Keresztények! Ilyen tekintetben mit gondoltok az erőszakos videójátékokról?

Van tippem hogy melyik játékról van itt szó. Szerintem belefér ha helyén tudja kezelni ezt az ember. Ha úgy érzem hogy valami elszakít vagy eltávolít engem Istentől, tudom hogy akkor az nem feltétlen jó nekem. Viszont nem hinném hogy az üdvössége múlna ezen bárkinek.

Szerintem a filmek/sorozatok sokkal komolyabb veszélyt jelentenek. Nekem legalábbis.

Szóval szerintem nyugodtan, ha úgy érzed ez nem befolyásolja a kapcsolatodat Istennel.

Nem kell ahhoz kereszténynek lenni (ami továbbra is kisbetű), hogy ne akarj bizonyos játékokkal játszani. Én nem vagyok keresztény egy kicsit sem (meg úgy általában sem vagyok gnosztikus), de pl. a Postal játékokkal soha nem akartam játszani. Semmi gondom a játékok erőszakos (pornográf, kirekesztő, drog-alkohol-rondánbeszélő) részével, de a céltalan erőszakot játékszinten sem tartom szórakoztatónak. A legyet is agyonütöm, de nem fogom egyesével kitépkedni a lábait.

Ha nem akarsz GTA-t játszani, akkor nem játszol, és teljesen minden, hogy milyen indokkal. Ha akarsz játszani, akkor meg tudod, hogy az egy játék, nem valódi.

Ebből a szempontból mondjuk aggályosnak tartom, hogy a való világban meglévő kereszténységed vetíted a játékra. Fordítva sem működik a dolog, attól, hogy egy fél várost kiírtasz nem fogsz a való világban is ámokfutásba kezdeni. Legalábbis amíg élesen elválik egy határvonal mentén a kettő.

Esetedben azonban elmosódik.

Még játékban sem Istennek tetsző dolog embereket ölni.

Az erőszakos játékok emelik a káromkodás kockázatát, tehát az ilyen játékok más bűnökre is rávehetik a játékost.

Én azt javaslom hogy kerüld az ilyen játékokat.

Ugye nem az a kérdés, hogy bűn-e játékban bűnözni.

Az a fő kérdés, hogy az eltávolít Istentől.

Nem vagyok keresztény a jelenlegi egyházak meghatározása szerint. De hiszek a tiszta hagyományok igazság tartalmában.

Az vallások által előrít életviteli normák lényege, hogy meglássuk Istent. Csak úgy közeledhetünk felé, ha tapasztaljuk merre van.

Aki nem hisz, és nem keres annak kevesebb esélye van észrevenni. A modenr társadalmak általánosan elfogadott normái (és ebből kifolyólag a jogrend alapjai is) alapvetően a vallási, azaz istenes normákból maradtak ránk.

Vallási nem abban az értelemben, hogy csak a vallás taníthat ilyeneket. A lényeg az, hogy különbség van istenes és istentelen életvitel között. A tettek gondolkodásmódból, azaz világlátásból fakadnak. Viszont a tettek, és következményeik visszahatnak a gondolkodásmódra és világlátásunkra.

Ha istennek tetsző módon élsz, úgy is gondolkodsz fokozatosan az válik természetessé és egyre érthetőbbé, hogy miért az a rend. Így látod egyre határozottaban merre van Isten, azaz milyen módon (életmód, gondolkodás) közeledsz felé.

Az, hogy mi istennek tetsző akkor érted meg igazán. Addig csak a hagyomány, a vallások tanításaira tudsz hagyatkozni. Más nem tudj irányt mutatni neked, csak az aki már látta, tudja merre kellene menni.

A játék hat a gondolkodásra, függetlenül attól, hogy a való világban nem ártasz vele senkinek. A való világban a saját alapvető belső világlátásodnak "ártasz" istenes értelemben. Nem arról van szó, hogy a racionális éber gondolkodásod írja felül. Nyilván a hétköznapok, a való világi életed, a társadalomba való beágyazottságod folyamatosan ellensúlyozza és visszaállítja a gondolkodásodat.

