Felfogható-e Jézus keresztre feszíttetése egy mágikus rituálénak, egy véresáldozatnak?

"Mi köze az egyházaknak ehhez? Az ateisták is hasukat fogva röhögnek az ezoterikus okkult hülyeségeiden Mafeti."

Hát akkor idézek neked egy vérbeli ateista író és filozófus könyveiből:

"Lássuk tehát a lényeget. Az illető úr, a magyar származású Klaus Matefi, akit bátran tarthatunk profi mitológiakutatónak, abból a zseniálisan egyszerű elgondolásból indult ki, miszerint Jézus születésénél csillagot emlegettek, kereszthalálánál meg napfogyatkozást, ami szintén csillagászati esemény. Vagyis amikor Jézus született, tulajdonképpen egy csillag született, amikor meghalt, egy csillag kimúlt! Ám abban a korban csillagászok még nem voltak! Csillagászok nem, de asztrológusok igen, s asztrológusnak könnyen tekinthetők bizonyos értelemben a "háromkirályok" is, elvégre "csillagot követtek". Az is tudvalevő, hogy a Biblia rengeteg szimbólumot, jelképet tartalmaz (pláne a "Jelenések Könyve"), amit nem szabad szó szerint érteni! Mi van ha itt igazából valami csillagászati eseményről van szó, amit az akkori babonás emberek asztrológiai szemszögből értelmeztek, s jelképekbe csomagolva írták le?! Ez bizony egyáltalán nem valószínűtlen feltételezés, tekintettel rá hogy gyakorlatilag minden vallásnak az asztrológia az alapja, legalábbis az ókori Mezopotámia civilizációja óta, merthogy ott találták ki az asztrológia áltudományát. Minden valamire való mitológiakutató tudja, hogy a sumér istenek egy-egy csillagnak felelnek meg, számos legendájuk csillagászati eseményeket beszél el, természetesen úgy, hogy a benne szereplő csillagok és bolygók neve helyett istenek nevét használják; de ugyanez igaz a régi görög regék és mondák túlnyomó többségére is! Erről nem is írok többet, de nem is kell, a megfelelő szakirodalomban utána lehet nézni. Más népeknél is ez a helyzet; ezek közül számos még nagyon is élt és virult a kereszténység születésekor! (Még a görög filozófiai iskolák is...) Klaus Matefi igazán semmi különöset nem tett, mindössze merészelte gondolatait függetleníteni a megszokott gondolkodási sztereotípiáktól, abból indult ki, hogy a kereszténység semmi esetre sem "szentebb" mint más vallások - ha pedig így van, lehet hogy ez a hitrendszer is beilleszkedik a többi vallás sorába, és ennek is csillagászati, "kozmikus" eredete van?! Természetesen nem misztikus értelemben, hanem úgy, hogy ez is asztrológiailag értelmezhető eseményeken alapszik?

Elkezdett tehát kutatni e téren, és kiderült, hogy jó nyomon jár. Zseniálisan egyszerű feltételezése értékes gyümölcsöket hozott. E helyütt teljes mértékben mellőzve az asztrológiai bizonyítékokat, a következőképp foglalhatjuk össze eredményeit:

Abban az időtartományban, melyben a bibliai Jézus-sztori játszódik, egy bolygóegyüttállás volt megfigyelhető az égbolton. Ennek a konjunkciónak (bolygóegyüttállás) a "főszereplői" a Nap, a Hold, valamint a Mars, Szaturnusz és Uránusz planéták voltak.

A "betlehemi csillag" csak azok által szerkeszthető ki, akik ismerik az idők folyamán megjelent "Jézus-konstellációk" helyeit a Zodiákusban.

A betlehemi csillagot nyolc ill. kilenc (a kilencedik közel azonos helyre esik, mint az első!) egymás utáni jézusi konstelláció ismeretében lehet kiszerkeszteni. Jézus idejében, mint minden esetben ennek az öt planétának az együttállása két év különbséggel megismétlődött, de mivel a második volt a pontosabb konjunkció, ezért ezt kell a betlehemi csillag kiszerkesztésénél figyelembe venni. A csillag többi csúcsát a közelítőleg 136 évenként a Zodiákusban ismétlődő együttállások helyei adják.

Azaz, a híres "betlehemi csillag" nem valamiféle az égen is látható tünemény volt!

