Felfogható-e Jézus keresztre feszíttetése egy mágikus rituálénak, egy véresáldozatnak?

"A Szentek Szentjébe nem léphetett be senki csak a főpap, emiatt ez a verzió fikció amit írsz."

Ezt nem én írtam, hanem a VIII. században héber nyelven megjelent kiadvány, a "Toledoth Jeshu" ( [link] ), ami azt hangoztatja, hogy Názáreti Jézus titokban ment be Szentek Szentjébe és a csodatevő képességét annak köszönhette, hogy a jeruzsálemi Templom féltve őrzött titkát, a Schemhamphoras (שם המפורש) rejtélyét jogtalanul eltulajdonította.

A könyvet a heidelbergi egyetem héber nyelven tudó és azt kutató professzora, Johann Andreas Eisenmenger (1654 - 1704) fordította le németre, amit részletekben meg is jelentetett az "Entdecktes Judenthum..." című kétrészes terjedelmes munkájának első részében (105 - 108. old., 155 - 158. old., 170 - 180. old.). A régi időkben úgymond a jeruzsálemi Templom belső szentélyében, a "Szentek Szentjében" még a Dávid által talált kövön helyezkedett el a frigyláda. Ezt a Templom pusztulását követően a magyarázatok értelmében Babilonba szállították át, ahol aztán nyoma veszett. Az említett kőre Istennek 72 neve, azaz a Schemhamphoras ( [link] ) volt bevésve, amit a zsidó bölcsek úgy igyekeztek megóvni az illetéktelen személyektől, ...

Ez nem azt jelenti, hogy én ezt hihető magyarázatnak tartom, hanem azt, hogy a Schemhamphoras (Isten 72 neve/szelleme) ötlete igazolhatóan ősrégi. Vallásos legendák szerint az Ezsdrás által életre hívott Mózes azért tudta a Vörös-tengert kettéválasztani, mert botjára a Schemhamphoras, azaz Isten 72 neve volt belevésve...

Ebben hittek régen egyesek és hisznek ma is. Ennek a szarkasztikus történetnek persze minimális valóságalapja van, de pl. többek között a Szt. György által legyőzött sárkány legendájának ( [link] ) sincsen sok, mégis egy mítoszok kutatásával foglalkozó egyénnek kell ezekkel is feltétlenül foglalkoznia, ugyanis tartalmaznak hasznos, feltárható információkat, nevezetesen ebben az esetben a sárkányt, ami természetesen egy kozmikus keresztet ( [link] ) szimbolizál.

A wittenbergi egyetem néhai teológus professzora, a katolikus vallás reformátora és bibliafordító, Martin Luther a "Vom Schem Hamphoras: Und vom Geschlecht Christi." című mukájában szintén foglalkozott a Schemhamphoras-sal.

"Csak is egy álmodozó alkimista, aki Krisztus tulajdonságaira keresett földies magyarázatot találhatta ki ezt a mesét."

Ez egy szarkasztikus legendának készült Jézus lejáratása céljából, de a Schemhamphoras-ban már akkor is és jóval korábban is hittek. Kizárólagosan ezért szoktam a "Toledoth Jeshu"-ra hivatkozni. Jézus a rendkívüli tulajdonságait, amire Josephus Flavius is hivatkozott a "Die jüdische Alterthümer"-ben természetesen nem annak köszönhette úgymond, hogy eltulajdonította a Szentek Szentjéből a Schemhamphoras titkát, hanem annak, hogy i.e. 8.02.10-én ( [link] ) született a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor. A jeruzsálemi Templom beavatott papjai Máriát 3 - 12 éves koráig arra a feladatra készítették fel, hogy ő hozza világra az arra a napra betervezett születendő gyermeket (lásd Jakab-féle ősevangélium).

Jézus ennek a születési adottságának köszönhette végül, hogy a 33. életévében i.sz. 25.04.01-én ( [link] ) a Peszách ünnep előkészületi napján kialakult T-kereszt ( [link] , [link] - amit a születésekor együttállt égitestek alkottak) égisze alatt feszíttették keresztre az "első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (Zsidókhoz írt levél 9,15), páskabárány gyanánt (Korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19) a Szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14), mivelhogy a

"törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal." (Zsidókhoz írt levél 9,22-23).