Jézus többször kijelentette, hogy az atya és ő egyek. A keresztrefeszítéskor mégis ezt mondta "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Mi erre a magyarázat?

Jézus megmagyarázta, hogy mit ért ez alatt.

Nem azt, hogy Ő a mindenható Isten, hanem hogy egységben van az Atyjával, és szeretné ha a tanítványai, követői is ilyen egyek lennének, ahogy Ő az Atyával egy, vagy is egységes.

(János 17:20, 21) . . ., 21 hogy mindnyájan egyek legyenek, mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem, és én egységben vagyok veled, . . .

Ezért mondom, hogy Jézus az Isten.

Én nem vagyok képes ezt másképpen felfogni, mint egy paradoxonként. Egy paradoxonban teremtették a világot és az az időparadoxon a kezdetektől egészen addig tartott, amíg Jézus ki nem lehelte a lelkét a kereszten.

Kilehelt lelke pedig rögtön megjelenik a Biblia 2. mondatában:

"Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött."

Innentől ez a kilehetlt Lélek a kezdetekben működve létrehozta az egész történelmet. Ez az Isten. Ő az Isten. Nem köti semmi más, mint a saját létezése, ennek okán pedig kénytelen volt a világot és a történelmet olyanná alakítani, mely Jézust formálta egészen a keresztig.

És ott ér véget és teljesül be vagy oldódik meg a paradoxon. Addig a Lélek, akit Jézus az Istenének mond vezette őt. Onnantól már nincs szükség arra, hogy terelgesse, hanem arra, hogy kimondja ezt a mondatot is. Az utolsó szög a kereszten, hogy láthatjuk, hogy mennyire elhagyatottnak érezhette magát az Úr. Már Isten sem volt mellette.

Ez az egy módja van ezek szerint az Istenné válásnak. Egy kivételével senki sem tudta végigcsinálni, mert eleve az az egy volt erre elrendelve, aki ráadásként ezután a kezdetektől Isten szerepét ölthette magára.

Hol volt Isten? Ott született meg a kereszten egy emberből. A kilehelt szent lélek az, amely Istenné, az Atyává vált.

Amikor ezután Ismét Jézust láthatjuk feltámadott formában, az már Isten. Másik dimenzióból nyúl be a mi megszokott időfolyamú 3 dimenziónkba. Számára a kereszttől a feltámadásik eltelt idő: 3 nap és/vagy egy pillanat és/vagy évmilliárdok. Ő már szabadon mozog az időben.

Igen, Ő és az Atya eggyek. Ezt tudta Jézus, kijelentette. Csak nem úgy, ahogy azt hitte. mert nem úgy volt fia az Istennek, hogy tőle fogant, hanem férfitól. Hanem úgy volt fia az Istennek, hogy Isten nevelte, mint fiáét, de ő vált azzá az Istenné, aki a fiút nevelte, mígnem Istenné lett.

Én úgy tekintek Jézusra, mint Isten gyerekkorára. És szerette az embereket és nem maga miatt teremtette a világot olyanra, amilyen volt, hanem azért , mert mindenkit szeretett.

Abban is biztos vagyok, hogy amikor eljön az idő , azok a kevesek, akik ebben hisznek, miután kilehelik a lelküket ugyanoda jutnak, ahova a Jézus lelke is Jutott: Kezdetekbe. Ugyanis, ahogyan Jézus megosztott mindent, ahogy lehetséges volt azokkal, akik tőle tanultak volna, ugyanúgy fogja megosztani az Isteni látásmódot azokkal, akik szeretnék. Egyszerre látni az egész képet pedig olyasmi, amit senki sem akar elrontani, mert az úgy tökéletes.

Én ezt az egészet csak így tudom megemészteni, összekötni a kezdetet a véggel és Jézust saját magammal és mindazokkal, akik Őt szeretik. Sőt, még azokkal is, akik nem hisznek benne, sőt elvetik őt.

Történhetnek a világban vagy egy-egy emberrel borzasztóan rossz dolgok. Sajnos ez van, de a végkifejlet mindenkit kárpótolni fog és végtelenül igazságos lesz mindenkivel szemben. Egyedül szomorú talán csak az lesz, aki eldobta az életét, de még neki is van helye Isten szívében, a közös mindent felülmúló végső jutalomban. De még is az kevésbé élvezi majd, aki rosszat tett másokkal vagy eldobta értelmetlen módon saját életét. Persze az is élvezi majd, csak sokkal kevésbé, mint az, aki mindvégig kitartott.

Mi is istenné válunk, ha eljön az idő magától. Most pedig elspojlereztem az egészet. De a lényeget én sem láttam még, az nekem kis új lesz.

Úgy írom ezeket, mint akit újraélesztettek. Úgy írom ezeket, mint aki megtapasztalhatta az Úr jelenlétét. Úgy írom ezeket, mint akinek volt defiblirrátor a mellkasán. Úgy írom ezeket, mint aki mindennek tudatába került egy pár pillanatra. Úgy írom le mindezt, mint akit erre a feladatra választottak ki, hogy némely kitartó, olvasni szerető istenkereső, akiknek kérdéseik és válaszaik vannak meg is kaphassák azokat.

Tudjátok hát meg: Semmi sem történt véletlenül.