Jézus kereszthalálakor pedig a születés idején együttállt planéták egy "T" keresztet alkottak.

Manapság ezt már könnyű ellenőrizni horoszkópkészítő számítógépprogramokkal; Klaus Matefi honlapján azonban megtalálhatók természetesen a horoszkópok is, csakúgy mint a megfelelő időpontok.

Na már most az asztrológia nem Jézussal született; természetesen sok-sok évvel sőt évszázaddal korábban is már ki tudták számolni egyesek, hogy majd ekkor meg akkor hogyan fognak állni a bolygók! Eképp egyáltalán nem lehetetlen az, hogy Jézus születését megjövendölték; tudniillik az egyes bolygókhoz és ilyen-olyan állásaikhoz az akkori emberek különböző "hatásokat" képzeltek-feltételeztek. Bizonyos ezoterikus spekulációk alapján úgy vélték, a megfelelő csillagállás alatt majd be kell következnie a Messiás eljövetelének. A Messiás természetesen a meghaló és feltámadó istenek népes csapatába illeszkedett, azaz nemcsak megszületnie, de elhaláloznia is illett, hasonlóan a Naphoz ami szintén nemcsak felkél de le is nyugszik; e halál sem következhetett be akármikor, csak megfelelő csillagállás esetén, hiszen az akkori embereknek a csillagok tisztelete, s a belőlük jóslást kihámozni kívánó igyekezete átitatta az egész gondolkodásmódjukat! Ezt a történetet pedig jelképes formába öntötték, megszemélyesítve a bolygókat - a három "napkeleti bölcs" is egy-egy bolygónak felel meg - és így alakult ki Jézus története!

Na már most Klaus Matefi magyarázata rendkívül valószínű, mindenesetre ez az a magyarázat, amit az eddig hallottak közül én egyelőre a leghihetőbbnek és leglogikusabbnak tartok. Jó lesz emlékeztetnem rá mindenkit ismételten, hogy ez nem azt jelenti, hogy ő az asztrológiának csinálna reklámot, aminthogy én sem: ő ért az asztrológiához, de nem hisz benne! Ért hozzá, emiatt ki tudja számolni, hogy a régen élt emberek miben hittek. Az asztrológia nem tudomány, hanem áltudomány; az ellenben történelmi tény, hogy a régi emberek hittek az asztrológiában, márpedig a régi hiedelmek kutatását mitológiakutatásnak nevezik, és ez már igenis tudomány! Klaus Matefi elmélete tudományos módszerekkel ellenőrizhető, verifikálható és falszifikálható, emiatt teljes mértékben kiállja a tudományosság kritériumait. Mindezideig épp hogy ez a legtudományosabb elmélet, amivel találkoztam a betlehemi csillaggal kapcsolatban." (forrás: [link] )

"Véleményem szerint a szóban forgó tanulmány a jelenkor egyik legjelentősebb mitológiai és vallástudományi felfedezése. Mint minden nagy áttörésnél lenni szokott, szerzője sokáig a megnemértés, félremagyarázás és gúny falába ütközött, ahol meg csak lehetett, egyszerűen agyonhallgatták (főleg egyházi körökben természetesen...). Valójában ennek még most sincs vége teljesen, bár megítélése már változóban van. Végeredményben nem is lehet csodálkozni e fogadtatáson, mert témája két szempontból is igen hálátlan: egyrészt az emberek nem szoktak örvendeni neki, ha szembesítik őket azzal a ténnyel, hogy lényegében egy óriási csalás áldozatai (a Szerző még jól is járt hogy most született: a középkorban, tudjuk, a rossz hír hozóját gyakran lenyakazták...), másrészt a tanulmány igencsak nehezen érthető, mert számos asztrológiai szakkifejezést alkalmaz! Sietek azonban megjegyezni, hogy szó sincs arról, miszerint a szerző az asztrológiának csinálna propagandát, vagy akár csak hinne is ebben!