A probléma az, hogy Istent keresni nem a hétköznapi társadalmi normák szintjén tudod. Nem ott fogod meglátni. A társadalmak mostmár jogra épülnek. Az meberek az ember alkotta jognak kell csak, hogy megfeleljenek, és ha nincs mélyebb erkölcsi norma bennük nem is törekszenek magasabb szintekre az átlagnál.

Isten nem a mai átlag erkölcsű ember szintjén látható meg.

Az, hogy jogilag vagy egyházjogilag nem bűn a játékban semmilyen tetted, nem óvaj meg a lelki beállítottságodat a hétköznapok gyarlóságaitól. Istent csak azokon felülemelkedve tudod megpillantani.

Minden tevékenység amit az ember nagy örömmel tesz, az beépül a génekbe, és tovább adod gyermekeidnek.

Ezt fogalmazta meg az egyik egyház eredendő bűnnek, akkor amikor még nem ismerte a gének létezését.

Én játszottam egyszer GTA-t utána autóba szálltam és mint egy őrült vezettem utána, az sem érdekelt ha kárt teszek az autómban. Kis vártatva rájöttem hogy ez a GTA hatása volt

A vallások tudják mindent amit teszel következményei lesznek.

Tehát ha akarod hogy gyereked fegyvert ragadjon és kiirtsa családját, nyugodtan játssz, bár ez rád vonatkozik.

Maradj tiszta.

Nekem eszembe jutott a Biblia egyik tanítása:

"Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték tőle: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” Odahívott egy gyereket, közéjük állította, s azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be. De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék." (Máté 18:1-6)

Én hasonló helyzetben dilemmáztam, mint te. Aztán ebbe az igébe kapaszkodtam. Jól látható, hogy az a kisgyermek van olyan idős, hogy ha hívják, akkor oda is menjen. Talán óvodáskorú lehetett. Mit játszottunk ovis korunkban? Cowboyosat, rendőröset, kardosat. Hányszor mondtuk kis barátunknak játék közben, hogy "meghaltál, lelőttelek!"? Rengetegszer.

Itt pont ez a lényeg. Olyanokká válni, mint a kisgyermekek. Nem ténylegesen megtenni a rosszat, de játszani vele. Ezt teszik a gyerekek. Voltunk mi is kicsik. A gyerekek alapvető tulajdonságai: Játszanak, meséket néznek. A krisztusi ember úgy vélem hasonlóképen tesz. Feltételezem Krisztus korában a keresztények olykor-olykor birkóztak egyet csak játékból. Nyilván mások másképpen engedték felszínre a bennük élő kisgyermeket.

Tenni a rosszat vagy csupán játszani nem ugyanaz. és vannak egészen véres játékok, de amíg az ember a játékért teszi és nem gonosz szándékkal, addig úgy vélem, hogy rendben van. A probléma akkor van, ha felébred az emberben a vágy, hogy a valóságban is elkövesse ezeket a dolgokat. Én is játszottam nemrég a GTA-val, de a valóságban vezetés közben nem jutott eszembe, hogy csak poénból elüssek egy gyalogost.

Én erre az igére állnék rá. Felnőttek vagyunk, nem gyerekek. De mindegyikünkben ott van egy gyermek, akinek néha kell a játék, kell a mese. Amíg Istent valóságként éljük meg, létezőként és ismerjük a tanítást, amit Jézus leadott, addig szerintem ez belefér.

Legyünk olyanok, mint a gyerekek: Játszunk, Élvezzük a meséket, és kérdezzünk. De ami a legfontosabb: Higgyünk, szeressünk úgy, mint a gyerekek!

Azt is mondta Krisztus a gyümölcséről ismered meg a jót vagy rosszat

Mindkét gyerekem rengeteget játszott. Az anyuka engedte.

Most már húszas évek végén vannak. Az egyik homályosan lát távolra, a másik is. Kontaktlencse miatt begyulladt a szeme az idősebbnek most milliokért megműtötte a szemét, jó ez?

A masik nem látja azt amit a táblara felir a tanár mert egy időben már nem volt jó a szemüvege, nem szólt nekünk, lemaradt a tanulásban, ha csak hátul kapott helyet az osztályban.

Krisztus tanítását osszességében kell tudni, hogy a legalkalmasabb példabeszédét tudjuk a helyzetre kiválasztani.

A gyerek komputerjátékokat fizetőssé tenném, nem értem miért nem az.