Miért utál engem Isten?

Szent vegán 😂

Ezen percekig röhögtem.

Hát máshogy nem értitek meg!

A vegánság egy trend lett sőt ciki a mai világban. A teremtő szemében a vegánság nem egy trend nem egy állatvédő trend. Ha nem Isten akarata ami a legfőbb törvényt és parancsot takarja ami azt jelenti: szeresd felebarátodat mint önmagadat és tégy jót vele. Ádám és Éva nem így tett megkóstolták az élő lelket. Meg ízlelték a húst Amit Isten megtiltott nekik!

Ez egy parancs Szent parancs alapnak kéne lenni Nem egy trendi étrendnek, Nem alapnak és tök mindegy hogy vegánságnan hívják Vagy növényevőnek. A lényeg az hogy Isten akarata az hogy tartsuk be a Szent törvényt a legfőbb parancsot. Mert nem ami tulajdonunk a teremtményei és nem azért teremtette le hogy meg együk őket és kínoztassuk tömegesen! Mi el tulajdonítottunk Az ő teremtményeit így hát nekünk adta, Cserébe lebetegegedünk tőle, lemegy az életkorunk és meghalunk. És visszajövünk az állatba és azt teszik velünk amit mi tettünk. Azt kapjuk amit adunk és azok vagyunk amit megeszünk. Ez Isten átka és a haragja. De mégis kegyelmezett mivel nem pusztított el a bolygót ha nem Tűr annak ellenére hogy lát mindent. A fülét és a szemét nem tudja behúnyni Mert ő mindent lát és mindent hall és főleg azoknak az állatoknak a hangját hallja aki kiáltoznak az életért és senki nem hallja őket kegyetlenül levágjuk őket meg kínoztatjuk őket az ízélményért ezért haragszik ránk Isten és ezért nem segít rajtunk.

Istenek igazából hányingere van tőlünk egyáltalán nem szeret minket nem tudsz szeretni kiült a szeretett-e. De van benne egy felelősségérzet hogy mégis ő teremtett minket. Hogy ő kreálta ezt az egészet, és eképpeb nem pusztította el az emberiséget. Egy Kicsi bűntudata azért van! Nagyon szenved a teremtőnk. A kegyelemnek nemsokára vége és véget vet ennek. Csak azok maradnak meg akik hisznek a felnyitott pecséteknek

Én írtam pár napja a #8-as választ a kérdésedre. Hidd el, mindenkiknek vannak olyan időszakai, amikor nem érti, hogy Isten hol van, mit csinál, miért azt csinálja, amit csinál, és mikor fordul jobbra egy nekünk szenvedést okozó helyzet. Aki tiszteli Istent, az ilyenkor megalázza magát, és elismeri, hogy Isten Isten, aki jobban tudja, hogy mit miért és mikor csinál, én meg csak egy tudatlan porszem vagyok, egy ember. És türelemmel vár, amíg megváltozik a helyzet, vagy világossá válik, ami érthetetlen.

De nagyon rossz döntés, ha az ember ebben a helyzetben elkezdi hibáztatni és vádolni Istent, mintha az ember tudná jobban, hogy mit kellene Istennek tennie.

Azért írtam, hogy úgy tűnik, te túlságosan szereted a saját vágyaidat, mert amit írtál a kérdésedbe, az egyfajta ultimátum Istennek, hogy "Ha nem tetszik neked a nemi vonzódásom, akkor változtasd meg, mégpedig az általam előírt határidőre, ami nem lehet több, mint 15 év, különben nyilvánosan beléd rúgok." Ez egyfajta felcserélése a szerepeknek, hogy te Istent a szolgádnak nézed, akinek te vagy a főnöke, és akinek teljesítenie kell az elképzeléseidet mégpedig az általad megszabott határidőre, különben kirúgod őt a cégedből.

Most várod majd a megerősítő válaszokat, hogy Isten gyűlöli az embereket? Amit meg is tett rögtön az első vagy második válaszoló, ahogy emlékszem, be is írták, hogy Isten gyűlöl mindenkit. Kielégültél, hogy sikerült olyan embereket magad mellé állítani, akik a saját oktondi értelmüktől felfuvalkodva, az elsötétült értelmük alapján mindenféle gonoszságot terjesztnek Istenről?

Nem hiszem, hogy jó ötlet, az egyetlen személyt, aki segíthet rajtad, azaz Istent káromolni.

Isten megérti az érzelmi problémáit az embereknek, de mindig is azt fogja adni az embereknek, amire valóban szükségük van, nem pedig azt, amit az emberek kérnek a sajét érzéseik vagy vágyaik alapján. Nem tudom biztosan, de talán őszintének kellene lenned magadhoz, és be kellene vallanod magadnak őszintén, hogy nem vágysz heteró kapcsolatra. A változás csak az őszinteséggel kezdődik.

Amúgy boldogság keresése, akár heterók, akár saját nemükhöz vonzódók keresik, nagyon rossz helyen folyik, ha valaki azt gondolja, hogy majd valaki kívülről boldoggá teszi őt. Járkálnak az emberek ezzel a "kapni akarok" mentalitással a világban, és csodálkoznak, hogy sosem érik el a boldogságot. A boldogságot sosem érjük el, ha kapni akarjuk, csak úgy, ha adni akarjuk. Nem tudjuk magunkat boldoggá tenni, csak egymást, és a boldogság sosem jön el tartósan kívülről, csak belülről. Kicsit olyan ez, mintha elképzelsz egy világot, amiben mindenki pénzt akar kapni a másik embertől, és dühöng, hogy senki nem ad. Mert ha mindenki kapni akar valamit, akkor tényleg senki nem ad, és mindeki haragos és dühös.

Azon keresztül tud Isten boldoggá tenni minket, hogy feladjuk a saját akaratunkat, a saját kívánságainkat, amiről azt írja a Biblia, hogy óriási rombolást és pusztulást okoznak a világban (lásd 2Pét 1:4), és Istent akarjuk boldoggá tenni, és a tőle kapott szeretetet tovább adjuk másoknak. Isten mindig fel tud tölteni boldogsággal belülről, hogy ne kelljen kívülről várni és kívül vadászni a boldogságra. De van, aki erővel megszerzi azt, amiről úgy gondolja, hogy az a valaki vagy valami boldoggá teszi, aztán jó nagyot csalódik, mert ahogyan írtam, semmi nem tud tartósan boldoggá tenni, ami kívülről jön, egy társkapcsolat sem. Emiatt aztán újabb és újabb társkapcsolatot keres. Érdekes módon, és alátámasztva, amit már írtam, azok a társkapcsolatok és házasságok működnek jól tartósan, amit olyan emberek kötöttek, akik már teljesnek és boldognak érezték magukat a társkapcsolat/házasság ELŐTT is, vagyis nem attól várták a boldogságot.

Isten egy olyan űrt teremtett az emberek szívébe, ami tegyedül csak Ő, Isten tud betölteni maradéktalanul és tartósan.

Isten mindennél jobban szereti a bűnös és minden szeretetre méltatlan embereket, azaz minket, minden embert. Ha nem ez lenne a helyzet, akkor hogyan küldhette el a saját szeretett, egyetlen és bűntelen Fiát, akit feltétel nélkül szeretett és akiben gyönyörködött, egy olyan küldetésre, hogy megfizese helyettünk a kereszten szenvedve és meghalva, amit mi rontottunk el a bűneinkkel?

Ideje lenne Istent viszont szeretni.

üdv, a javuló Stefán