Szeretnék katolikus lenni, de a szüleim ellenzik. Mit tegyek?

Minden válaszoló önmagát adta. Úgy gondolom, én is ezt fogom tenni, ahogy te is. De a kérdés itt az, mi a jó neked.

Nos mindenekelőtt a tudás, de ez önmagában kevés, kell emberismeret, kapcsolatteremtő képesség és még sok más is. Véleményem szerint a szüleidtől pont ezt kapod. Elgondolkodtál azon, ha nem vallásosak, miért írattak oda, miközben számíthattak rá, hogy hatni fog rád?

Az életben léteznek kényszerhelyzetek, sok tudás bátorság kell ahhoz, hogy ilyenkor a kisebb rosszat válasszuk, még ha utáljuk is.

Hogy téged szüleid nevelése ellenére megfogott a vallás, nem meglepő. Ma már a te korosztályodra jó ha 20%-ban hatnak a szülei nézetei (ritka esetekben, ha a feltételek adottak, kicsit több %). A nagyobb rész a korosztály hatása, és főleg az internet.

Nehéz eldönteni, valamiféle tudatos racionalitás, megtévesztés, tudatos félrevezetés adta-e nézeteidet. Lehet, hogy magad se tudod.

Ami bizonyos, abszolút nem baj, ha sokfelé tájékozódsz, sőt ez előny. Magam például nem vagyok vallásos, de mind az öt világvallás története a könyvtáram része, és kisebb vallásokban is tájékozódom, ha ilyen helyre jutok. Ennek oka az , hogy a vallások az emberi kultúra része. Nem kell valakinek abban elmerülni ahhoz, hogy példát merítsen belőle, mert van ilyen elég sok. Ahogy ellenpélda is. Senki és semmi sem tökéletes.

A vallások kialakulásának elég egyszerű okai voltak, aki ismeri az emberi természetet, a zagy működését, hamar belátja ezt. Ma azért terjednek ismét, mert egyfelől erőszakosan terjesztik, másfelől olyanná vált az általános társadalmi helyzet, hogy az emberek öntudatlanul is igénylik a vallást, mint régen. Magyarország ebben szélsőségesen rossz példa, itt a vallást a bűn kiteljesedése érdekében használja kormány és egyház egyaránt. Ez bonyolult és nem e fórum a megbeszélés helye.

Ami a magyarázatokat illeti. A tudomány a természetet vizsgálja nagyon sokféle módon (itt jegyezném meg, volt idő, és még ma is, számos pap tette, teszi ugyanezt - az egyház által régen elutasított heliocentrikus világképet is pap dolgozta ki, ahogy az elektromosság kidolgozásában is sok ilyen akadt). A természet hatalmas, ezért a tudomány számos dolgot még nem ismer belőle. Főleg nem az emberi agy működését (élő ember agyát vizsgálni kissé nehéz, és bármit tenni nem etikus), márpedig a vallás működése oda tartozik, ahogy az érzelmek, és minden, ami szellemi.

Istennel az a baj, hogy ő a hit világába tartozik. A tudomány nem ismeri el azt, amit nem tud bizonyítani. Viszont éppen emiatt nem is tagadhatja, nem is tesz ilyent. A tudomány úgy fogalmaz, jelen ismereteink szerint ezt és ezt tudjuk (tapasztaltuk, bizonyítottuk). Isten tekintetében sem létezését, sem nem létezését bizonyítani e pillanatban nem tudjuk, tehát ez nem tartozik ránk, a vallás a hit dolga. Tehát elképzeléses erről, attól tartok hibás. Hiheted, hogy van isten, megalkotta az univerzumot vagy bármi mást, de nem tudhatod, mert ilyen információ nem létezik. A biblia szerzőiről van például némi ismeret, forrásaikról semmi. Egyszerűen elhiszed az abban írottakat. Írhatnék egy igényes könyvet én is, vajon elhiszed az ott olvasottakat? Eléggé kizárt, és a tudomány tudja, miért.

Már csak egy apróság. Megfogott a vallás néhány gyakorlati jelensége. Ennek mindenképpen oka az iskola, ahová jársz. Szüleid mégis oda írattak, mert tudják, az ember amit gyermekkorában megtanul, később rendkívül nehezen pótolható. Ha félreért, az még - nehezen, de - korrigálható. És sajnos ma rendkívül kevés az az állami iskola, ahol kellő képzést kaphatsz, számos keményen ateista ismerősöm is oda íratja gyermekét, és összeszorított szájjal tűri a gyalázást, kiröhögést, mindent, még gyermeke kritikáit is. A jó szülők már csak ilyenek. Azt írod, "nem díjazzák", meg hogy "beszélgetsz velük". Nézz utána kérlek, hányan fogalmaznak így. Számíts obszcén kifejezésekre. Nálad az előbb említettek a természetesek, fel sem tűnik, annyira. Nekem feltűnt. És tudd, ez szüleid csecsemőkorodtól való munkájának eredménye. Én kívülállóként nem ellenzem a gondolataidat. De arra kérlek, fontold meg alaposan, tájékozódj sokfelé és objektíven (nem könnyű, ez is az agy tulajdonsága), és cselekedj megfontoltan. A megkeresztelkedés léte vagy hiánya a hétköznapi életedben lényegtelen, bárhogy is alakul életed. Az kizárólag a hited számára fontos és bármilyen hihetetlen, abszolút személyes ügy, senkire nem tartozik, ha te nem akarod. És tartozik, ha akarod. Élj megfontoltan és tiszteletem a szüleidnek. Sok ilyent kívánok az országnak, és akkor jó élet lesz itt.

Csak hogy a konkrét kérdésedre is kapj választ, ne csak fröcsögést:

Én első körben a gimnáziumban tanító hittantanárral beszélnék. Legjobb az lenne, ha pap, de tudom, hogy sok helyen világiak tanítják a hittant. Ha nem szeretnéd így, akkor egy baráttal/osztálytárssal beszélnék, aki jár egyházi ifjúsági közösségbe.

Megkeresztelkedés nem egyből történik, kb egy év a felkészítés. Vannak kifejezetten ilyen csoportok, nem lennél egyedül. Ezért kéne pappal/hittantanárral/hívő korodbelivel beszélni, aki tudna neked ilyen csoportot ajánlani.

Én javaslom a keresztségre való felkészülés elkezdését. Nem kötelező utána egyből megkeresztelkedni, ha aggódsz a családod reakciójától. De engedély a te korodban már nem kell a szülőktől a megkeresztelkedéshez, ha pedig elmúlsz 18, akkor pláne nem szólhatnak bele.