A kereszténység előtti, többistenhívő emberek (pl. egyiptomiak, görögök, rómaiak, stb.) vallásosabbak voltak a későbbi keresztényeknél?

a rómaiak minden másodpercét áthatotta a vallás, szinte mindenben előjelet láttak, kis túlzással még abban is, hogy ébredés után milyen volt a szellentésük.

A sumereknél ugyanez volt, de ők egy fokkal durvábban tolták. Pl. az orvos elindult a beteghez és ha egy, szerinte baljós, előjelet látott útközben, inkább megfordult és hazament. És az orvos ebben az esetben nem lett felelőségre vonva (még akkor sem, ha a beteg emiatt meghalt).

Ez csak két kiragadott példa, de a legtöbb ókori kultúra életét millió szállal átszőtte a vallás

Tanulni az első keresztények példájából kellene, akik példát mutattak a hitük terén, az életük minden területére vonatkozóan.

A hitehagyás bekövetkeztéig, a hűségesek alaposan tanúskodtak arról, hogy mennyire értékelik Isten, és Krisztus áldozatát, tetteit, szeretetét.

Nem vonakodtak alkalmazni az erkölcsi alapelveket, az egymás iránt érzett szeretetüket, de még az ellenségeik iránt is kimutatták a szeretetüket, ahogy Jézus tanította nekik.

Nem bántak részrehajlóan senkivel, nem támadtak egymásra, sem emberi hatalmakra még akkor sem, ha ez az üldöztetésükkel járt is.

Nem vettek részt a kormányzatok elleni lázadásban, nem sztrájkoltak ellenük. Viszont ami Isten járandóságát illeti, azt soha nem adták az emberi hatalmaknak, vezéreknek.

Inkább vállalták a börtönöket, vagy a halált is.

Nem kötöttek alkut, és nem hígították fel Isten szavát, parancsát, senkinek a kedvéért.

#2-es, az első keresztyének között is voltak megpróbáltabbak és lazábbak, erősebbek és gyengébbek, reményteljesebbek és felszínesebbek, ahogyan ma is.

én nem vallásosabb szeretnék lenni keresztyénként, hanem alázatosabb. ezt tanulnám tőlük, régi társadalmi kultúrában élőktől a mai individualizmusban

#4

A második válaszoló szektás, jehova tanúja. Neki muszáj ebben a tévhitben élnie, különben be kéne látnia hogy Russel szektájának valójában semmi létjogosultsága.

5

Továbbra sem vagyunk szekta.

Be vagyunk jegyezve mint Magyarországi Jehova Tanúi.

Az ókor hosszú időszakot jelöl és az alatt a vallások is változtak, meg a társadalmak is.

Különböző szellemi áramlatok is keletkeztek, amelyek az adott vallásokat hol erősítették, hol gyengítették, sorra jelentek meg filozófiai nézetek és nem csak a görögöknél, meg nem csak a hellenizmus gyakorolt hatást és ezek megjelentek a vallásokban is. Gyakorlatilag mindnek meg is van a története.

Az óperzsa birodalom komoly előfutára volt a későbbi birodalmaknak, például megvoltak rabszolgatartás nélkül, vagy a Mithrasz hitet említeném meg, amelynek toleranciája és szelídsége komoly vetélytársa volt minden vallásnak, amelyekre erősen hatott, még a kereszténységre is, amely maga is az ősi zsidó hit reformjaként alakult ki, eleinte csak a zsidók között, majd egyetemessé vált. Az egyiptomi vallásoknál is megfigyelhető a hagyományos ősi hitek dinamikus alakulása, például megjelent az egyistenhit is már Aton-nal, de később megint új lendületet kapott a régi istenek imádata.

Az általában tényleg roppant vallásos rómaiaknál is komoly válságba jutott az első században az istenek tisztelete, például a gyakori áldozatokat kenyérszerű péksüteményekből formázták meg, a kakast, vagy kost, de még a bikát is és bár nem volt olcsó a megformázott állatalak a lisztes pékáruból, amit aztán elégettek áldozat gyanánt, de mégis töredéke egy valódi bikának. Így a templomok jövedelme is megcsappant, a papok nem kapták meg a részüket a zsíros húsokból és a nép sem hitt már a sokféle istenben, ezért is tudott a kereszténysét is dinamikusan terjedni a birodalomban.

Mivel eleinte nem volt központilag szervezett keresztény Egyház, több helyi változata alakult ki a kereszténységnek, amiket később csak komoly vérfürdő árán lehetett megszünbtetni, mint például az arianizmust, amit csak évszázsdok alatt sikerült teljesen kiirtani.

Egyes történészek szerint a keresztényüldözések is jórészt ennek tudhatók be egyes korokban, maguk a keresztény püspökségek irtották ki a keresztény szektákat, mivel kihasználták hatalmi, társadalmi kapcsolataikat és például szentségtöréssel vádolták meg a különböző felekezeteket, hogy felléphessenek ellenük, amit a római jog hagyományosan nagyon szigorúan büntetett.

8

Kedves Válaszoló.

Jézus első tanítványait is szektának mondták, mert eltért az addig megszokottól.

Ezzel a szóval illették a judaizmus két kiemelkedő ágának támogatóit, a farizeusokat és a szadduceusokat is.

Azok, akik nem voltak keresztények, „szektának” vagy „a názáretiek szektájának” nevezték a kereszténység követőit, talán azért, mert egy olyan szakadár csoportnak tartották őket, amely a judaizmusból vált ki.

Krisztus azért imádkozott, hogy a követői között egység legyen.

Vajon a kereszténységen belül kik azok akik egységben élnek Krisztus tanításával? A kereszténységen belül, 42. ezer felekezet van, és egyikőjük sem egységes Krisztus útjával, mert a világba keveredve élnek.

Figyelmen kívülhaggyák a próféciákat, a tagjai pedig világi életet élnek.

A tetteikkel, szavaikkal azt állítják, hogy Jézus uralma emberi politikai kifejeződés alapján működik. Ezért arra szólítják fel a híveiket, hogy szavazzanak emberi uralmakra.

A próféciákat nem ismerik fel, számukra még mindig zárva van.

A legtöbb magát kereszténynek valló, nem tudja mi Isten királysága.

Nem végzik a Jézustól kapott feladatot, mely szerint a tanítványoknak tanítványokat kell képezniük, és felkell kutatniuk a földön az elveszett juhokat, hogy begyűjtésre kerüljenek, ezzel is betartva Krisztus parancsát.

Megtűrik az erkölcstelenséget, más vallások szokásaival keverednek, a kereszténységben nincs egység, egymást megölik a háború idején.

Ahogy a Római levélben olvassuk:

(Róma 1:26, 27) 26 Ezért Isten hagyta, hogy hatalmukba kerítsék őket a szégyenteljes nemi vágyak. Asszonyaik a természetes nemi kapcsolat helyett a természetelleneset választották. 27 Hasonlóképpen a férfiak is felhagytak azzal, hogy természetes módon asszonnyal létesítsenek nemi kapcsolatot, és egymást kívánták meg szenvedélyesen, férfiak férfiakat, szemérmetlenül viselkedve. Meg is kapják a bűnükért a teljes büntetést.

(Róma 1:32) 32 Bár nagyon is jól ismerik Isten igazságos rendeletét, hogy akik ilyeneket tesznek, halált érdemelnek, de nemcsak hogy továbbra is ezeket teszik, hanem még elismerően is tekintenek azokra, akik ilyesmiket tesznek.