Isten legalább 1xer miért nem mutatja meg magát a világnak, hogy ez a sok materialista el kezdjen végre hinni?

A probléma az, hogy az ember nem azt hisz, amit akar. Még ha Isten le is szállt a Sinai hegyre, számomra az csak egy történet, semmiben nem különbözik attól, hogy Allah összeragasztott pár madarat Ábrahám kedvéért.

Nem azt várom, hogy meg lehessen fogni, vagy dobozba lehessen zárni, de egy mindenható isten megtehetné, hogy elhiggyem, hogy létezik. Hogy utána, ha már tisztában vagyok vele, hogy van, követem-e, úgy élek-e, ahogy ő szeretné, az persze más kérdés (lásd szabad akarat), de valakit azért örök szenvedésre kárhoztatni, mert nem hitt el valamit, amit nem volt oka elhinni, azért elég erős.

Különösen mókás ez, ha hozzávesszük, hogy Isten aktívan bújócskát játszik, nehogy megtalálják. És akit a rejtőzködő isten legyőz bújócskában, az így járt, mehet a pokolra.

Isten közvetlenül beszélt Bálámmal, de Bálám mégis Isten ellen fordult.

Sokan mondják, hogy "Hiszem, ha látom", de nem elég hinni Istenben, meg is kell tartani a parancsolatait.

Ha valaki akkor sem tartaná meg Isten parancsait, ha Isten közvetlenül megmutatja magát neki, az ne várja el Istentől, hogy megmutassa magát neki.

#6/7 anonim

"de valakit azért örök szenvedésre kárhoztatni, mert nem hitt el valamit, amit nem volt oka elhinni, azért elég erős.

Különösen mókás ez, ha hozzávesszük, hogy Isten aktívan bújócskát játszik, nehogy megtalálják. És akit a rejtőzködő isten legyőz bújócskában, az így járt, mehet a pokolra."

Szerintem te nem a biblia tanításából indulsz ki (és annak alaposabb, nem félrefordított verziójából!), hanem az úgynevezett "keresztény vallásosság" általánosságaiból, állításaiból. Mondok egy példát. Szerinted aki nem kap Istenben való hitet ebben a korszakban, az végleg elveszik Istennél, sőt majd kínoztatik. A biblia meg cselekedetek szerinti ítéletet (több feltámadási kört mond, különböző korszakokban, pl. az első feltámadás részei az igazak, míg a második a vég idején történik), amelyben még a cselekedeteknek, a lelkiismeretnek és az az evangéliumnak Pál római levél szerint szerepe lesz, szóval nem egy lezárt ügy, hogy mindenki megy a levesbe, aki nem vala hívő:

Róma. 2:13. Mert nem a törvény hallgatói igazak [az] Istennél, hanem a törvény cselekvői fognak igaznak bizonyulni. 14. Amikor ugyanis a törvénnyel nem rendelkező nemzetek természet szerint a törvény dolgait cselekszik, azok, akiknek nincs törvényük, önmaguknak törvényük. 15. Akik fölmutatják a törvény cselekedetét, a szíveikbe írottat, a lelkiismeretük [pedig] velük együtt tanúskodik (és az egymás közti gondolatok, melyek vádaskodnak vagy föl is mentenek) 16. ama napon, [melyen] ítéli az Isten az emberek elrejtett dolgait az én jó/győzelmi hírem szerint a Felkent Jahósua által.

Ugyanez a Jelenések végén, ahol egyesek az élet könyvébe íratnak, tudod a többi halottak, akik nem voltak igazak, nem ismerték meg Istent, itt már csak azokról van szó, ugyanis ezek a "többi halottak", akik az első feltámadásban nem kerültek, mint az igazak (Ábrahám, Izsák, Jákób stb.):

Jel. 20:4. És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.5. A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.

....

11. És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték. 12. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. 13. És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. 14. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. 15. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.

Hol van itt hogy valaki véglegesen elvettetett, kínoztatott mert a második feltámadásba került? Azt írja, ezek más elbírálásba kerülnek, másik ítéleti periódusba, de az élet könyve is még nyitva van, és aki nincs beírva, csak az vettetik be a tűz tavába. Azt írja, CSELEKEDETEK szerint ítéltetnek, ugyanazt mondja, amit Pál a pogányokról, akiknek a lelkiismerükbe vannak írva a dolgok, és ez lesz az ítéletük alapja. Szó sincs arról, hogy ezeknek esélye sincs az örök életre. Tovább láthatod, hogy a pokol kifejezést se egészen úgy értelmezi, mint a közbeszédben, hanem a halállal szinoním fogalom, amiből még van feltámadás és ítélet. Tehát nem egy örök hely, ha maga a "pokol" is a tűznek tavába vettetik.

8: Ezekben a részekben nincs leírva, de pl. Máté 25:46-ban Jézus egyértelműen "örök gyötrelem"-ről beszél. Júdás 1:6 szintén "örök tűz"-ről ír. Ha ehhez hozzáveszem a Jelenések Könyve 21:8-at, mely szerint a hitetlenek a kénkővel égő tóba kerülnek, akkor felmerül a kérdés, hogy ez a bizonyos égő tó ugyanaz-e, mint az örök tűz. Persze lehet, hogy ott és akkor a hitetleneket csak beledobálják az égő tóba, aztán ellobbannak, és kész. Mondjuk csak azért feléleszteni őket (a halál kiadja a halottakat, ugye), hogy később újra meghaljanak, nem tűnik olyan nagyon értelmesnek, de hát legyen.

Plusz az okfejtésed alapján a kereszténység, mint vallás, teljesen felesleges, hiszen ha a cselekedetek alapján ítélik meg az embereket, akkor mindegy, hogy mit hitt az ember, lehetett akár muszlim is, mégis élhet örökké Istennel.

Ennek ellentmondani látszik, amit Jézus mondott ("senki nem mehet az Atyához, csakis énáltalam"), tehát vagy Jézus csak viccelt, vagy mégiscsak szükséges dolog a hit az örök élethez, és akkor visszakunkorodtunk a kiindulópontra, annyi különbséggel, hogy ha neked van igazad, akkor akit Isten legyőz bújócskában, az "csak" meghal. Kétszer, mert figyelt volna jobban.