Bűn lelkileg zsarolni ðmés öngyilkossággal fenyegetni a családom, ha a Btk. szerint nem az?

Igen.

Egy keresztény életet élő elsősorban Isten erkölcsi alapelvei, törvényei szerint él, nem emberi törvények alapján.

Minden zsarolás bűn,mert ellenkezik az isteni szeretettel.

Krisztus sohasem gyakorolt erőszakot.

Szerintem a körülmények pontos ismerete nélkül nem lehet erkölcsileg megítélni. Száz a valóban nagyon nyomós oka is lehet, hogy valaki öngyilkosságot fontolgat, annak is, hogy ezt másnak elmondja.

Szóval én látatlanban, a szituáció pontos ismerete nélkül nem ítélkeznék.

Továbbá, még egyszerűbb esetben is (és ezzel nem leszek népszerű):

Teljesen természetes, emberi, hogy ilyen-olyan függésben vagyunk egymástól (pl. érzelmi függésben). Mindannyiunknak küzdelem, szenvedés az élet, keressük a kapaszkodókat, a közösséget másokkal.

Már az is érzelmi zsarolás, ha valakinek azt mondod, hogy szereted.

Mert a gyakorlatban (mivel te nem valami szent ember vagy) ez is már azonnal nyilvánvalóvá teszi, hogy függésben vagy a másiktól, annak tettei, szavai hatnak rád erősen stb. (ezzel az ő életére is korlátokat, béklyót teszel valamennyire).

Szóval egy bármilyen emberi kapcsolatban (még ha nem is látványos minden nap) érzelmi függési, zsarolási viszonyok vannak jelen.

Szóban csak azért nem jelenik meg a zsarolás többnyire, mert az emberek maguktól is tudják, hogy a másik milyen érzelmi függésben van tőlük.

Embertelen elvárás az szerintem, hogy valaki olyan "erős" legyen, hogy senkitől nem függ. Mindenki él valamiért, a családért, a barátokért, a párjáért stb.

Csak a totál narcisztikus, egoista stb. ember tud vákuumban életcélokat meghatározni és fenntartani.

Továbbá (ezzel se leszek népszerű):

Jogod van eldönteni, kinyilvánítani, hogy az élet mit jelent számodra. Mi a személyes meglátásod az élet értelméről. Ha úgy véled, hogy totál értelmetlen vagy szenvedéssel teli az életed, azt nem kell csendben tűrnöd örökké. Még akkor sem, ha ez kellemetlen perceket okoz másoknak néha.

Az istennel jövőknek:

Krisztus egyébként elsősorban a megértés, megbocsátás, nem az ítélkezés.

Ha ez nem ment át, akkor semmi nem ment (sőt, aki ítélkezik az gyakorol verbális erőszakot, senki lelkébe nem látunk bele, félinformációból meg nem lehet fair módon ítélkezni... az ember nem Isten, hogy minden lásson).

Mindenesetre ez komoly téma, nem javaslom, hogy megöngyilkold magad :)

Az emberi élet aránylag hosszú, bármi történik is most veled, az pár év múlva már másnak fog tűnni. Az idő sok mindent elsimít, megold.

Továbbá a téma komolysága megköveteli, hogy átgondold a dolgot, ha csip-csup ügyek kapcsán is ilyesmiken gondolkodsz, szire-szóra ezzel zsarolsz stb. azzal tiszteletlen vagy azokkal szemben, akik komoly ügyben, súllyal teszik ezt.

Pl. ha te magad is rögtön tudod, hogy a fenyegetésed üres (nem akarod megölni magad, csak mondod), az kicsit gáz.

Akkor is elmondhatod másnak, hogy mi bánt, de talán más szavakat használj inkább.

Amennyiben tényleg, komolyan öngyilkosságon gondolkodsz azt is kérlek gondold át alaposan, nem hajt a tatár, semmi okod nincs arra, hogy egy ilyen súlyos döntést elsiess. Azért is mert visszavonhatatlan, meg azért is mert a szeretet, a tisztelet stb. megköveteli azt, hogy ne kapkodj (a hozzátartozóid irányába, de azok fele is, akik tényleg nyomós okból jutottak ilyen döntésre).

Ha tudod próbáld más gondolatokkal, tevékenységekkel lekötni az idődet, aztán lehet, hogy idővel megoldódnak, elsimulnak, ellényegtelenednek a bajok.

Akárhogy is... én azért megértelek, ha gáz/bűn is mégis amit csinálsz, én személy szerint akkor is bocsánatos bűnnek látom.

Azt is megjegyzem, hogy nem vagy egyedül, pl. én is ilyen vagyok.

Én is zsaroltam már meg embert ilyesmivel.

Nyilván ezért majd valaki önfelmentésnek féli, amit írtam, de akkor ez van...

A célom az volt inkább, hogy kicsit a te lelked megnyugtassam.

Összességében, tömören:

igen, érezd a súlyát a témának,

de mégse valami totál megbocsáthatatlan, halálos bűnnek vedd, emberek vagyunk, csinálunk ilyesmiket mind (kivéve a magukat szentnek vélő turbó okosok)

Engem valamikor a barátnőm próbált öngyilkossággal zsarolni, mondván felakasztja magát, ha szakítok vele.

Kihívtam a garázsba és kezébe adtam egy kötelet. Ezen igen csak meglepődött.

Végül ezt a lányt feleségül vettem és két boldog gyermek édesanyja lett.

Az már más tészta, hogy azóta el kellett válnunk, mert el akart válni. De ettől még szeretem, mint a gyermekeim anyját és elnézve az életüket, szerintem így sem bánja, hogy nem akasztotta fel magát.

Mondjuk a hurokkötésnél kiröhögtem, mert valahogy nem jött össze neki, csak gombócokat kötött a kötélre.

Az érzelmi zsarolás viszont biztosan bűn. Bánd meg a bűnödet és többet ne vétkezzél!