Isten mit szól a szerelemhez?

A valós szerelem, ami önzetlen fajtájú, az pont azért van, hogy egy nő és egy férfi egy életére "összekösse lelkét". Aztán van a másik szerelem is, ami nem is az igazából, csak annak nevezik az emberek...ezt hívják ragaszkodásnak, vágyódásnak, ami az önzésen alapul...no ez visszatartó dolog az üdvözülésben, de azt meg nem szünteti. Az eldobás pedig nem jövedelmező, mert a "negatívumokat" nem megtagadni kell, hanem elnyelni, megérteni jelenlétét, magunkévá tenni, hogy onnantól mi irányítsuk azt, s ne fordítva, de amíg az ember megtagadja azokat, addig bizony csak "súlyosbodik" a helyzet...persze egy ideig, amíg végleges belátásra nem lel az egyén...de nyilván Isten segítségével. Isten, ami mellesleg az igazi önmagad, nem várja el tőled, hogy kínozd magad...sőt semmit sem vár el tőled...mert nem te vagy Őérte...hanem Ő teérted. Egyébként elkészült egy mű, ami segítségével ezeket a dolgokat szépen meg lehet érteni...ha érdekel esetleg jelezz. ;)

üdv és sok sikert

25/F

LastOne.Left

Olvasd el a 1 korintusiakhoz irt levél 7. részét

Butaság volt ilyen fogadalmat tenned! Ebbol a reszbol nyilván kiderul hogy egyeseknek megadatik, hogy képesek társ nélkul élni! Mert Isten igy adta és ami a legfontosabb NEM SZENVEDNEK TÖLE! Isten szeret téged és azt akarja,hogy boldog légy!Ha szenvedsz tolle akkor nem vagy boldog! Akkor a saját hulyeséged miatt szenvedsz és ez nem tetszik Istennek. Magadat pedig megbuntetheted de ezzel 1 semmit nem fogsz elerni 2 ha bunteted magad akkor te NEM bocsajtottal meg magadnak ellenben Istennel aki már megbocsajtott! Szóval nem veszed az O bocsánatát komolyan! A bocsássatok meg nem csak egymásnak hanem önmagunknak is tanács. Az is meg van írva hogy ne fogadkozzatok! Az én vélemenyem összefoglalva: Olvass bibliát, kérd Istent hogy segítsen megérteni és hogy "megfoganjon" benned az ige, komolyan foglalkozz vele, hogy nojj lelkileg! (most ezzel nem azt mondom hogy te nem olvasol elég bibliát ez a tanácsom magamnak is)

Hát, az a véleményem, hogy nem ilyen partikuláris kérdésekkel kéne kezdened a megtérést, hanem az alapokkal. Például az ateisták nagyrésze is leginkább gyakorlati okból ateista, sose értette a kereszténység lényegét, így mikor kritizálja azt, rendszerint csak szalmabábérvelni tud, vagy befobja a liberális média által futtatott gumicsontok egyikét pl. a pedofilpapok dumát.

Meg kéne érteni a kereszténységet, ehhez adok egy kis segítséget. Olvasd el:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Az üdvösségre nem kufárkodhatod be magad. Nem azon múlik az üdvösséget, hogy mennyire vezekeltél a bűneidért, vagy mennyi jótettet hajtottál végre a bűneidért cserébe.

Javíts ki, ha tévedek, de nem az áll inkább a dolog hátterében, hogy frusztrált vagy? Ilyenkor hajlamos az ember ilyen fogadkozásokat tenni, mintsem feldolgozni a kudarcokat...

Szia!

Az én hitem szerint Isten nem várja el tőlünk, hogy kínozzuk magunkat.

Természetesen létezik olyan, hogy lemondunk a szexualitásról azért, hogy Isten szolgálatára fordíthassuk az így "megspórolt" energiákat; de ez csak akkor működik, ha nem kínzásnak és a természetes vágyaid elnyomásának éled meg.

Olyan is van, hogy megtisztulásért, vagy valamilyen konkrét célért böjtölsz, és ennek részeként egy meghatározott ideig nem élsz szexuális életet. De a teljes cölibátust csak akkor javaslom, ha a lelked legmélyéig felszabadításként tudod megélni. Mert ha csak egy kicsit is ott motoszkál a tudatod mélyén a vágy, akkor nem hatásos.

A szerelem érzéséről lemondani pedig azt hiszem, egyenesen Isten megtagadása. Ezt az érzést Ő ülteti a szívünkbe, tőlünk függetlenül. No, itt persze igen élesen meg kell különböztetnünk a szerelem érzését a szexuális vágytól.

Remélem tudtam segítni.

Szép napot neked!

ParlanDo