Miért lettek népszerűbbek a monoteista, ábrahámita vallások a politeista vallásoknál?

A mártírok vére a kereszténység magvetése.

Ami pedig az iszlámot illeti: összefogta az addig egymással háborúzó arab törzseket, ezzel képesek váltak a birodalom építésére.

Kedves Kérdező

Ez nem szimpatika, vagy népszerűség kérdése.

Ha megfigyeled, a teremtés egyetlen Istenről beszél, akinek van akkora hatalma, hogy képes egy egész világegyetemet a törvényekkel irányítani.

Ha több Isten létezne, az az emberi társadalom megosztottságát idézi elő, ahogy napjainkban láthatjuk is. Az egység az ami egy társadalmat megtud erősíteni. Az emberi társadalom viszont hanyatlik, mivel mindenki a "saját istene" szerint akar élni, az egyéni komfort zónáján belül.

Ugyanakkor Isten SZENT, ami azt jelenti, hogy egy pontnyi gonoszság, erkölcstelenség sincs benne. Ezért az embereket nem is tanítja arra, és nem is engedélyezi, hogy akik Őt szeretik és hálásak az életükért, azok tisztátalan, erkölcstelen szokással éljenek összhangban.

Isten maga a szeretet, ezért ebbe nem fér bele a házasságtörés, a paráznaság, a lopás, a gyilkosság, és egyéb ilyen tettek.

Az nem szeretet, hogy megcsalom azt akit állítólag szeretek.

A szeretet nem vall kudarcot.

Isten egy egységes népet szeretne a földön, akik boldogságban békében élnének. Ezt pedig nem megosztottsággal lehet elérni.

A történelemben Isten bebizonyította, hogy rajta kívül nincs Isten.

Ugyanakkor Ő SZENT.

3

Kedves Kérdező

Vajon megvizsgáltad, vagy elgondolkodtál azon, hogy miért zavarta össze az emberek nyelvét?

Nem azért, hogy megossza az emberiséget, hanem azért, hogy meghíusítsa azt a tervüket, ami akadályozta volna a szándékának megvalósulását.

Napjainkban a nyelvi különbözőségek ellenére is egységesen, békében él Isten népe annak ellenére, hogy polgári zavargásoknak, háborúknak, politikai, nacionalista esményeknek vannak kitéve sok országban.

Ez bizonyíték arra, hogy a nyelvek különbözősége nem gördít akadályt az egységnek, ha az egyetlen Isten vezetésével, tanításával élünk összhangban.

A politeista vallások nem terjedtek agresszívan, csupán változtak, ahogyan más hitvilágokkal érintkeztek. Így került bele több egyiptomi koncepció a görög és római mitológiába (pl. Ízisz) és földrajzilag így térhetett el egy istenségnek a szemlélete (pl. Aphrodité). Egy római vagy egy északi nem erőltette rá a másikra a hitét, mert szerintük ugyanarról az istenről beszéltek, csak más formában jelent meg.

A kereszténység ennél sokkal akaratosabban terjedett; pl. ahogyan átírtak több északi mítoszt és történetet vagy ahogy megtérésre kényszerítették az amerikai őslakosokat.

Miután ez a vérengzős időszak lezajlott, egységesebbé tette a társadalmat. Egy ismert dolog volt, amire támaszkodni lehetett és ami némi reményt adott a szegényebb rétegeknek. Könnyebben irányítható volt egy ilyen nép.

Én úgy gondolom, hogy a monoteizmus intelektuális szemszögből is egy előre lépés a politeizmushoz képest, ennek pedig nem csak az ábrahámi vallások az ékes példái.

A görögöknél a peripatikusok és a neo-platonista filozófusok is fokozaton eljutottak a monoteizmushoz, a kisbetűs istenekre úgy tekintettek, mint közbenjárókra az ember és az egy igaz Isten (To Hen, Monád/Monász). Hasonló volt a hermetikusok álláspontja is.

A hinduknak a többsége ugyan politeista, de az vallásos szövegeket ismerő, művelt hinduk közül sokan monoteisták voltak, erre ékes példa Shankara és az advaita vedanta, vagy a kashmiri shiavizmus.

A perzsák az iszlám előtt szintén egy monoteista vallást követtek, ez a vallás a zoroasztrianizmus.

Egyszerűen racionálisabb a monoteizmus, ez volt az álláspontja nem csak az ábrahámi vallások teológusainak, hanem minden más vallási és a filozófiai hagyomány legnagyobb gondolkodóinak is.