Isten legalább 1xer miért nem mutatja meg magát a világnak, hogy ez a sok materialista el kezdjen végre hinni?

"Nem egy ember írja le a tanúságát Jézus Istenségéről. És azt megnézted hány összefüggés van a bibliában? Jövendölések beteljesedése, stb? A koránban kevesebb mint tíz. És azt egy ember írta. A bibliát nagyon sok ember írta ráadásul különböző korokban. De abban 63 ezer ilyen összefüggés van. Szerinted ezt képesek csak emberek összehozni?"

Persze, simán. Ez akkor lenne különleges, ha kb egyszerre írta volna egy rakás ember, egymástól teljesen függetlenül, egymás munkjából semmit nem ismerve, és mégis egy egységes egészet alkotna az összes irat.

Az, hogy folyamatosan már létező sztorikra építkeztek mások, és ezek között van rengeteg összefüggés, ez így csak egy elvárható alap, semmi különleges.

Igen, de ez a "szűztől született" dolog is kizárólag a Bibliában van leírva. Tehát arra, hogy ez beteljesült, gyakorlatilag annyi a bizonyíték, hogy "azt írja a könyv". Az a könyv, amelyik (még egyszer) azt is leírja, hogy nem lesz semmi bajod attól, ha mérget iszol.

Neked elég bizonyíték az, hogy le van írva valahová? Ugye nem? Gondolom te sem veszed készpénznek a Védák minden szavát.

„9/27

"8: Ezekben a részekben nincs leírva, de pl. Máté 25:46-ban Jézus egyértelműen "örök gyötrelem"-ről beszél. Júdás 1:6 szintén "örök tűz"-ről ír. Ha ehhez hozzáveszem a Jelenések Könyve 21:8-at, mely szerint a hitetlenek a kénkővel égő tóba kerülnek, akkor felmerül a kérdés, hogy ez a bizonyos égő tó ugyanaz-e, mint az örök tűz. Persze lehet, hogy ott és akkor a hitetleneket csak beledobálják az égő tóba, aztán ellobbannak, és kész. Mondjuk csak azért feléleszteni őket (a halál kiadja a halottakat, ugye), hogy később újra meghaljanak, nem tűnik olyan nagyon értelmesnek, de hát legyen.”

Most belemehetünk a részletekbe, de a fő vonal az, hogy aki nem hisz (köznapi értelemben elhívést értve most), van-e még esélye. Ezek az igerészek amiket ide tettél a második feltámadásban azokról beszélnek, akik már cselekedetek alapján a rosszabbak kategóriába estek. Az a probléma, hogy a bibliai fogalmak mást jelentenek, mint a köznapi értelemben, és itt nagyon félre lehet csúszni. A hit (pisztisz) pl. nem azt jelenti alapvetően, hogy elhiszem, hanem hogy valamihez, amit megismertem ragaszkodom-e megbízható módon, megbízható, hű vagyok-e. A pisztiszt hűségnek, megbízhatóságnak is lehet fordítani. Akik nem ragaszkodnak az Istenéhez, vagy pl. a lelkiismeretesek az igaz cselekedeteikhez, azok ahhoz hűtlenekké (tehát „hitetlen” mint bibliai kategória) váltak. Nem valaminek az elfogadása, hanem a valamihez való ragaszkodás a bibliai hit. (Jelenések 21:8 a cselekedetek között a hűtlenséget, mint cselekedetet sorolja, nem valaminek az elfogadást, hanem valamitől való elpártolást hűtlenné válást, ahogy a többi felsorolt dolog is cselekedet) A helyes fogalmak használata nélkül teljesen félre lehet érteni az egész írást. Nem magyarázom túl, de pl. írod: „Máté 25:46-ban Jézus egyértelműen "örök gyötrelem"-ről beszél.”-t - is, nem nézed meg jobban, hogy mi van az eredeti szövegben – Nézd meg jobban, (ujszov.hu), nem öröm gyötrelem, mert κόλασις, -εως - büntetés;-t jelent. Gondolom, aki a büntetésre méltó gonosztevő, azt Isten jogosan bünteti. Neked ezzel bajod van? Büntetni is csak cselekedetek és nem elhívés (mondom csúnyán) lehet, a Máté említett részében is ez van említve, cselekedetek. „nem cselekedtétek ezek közül a legkisebbek közül”. mondja előtte. Hol beszél itt arról a Messiás, hogy az ítélet alapja valaminek az elfogadása? Éppen arról van szó, valakik valamit nem cselekedtek, nemhogy nem hitték el.

„Plusz az okfejtésed alapján a kereszténység, mint vallás, teljesen felesleges, hiszen ha a cselekedetek alapján ítélik meg az embereket, akkor mindegy, hogy mit hitt az ember, lehetett akár muszlim is, mégis élhet örökké Istennel.

Ennek ellentmondani látszik, amit Jézus mondott ("senki nem mehet az Atyához, csakis énáltalam"), tehát vagy Jézus csak viccelt, vagy mégiscsak szükséges dolog a hit az örök élethez, és akkor visszakunkorodtunk a kiindulópontra, annyi különbséggel, hogy ha neked van igazad, akkor akit Isten legyőz bújócskában, az "csak" meghal. Kétszer, mert figyelt volna jobban.”