Lássuk tehát a lényeget. Az illető úr, a magyar származású Klaus Matefi, akit bátran tarthatunk profi mitológiakutatónak, abból a zseniálisan egyszerű elgondolásból indult ki, miszerint Jézus születésénél csillagot emlegettek, kereszthalálánál meg napfogyatkozást, ami szintén csillagászati esemény. Vagyis amikor Jézus született, tulajdonképpen egy csillag született, amikor meghalt, egy csillag kimúlt! Ám abban a korban csillagászok még nem voltak! Csillagászok nem, de asztrológusok igen, s asztrológusnak könnyen tekinthetők bizonyos értelemben a "háromkirályok" is, elvégre "csillagot követtek". Az is tudvalevő, hogy a Biblia rengeteg szimbólumot, jelképet tartalmaz (pláne a "Jelenések Könyve"), amit nem szabad szó szerint érteni! Mi van ha itt igazából valami csillagászati eseményről van szó, amit az akkori babonás emberek asztrológiai szemszögből értelmeztek, s jelképekbe csomagolva írták le?! Ez bizony egyáltalán nem valószínűtlen feltételezés, tekintettel rá hogy gyakorlatilag minden vallásnak az asztrológia az alapja, legalábbis az ókori Mezopotámia civilizációja óta, merthogy ott találták ki az asztrológia áltudományát. Minden valamire való mitológiakutató tudja, hogy a sumér istenek egy-egy csillagnak felelnek meg, számos legendájuk csillagászati eseményeket beszél el, természetesen úgy, hogy a benne szereplő csillagok és bolygók neve helyett istenek nevét használják; de ugyanez igaz a régi görög regék és mondák túlnyomó többségére is! Erről nem is írok többet, de nem is kell, a megfelelő szakirodalomban utána lehet nézni. Más népeknél is ez a helyzet; ezek közül számos még nagyon is élt és virult a kereszténység születésekor! (Még a görög filozófiai iskolák is...) Klaus Matefi igazán semmi különöset nem tett, mindössze merészelte gondolatait függetleníteni a megszokott gondolkodási sztereotípiáktól, abból indult ki hogy a kereszténység semmi esetre sem "szentebb" mint más vallások - ha pedig így van, lehet hogy ez a hitrendszer is beilleszkedik a többi vallás sorába, és ennek is csillagászati, "kozmikus" eredete van?! Természetesen nem misztikus értelemben, hanem úgy, hogy ez is asztrológiailag értelmezhető eseményeken alapszik?

Elkezdett tehát kutatni e téren, és kiderült hogy jó nyomon jár. Zseniálisan egyszerű feltételezése értékes gyümölcsöket hozott. E helyütt teljes mértékben mellőzve az asztrológiai bizonyítékokat, a következőképp foglalhatjuk össze eredményeit:

Abban az időtartományban, melyben a bibliai Jézus-sztori játszódik, egy bolygóegyüttállás volt megfigyelhető az égbolton Ennek a konjunkciónak (bolygóegyüttállás) a "főszereplői" a Nap, a Hold, valamint a Mars, Szaturnusz és Uránusz planéták voltak.

A "betlehemi csillag" csak azok által szerkeszthető ki, akik ismerik az idők folyamán megjelent "Jézus-konstellációk" helyeit a Zodiákusban.

A betlehemi csillagot nyolc ill. kilenc (a kilencedik közel azonos helyre esik, mint az első!) egymás utáni jézusi konstelláció ismeretében lehet kiszerkeszteni. Jézus idejében, mint minden esetben ennek az öt planétának az együttállása két év különbséggel megismétlődött, de mivel a második volt a pontosabb konjunkció, ezért ezt kell a betlehemi csillag kiszerkesztésénél figyelembe venni. A csillag többi csúcsát a közelítőleg 136 évenként a Zodiákusban ismétlődő együttállások helyei adják.

Azaz, a híres "betlehemi csillag" nem valamiféle az égen is látható tünemény volt!

Jézus kereszthalálakor pedig a születés idején együttállt planéták egy "T" keresztet alkottak.

Manapság ezt már könnyű ellenőrizni horoszkópkészítő számítógépprogramokkal; Klaus Matefi honlapján azonban megtalálhatók természetesen a horoszkópok is, csakúgy mint a megfelelő időpontok.

