Most vagyok a lelkileg a legmélyebben? Rossz időszakot élek, depressziós vagyok, öngyilkosságon gondolkodom, azon hogy hogyan tegyem meg... mert már meg akarom tenni. Nevetek, vidámnak tűnök.. aztán mikor hazaérek nem vagyok jól,fáj belül,többi lennt

Mintha engem írtál volna le. 7 hónapja vagyok ebben...

Valószínűleg bipoláris depresszió.

Valaki segített...de már ő nincs.

Minden napot úgy kezdek,hogy hogyan éljem túl.

Sírni én sem tudok,random kezdek könnyezni. Éjjel nem alszok, ha igen,durva rémálnaim vannak.

Én elmentem pszichológushoz. De 2 hetente 50 perc semmi. A mindennapokat egyedül kell túlélnem.

Van családom,de nem érdekel senkit,mi van velem.

Én,ebben az állapotban nem jösolok magamnak nagy jövőt,az az igazság.

A 7 hónap alatt 2x jutottam el a próbálkozás próbálkozásáig. Az egyik azért komolyabb volt...

Igazság szerint pszichiáter kellene,és hangulatstabilizáló. Lamolep.

De kábíttassam le magam,hogy bírjam ezt az életet? Ennek mi értelme? De komolyan...

Szóval lenne hamari megoldás,a gyógyszer. Hangulatstabilizáló. Pszichiátertől. De azt nem akarom.

Szóval szenvedek. Irtózatosan. Magányosan. Minden egyes nap.

Annyit teszek, hogy írok. Naplót és verseket. Néha segít. Meg rengeteg zenét hallgatok,és vallási előadásokat. Ez tart életben jelenleg.

Szóval tudom,miről írsz. Átérzem. És kitartást kívánok.

Ne írjon senki privátban. Nem fogok válaszolni,és ennél részletesebben nem beszélek róla.

Köszönöm.

1. vagyok. Annyival vagyok "előrébb", hogy én már nem mutatom sehol,hogy jól lennék. Mivel nem vagyok jól.

Engem már nem érdekel, ki mit gondol rólam.

Van munkám, van családom, de ez se elég,ha épp olyan gondolatok jönnek.

Csak az életösztön,ami néha megszólal,de az is egyre ritkábban.

Az a fő baj,hogy ha valaki már nem akar élni,mint pl én,azon nagyon nehéz segíteni.

Az meg,hogy a család érzéketlen a problémára,csak ront a helyzeten.

Úgyhogy én nem is mondtam el senkinek, mi a probléma. Csak a pszichológusnak. De neki mindent.

Te tudsz valakivel beszélni? Vannak otthon körülötted,vagy egyedül élsz?

Szakember látott már? Legalább pszichológus.

Ez szerintem depresszió. Én is ezzel küzdök. Sajnos segíteni nem tudok.

Szerintem pszichológushoz is járnod kellene.

Esetleg táplálkozási tanácsadó és mozgásterapeuta?

TB alapon is van gyógytorna például.

Valamin változtatni kell, próbát megér!

8-as válaszomhoz kieg:

Sőt, ha a legjobbat akarod magadnak, akkor feküdj be Tündérhegyre a szanatóriumba. Ez hosszabb időszakot jelent, de itt érheted el a leggyorsabb és legtartósabb változást. A gyógyszerbeállítás mellett intenzív terápiás foglalkozások is vannak minden nap. Pszichodráma, nagycsoport, zeneterápia, alkotás, stb. Nem hagynak unatkozni, hanem a kémiai segítség mellett pszichológiailag is foglalkoznak veled. Plusz, a legnagyobb terápia az, hogy sorstársak vesznek körül, akik ugyanilyen problémákkal küszködnek. Tündérhegyre nem vesznek fel akárkit, csak olyanokat akik tényleg gyógyulni szeretnének. A Thalassa ház ilyen még. Mindkettő TB finanszírozott.