Megfordult már a fejedben, hogy Isten terve veled nem biztos hogy pozitív számodra?

Nem.

Isten mindenkinek egyforma életet, jövőt szeretne biztosítani.

Mindenkinek a saját megmentésén kell dolgoznia személyesen.

Jób kiváló példa ebben.

Van valami, ami miatt Jób hátrányosabb helyzetben volt mint mi, ennek ellenére tudatlanul sem vétkezett: /"áldott legyen az Úr neve"/

Mi már tudjuk, hogy nem Istentől jönnek a nehézségek, ahogy Jób esetében sem.

Mi már tudjuk:

(Jakab 1:12, 13) . . .. 13 Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: „Isten tesz próbára.” Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit.

Jób gyermekei sajnos meghaltak, de Isten feltámadásban fogja őket részesíteni, Krisztus ezer éves uralma alatt. Ahogy azt a 10 gyermekét, akik utána születtek.

Az egyiptomi első születtek is feltámadásban fognak részesülni, ahogy mások is akik meghaltak Ádám óta.

Tehát kapnak esélyt, hiszen Jézus halála többek között erre is kiterjed.

Isten senkit nem foszt meg semmitől. Ha probléma adódik, az lehet véletlen, mikor valaki rosszkor van rosszhelyen, illetve a saját rossz döntésének a következményeit aratja le, illetve ha Sátán elakarja fordítani Istentől.

Nekem se fordult meg ez a fejemben, de nem szabad ilyeneken gondolkodnunk.

Isten mindannyiunkat egyformán szeret, és azt akarja, hogy hozzá forduljunk, és ne vétkezzünk.

A kisgyerekek ha meghalnak akkor a Mennybe kerülnek.

Kisgyerekként mennybe kerülni sokkal jobb, mint felnőttként pokolra kerülni.

Szerintem aki ezen ilyen mélységben elgondolkodik, az nem lehet csak egy kellék.

Aki pedig nem gondolkodik ilyeneken őket ez nem is zavarja.

4

Nem.

Jób nem is volt Izraelita, vagy zsidó.

De Ismerte Izrael Istenét, és a judaizmust gyakorolta.

Nem csak Ábrahám vérszerinti utódai voltak judaisták, hanem más népek is akik felismerték az Igaz Istent.

Ádám lázadásának a következménye, hogy Sátán viszonylagosan, ideiglenesen hatalmat gyakorol. Ehhez semmi köze az ember származásának.

Ez egyértelmű.

Nem csak megfordult, hanem tudom is, hogy ha ő létezik, azzal az emberiség nem járt jól.

Akkor nem biztos, hogy ez a vallás neked való.

Tudod, Jób mellett minden elpusztult. A lányait például halálra erőszakolták.

Nem tudok elképzelni olyan jutalmat, ami ezért kárpótolta volna őket. Ráadásul az sem biztos, hogy éppen a kegyelem állapotában voltak, tehát simán kerülhettek a pokolra is. Amúgy szüzek voltak előtte.

Köszönöm a kérdésedet! Nagyon elgondolkodtatóak voltak a felvetéseid. Isten jóságába vetett hitem úgy érzem, mégsem fog megkérdőjeleződni.

Az általad leírtakat a következő módon tudom értelmezni. A bűnbeesés hosszú időre szétválasztotta Istent és az embert egymástól. Attól a pillanattól azonban Isten folyamatosan dolgozik az emberek helyreállításán.

Ebben a folyamatban többször is tetten érhető módon és következetesen szétválasztja a jót és a rosszat egymástól. A bűnbeeséskor azonban a jóság abszolút mércéje megszűnt létezni. Ádám összes leszármazottja Sátán oldalára került. "Sátán a ti atyátok."

Istennek mégis módot kellett találnia, hogy az emberiséget helyreállítsa eredeti bűntelen állapotába. Ez azonban csak a Messiás által lehetséges. Tehát Isten mindig kiválasztotta a relatíve jobb hozzáállású, Hozzá közelebb álló embert, családot, nemzetet és az által próbálta megmenteni a többit. Elveszíteni természetesen senkit sem akar.

Ez a fajta tevékenysége már Ádám családjában felismerhető, Ábel és Káin történetében. Ábrahám családjában Jákob és Ézsau, az Ószövetség idejében Mózes és a fáraó ugyanígy szimbolikus Ábel és Káin voltak, sok hasonló példát nem is említve. Isten az elsőszülöttségi jogot próbálta minden példában helyreállítani, amely Sátánhoz került. Ezért Isten (szó szerint) soha nem tudott az elsőszülött fiún keresztül dolgozni, mindig a másodszülöttet kellett választania. Ez egy megalázó helyzet Istennek, aki azt mondta, "Jákob szerettem, de Ézsaut gyűlöltem". Ennek gondviselési oka volt, nem Isten szeretethiányára vezethető vissza.

Te azonban kiemelted Jób történetét. Ott az egész szerintem Jóbról szólt, nem a családja volt a középpontban. Isten a bűnbeesés óta sokszor tehetetlenül nézte, hogy garázdálkodik Sátán az emberiségen. Isten csak átmenetileg engedi ezt meg és később kompenzációt követelhet Sátántól, aki jogtalanul bitorolja Isten helyét. Ehhez azonban kell találnia egy hozzá hű embert, akin keresztül folytathatja gondviselését és megmentheti a többi embert is általa.

Az Izraeliták és a kánaániták ugyanilyen módon viszonyulnak egymáshoz. Akkoriban a kánaániták kollektíve Sátán oldalán álltak a gondviselésben a zsidókhoz képest, tekintet nélkül arra, hogy bizonyára voltak közöttük kiváló, lelkiismeretes emberek is. Isten végül azonban senkinek érdemeiről nem feledkezik meg.

Remélem, a fentiek valamelyest találkoznak a véleményeddel, bár elismerem, többször elég sarkosan fogalmaztam.