Na már most az asztrológia nem Jézussal született; természetesen sok-sok évvel sőt évszázaddal korábban is már ki tudták számolni egyesek, hogy majd ekkor meg akkor hogyan fognak állni a bolygók! Eképp egyáltalán nem lehetetlen az, hogy Jézus születését megjövendölték; tudniillik az egyes bolygókhoz és ilyen-olyan állásaikhoz az akkori emberek különböző "hatásokat" képzeltek-feltételeztek. Bizonyos ezoterikus spekulációk alapján úgy vélték, a megfelelő csillagállás alatt majd be kell következnie a Messiás eljövetelének. A Messiás természetesen a meghaló és feltámadó istenek népes csapatába illeszkedett, azaz nemcsak megszületnie, de elhaláloznia is illett, hasonlóan a Naphoz ami szintén nemcsak felkél de le is nyugszik; e halál sem következhetett be akármikor, csak megfelelő csillagállás esetén, hiszen az akkori embereknek a csillagok tisztelete, s a belőlük jóslást kihámozni kívánó igyekezete átitatta az egész gondolkodásmódjukat! Ezt a történetet pedig jelképes formába öntötték, megszemélyesítve a bolygókat - a három "napkeleti bölcs" is egy-egy bolygónak felel meg - és így alakult ki Jézus története!

Mindezzel természetesen a legkevésbé sem azt akarjuk bizonygatni, hogy az asztrológia bármiféle értelemben is komoly tudomány volna, és Klaus Matefinak sem ez a célja. Nem ő (vagy én) hisz az asztrológiában, hanem azt állítja hogy a régi emberek hittek benne! Ez pedig nagy különbség. A mitológiakutató is sokat foglalkozik például a hétfejű sárkánnyal, de egyáltalán nem valószínű, hogy hisz is benne! Ezt amiatt volt fontos leírni, mert Klaus Matefi munkásságának és céljának megítélése tekintetében elég sok félreértést tapasztaltam már.

Na és most vegyük szemügyre mitológiakutatónk elméletét evidencialista szempontból! Higgyük vagy ne higgyük? Hinni vagy nem hinni, ez itt a kérdés!

Természetesen legegyszerűbb volna a vonatkozó számításait leellenőrizni, s elolvasni a bőséges mennyiségben felvonultatott forrásmunkáit. Bevallom, én ezt nem tettem meg. Nem nyilatkozhatok tehát úgy, hogy az itt NAGYON röviden és elnagyoltan bemutatott elmélet biztosan helyes, nem vagyok jogosult az igazságtartalmáról véleményt mondani. Mások nyilván ellenőrzik majd állításait (Egypáran már meg is tették úgy hallottam, s nem találtak hibát benne). Most én pusztán a dolog hihetőségét elemzem.

Mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy egy világteremtő isten létezése okvetlenül szükséges ahhoz hogy fia legyen, hiszen ha nincs apa, nincs fiú sem! Márpedig mint korábban kifejtettük, jelen pillanatban nincs bizonyíték rá, hogy világunk véges lenne, azaz legalábbis kétséges, hogy Isten létezik. Ha elfogadnánk mégis a létét, azzal megmagyarázhatnánk ugyan a Jézus-legendát, de ezzel egy felesleges entitást vezetnénk be, holott Klaus Matefi egy ennél sokkal kézenfekvőbb magyarázatot kínál nekünk. Végtére is magyarázata mindenki által ismert, meglevő elemekből építkezik: tudjuk, hogy valóban nagyon babonásak voltak az akkori emberek; hogy feltétel nélkül hittek a csillagok (és bolygók) hatalmában; hogy minduntalan jósokhoz futkároztak életük fontosabb eseményeivel kapcsolatban jövendölést kérni; tudjuk hogy gyakorlatilag minden más vallás is efféle asztrológiai spekulációkra építkezik - evidens, hogy ne tartsuk kivételnek éppen a kereszténységet! Az occami elv alapján, ami fontos eleme az evidencializmusnak, az egyszerűbb magyarázatot kell elfogadnunk. Mindemellett Klaus Matefi számos bizonyítékot is szolgáltat elmélete igazára, azaz verifikációs és falszifikációs lehetőségeket nyújt nekünk, nem úgy, mint a hagyományos teista magyarázatok. Eképp elmélete tudományosnak nevezhető. (Még akkor is tudományos ha az derülne ki róla hogy nem állja meg a helyét: egy elmélet ugyanis nem attól tudományos igényű mert okvetlenül igaz, hanem attól, hogy ellenőrizhető, vagy legalábbis elvileg cáfolható, lásd a korábban írtakat). Vagyis evidencialista szempontból lényegesen logikusabb Klaus Matefi elméletét elfogadni, mint - egyelőre - bármi mást!" (forrás: [link] )