában mintegy 150-300 évvel később történt."

Ez már tényleg vicc kategória :) 150-300 évvel később? Még olyan Korán kézirat is van ami akár Mohamed próféta korából is származhat illetve van 7. századi teljes Korán, de ugye szerinted 150-300 évvel később írták le. Vicc kategória az egész írásod. Nem is érdemes reagálni a többire. Valami iszlámellenes keresztény szennylapon találhattad ezeket. Én azt javaslom tedd sebességbe az agyad, olvas utána és fogalmazz meg saját kritikát.