Keresztények, ha valaki a múltban megtagadta Istent, és azt kérte, hogy hagyja békén, akkor amikor újból Istenben hisz, Isten meghallgatja?

Kérdező szerinted mégis miről szól a biblia egész végig?

Arról, hogy Isten végtelenül megbocsátó.

Adám és Éva, özönvíz, a zsidók bálvány emelése míg Mózes a hegyen beszél Istennel, Jézus eljövetele. stb. stb.

Ezek mind arról tanúskodnak, hogy Isten mennyire türelmes és mennyire megbocsátó.

Szerintem a megbánás a kulcs.

Ha az illető őszintén megbánja, hogy elfordult Istentől, belátja, hogy hiba volt, és valóban őszintén, teljes szívével újra felé fordul, és minden erejével arra törekszik, hogy ezt az állapotot fenn is tartsa, akkor Isten megenyhül felé, és megbocsátással fordul hozzá.

De ha valaki csak ide-oda forog, mint a szélkakas, és nem őszinte hittel, teljes szívvel fordul Isten felé, hanem csak olyan "na, hátha bejön" alapon, akkor szerintem nem várhatja, hogy Isten megbocsásson neki...

Szia

Ahogyan feljebb írták már, Isten tényleg a szeretet Istene, mindig kész megbocsátani földi gyermekeinek. Biztosan tudod miért tértél el Istentől vagy miért hagytad el, és azt is, jelenleg miért szeretnél visszatérni a Teremtődhöz. Ahogy a szülő is sokszor megbocsát a gyermekének, és akár milyen a gyermek, a szülő mindig "kérelemmel" és szeretettel tekint rá, úgy az égi atyánk is mindig szeretettel tekint ránk, ezt úgy bizonyította, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy hitet gyakoroljunk a váltságában és lehetőségünk legyen hamarosan arra, amit Ádámban és Évában elveszítettünk - visszanyerjük.

Sokat tanulhatunk a megbocsátásáról, ahogyan az ősidőkben bánt a népével. Malakiáson keresztül Jehova összegezte a népével való bánásmódjának ezer évét, amikor ezt mondta: „Ősatyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg. Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok” Malakiás 3:7.

Isten segít. De a hit fejlődése megakadt, amikor a delikvens elfordult Istentől, sőt talán le is épült. De Isten ugyanúgy várja hősünket, mint azelőtt és mint mindig.

Az igazi kérdés az, hogy hősünk ráébred-e, hogy soha nem volt magára hagyva? annyi, hogy az illető nem tekintett Istenre, pedig Isten mindig mindenkire tekint. Ugyanúgy.

Ha pedig belegondolsz Isten nyilván Ismeri a jövőt és nem okozott neki csalódást, hogy ez az ember elfordult Istentől. Mondhatni, borítékolható volt, mint már olyan sok esetben, de ugyanúgy az sem volt titok Isten számára, hogy emberünk ismét Istenhez fordul.

Ember legyen a talpán, aki képes Istent meglepni! De ha képes kellemes meglepetést okozni Istennek valaki, akkor Isten neki is kellemes meglepetést okoz majd hatványozottan. Hajrá!

Na, az eddigi válaszokból ítélve megint megjött, ami úgy hiányzott nekünk: emberek, akik szentimentális nagymama módjára osztogatják a cukrot-csokit mindenkinek Isten nevében. Meg kell bánni és annyi? Júdás is megbánta a tettét, mégsem volt számára lehetőség a megtérésre.

Mi a tapasztalatom? Az, hogy a világ legrosszabb döntése megismerni Istent, és utána hátat fordítani neki. A Biblia azt írja, hogy aki megtagadja Istent, abból nincs visszaút, mert azt az embert Isten is megtagadja. Így van benne a Bibliában szó szerint a 2Tim 2:11-13-ban:

"Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja."

Most már csak az a problémánk, hogy Isten nem ugyanazt érti azon, hogy valaki megtagadja Őt, mint mi. Ugyanis Júdás mellett ellenpéldaként ott van Péter apostol, aki emberi gondolkodás szerint megtagadta az Urat (hiszen háromszor is azt mondta Jézus füle hallatára, hogy nem ismeri Őt), az az eset mégsem lépte át azt a pontot, hogy Isten is megtagadja Pétert. Ugyanis akit Isten megtagad, abból nincs visszaút. Tehát Péter ezzel még nem tagadta meg Istent, hiszen számára még volt egy utolsó dobás.

Aki maga is olvassa a Bibliát, az úgyis tudja, mit jelent valójában, hogy valaki megtagadja Istent. A többiek meg most bizonytalanságban maradnak.

üdv, a javuló Stefán

Péter tagadása azért nem volt végzetes, mert hit a kegyelemben és a megbocsátásban.

Júdás nem hitt a kegyelemben, ezért öngyilkos lett. Ez volt a végzetes számára, nem az árulás.

Szóval a kérdésre az a válasz hogy igen, Isten meghallgat, ha

őszinte megbánást tanúsítunk, és hiszünk a kegyelmében.