A félreértés megint abból fakad, hogy a hit alatt mit értesz. A hit, keresztény értelemben a megismert igazságból fakadó cselekedetekkel azonos (Jakab szerint cselekedek nélkül nincs hit, és hogy anélkül halott, meg mutasd meg a hited a cselekedetekből stb. és ezt bőven fejtegeti), és itt már nem mindegy, hogy mik azok (tehát van értelme!), milyen cselekedetek jönnek ki abból, és hogy az ember hűséges (hit)-e azokhoz, vagy hűtlen. Isten azokat, akikre többet bízott többet is követel, és azt a szolgát, aki tudta az ura akaratát és nem tette jobban megbotozzák, mint aki nem is tudta, ezt tanítja a Mester. Mondok egy példát: a muszlimokkal kapcsolatban, hogy mit értek rajta. Mi az egyetlen Isten valljuk, és hogy nincs bálványimádás, és hogy minden tárgy, amit kultusz céljából tisztelnek, azt bármi módon imádják vagy tisztelik, márt törvénytelen, tehát bűn (Mózes által van a törvény, ami megmutatja mi a bűn). Nos, ők is elvileg Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét vallják, meg Mózesét, aki szerint ez nem kóser, mégis a vallásuk egyik alappillére, hogy Mekkába el kell zarándokolni, rituális tiszteletet adni egy helynek egy kőnek (teljesen mindegy milyen indokkal) amit előtte a pogány varázslók is megtettek. Szóval, ha valamelyik muszlim felismerné azt az igazságot, hogy ez istentelen, ez hasonló a bálványokhoz, és ezt felismerve továbbmegy és nem törődik vele (lelkiismeretlen), ez a hűtlenség (hitetlenség) mivel a megismert igazságához képest, a lelkiismeretéhez képest is hűtlen cselekedet, míg aki nem, az nem lehet hitetlen, vagy hűtlen. Ez a hit. (a nem látottról való meggyőződés bibliai értelemben) Ez más vallásban, de a miénkben is így van, mert ott van a miénkben is, hogy cselekedetek szerint lesz az ítélet Krisztusban is. „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2Kor 5,10).

Valóban ellentmondani látszik, jól gondod (csak látszik, mert nem mindenki érti), hogy „senki nem mehet az Atyához, csakis énáltalam”; csakhogy azt is meg van írva, Isten a tudatlanság idejét is elnézi. Ez a tudatlanság és vakság a világ nagy részére egész földi élete alatt igaz marad, ezért ítéletben is csak a végén részesül és igazságosan, amikor viszont mindenikek egyértelművé fog válni kicsoda az, akinek adatott a bírói hatalom Isten által. Ő itt szvsz allegóriát használ itt, mert Isten Igéje ő, tehát az igazságosság útjának is mondja magát, amit a pogányok esetében a lelkiismeretbe írt törvényes cselekedetekkel egyenlő. Ezért is mondja magát útnak, ajtónak, életnek, mert azonosítja magát azzal az igazságossággal és cselekvéssel, amit Isten által képvisel. Szóval egyáltalán nem azt jelenti ez a mondat, hogy aki elfogad egy dogmát (mondja: uram, uram … beszél is erről, hogy aki csak mondja, uram uram, és nem cselekszi, ... az semmit nem ér) az igaz lenne Isten előtt, hanem aki cselekszi, él azokban, amit ő képvisel. Remélem sikerült megértetnem magam veled.

Már a kérdésfelvetés is hibás megközelítésen alapul. Ha előttem van egy pohár víz, felemelem, megvizsgálom, belekortyolok, magamra öntöm, a ruhám nedves lesz, a poharat a földre ejtem, darabokra törik, a szilánkokat feltakarítom, közben elvágják a kezemet, a vérem pedig kicsordul. Ez esetben nem hit kérdése, hogy egy létező pohárról beszélünk e. Ugyanis tapasztaljuk a létezését. Nem kell hinni benne hiszen tudjuk, hogy egy létező pohárról van szó.

Azonban ha egy év múlva elmesélem valakinek a történetet a pohár vízről, akkor már hit kérdése, hogy elfogadja e a történetünk valódiságát, hisz e benne, hogy a pohár valóban elvágta a kezünket. Ha elkezd bizonyítékot keresni, például hegeket a kezünkön, akkor nyilvánvalóan nem hisz. A hit arról szól, hogy feltétel nélkül elfogadok valamit amiről nincsen bizonyosság. Sőt nem is igénylem, hogy legyen bizonyosság. Nincs rá szükség. Miért nem? Mert hiszek benne. Bizonyítékokra a kételkedőknek van szükségük. Ők viszont sokszor a saját szemüknek sem hisznek. A bizonyítékok ellenére is kételkednek, ezért újabb visszaigazolást akarnak. A hit, a bizalom viszont nem így működik.