Számodra mi számít, hogy a hited csupán vakhit, vagy pszichológiai oka van?

Szia

Egyik sem.

A hitnek természetesen pszichológiai és szociológiai okai is vannak, hiszen az nem lehet véletlen, hogy a Föld legkülönbözőbb, egymástól teljesen elszigetelt pontjain megjelent és kivétel nélkül minden civilizáció alapját egy vallás képezte.

Persze, hogy nem random alakul ki ez az emberekben. De ettől még lehet fontos számomra.

Számomra a tapasztalás.

Régebben, lázadó tinikoromtól úgy néztem a hívőkre, mint valami fura ufókra. Ateista szemmel szemléltem a világot és éltem az életem. Azt tapasztaltam, hogy amit látok, hallok, az a valós, amiről mások beszélnek és én nem tudom azt ellenőrizni, meg amúgy is mese szaga van, mint pl Istennek és a Bibliának, az nyílván nem az igazság.

Ez volt régen. Aztán előfordúl még az ateista életében is az emberrel, hogy aggódnia kell a jövő miatt. Én meglepődtem, hogy egy krízishelyzetben akkor tudtam megnyugodni, ha megnéztem egy filmet, ami egy kicsit elhitette velem, hogy Isten lehet létezik. Ez a film a Dogma volt, főszerepben Jay és Néma Bob. Ezen a ponton 18 évesen azért elgondolkodtam később, hogy mégis hogy a manóban vált semmissé egy komolynak tűnő krízishelyzet annak hatására, hogy elkezdtem egy drogos vígjáték hatására Istenről elmélkedni.

Ez is tapasztalat volt. Ahogy az elviselhetetlen munkahely és elviselhetetlen munkakörnyezet és a kőkemény faipari munka is megszépült, amikor elkezdtem komolyan elhinni, hogy Isten képes erőt adni, hogy elviseljem az elviselhetetlent. És így is lett. És elfogadhatóvá vált a szar munkahely és még egész ügyes is lettem és hihetetlennek tűnő teljesítményt is fel tudtam mutatni az életemben.

Ez tapasztalat.

Amúgy egészen jól ment a szekér pontosan addig, amíg el nem kezdtem feltételezni, hogy akkor talán Jézus is létezhetett.

Sajnos vagy szerencsére csak évekkel később esett le , hogy ha egy ateista elkezd hinni Jézusban, közelebb kerülve az igazsághoz, akkor olyan erők kérésztüzébe kerűl, melyek, hát hogy is fogalmazzak csak: Alsóbb erő. Sátán, ördög, valami, aminek nem érdeke, hogy én elhiggyem, hogy Jézus létezik.

Ez is saját tapasztalat. de csak később, amikor már a Bibliában kerestem erre példát és más embertársaimnál állt össze a kép, hogy ez vagy inkább "az" létezik.

Ha pedig "az", ördög, sátán (, tökmindegy, hogy nevezed) létezik és mindent elkövet, hogy eltereljen Istentől, Jézustól, a megváltás lehetőségétől, akkor az út, amin járni kezdtél mégis csak valós.

A tapasztalatom pedig az, hogy szó szerint ez a rohadék a halálig üldözi az embert, amíg az ember le nem térdel a szívében és legalább a négy fal közt egymagában meg nem vallja, hogy Jézus létezik és ő az úr. na abban a pillanatban érzi az ember, hogy nincs egyedül és a gonosz, ami kísértette és vállogatott szemétségekkel kínozta, tehetetlen. Az a megváltás pillanata. Az pedig felejthetetlen a felnőttként megtérő életében.

A tapasztalat ezt követően életminőség változásról, javulásról tanúskodik. A tapasztalat azt mutatja, hogy amit a Bibliában leírnak, az nagyából, ha nem egészében valós.

Az ember kukába dobja a hitét, ha nincs mellé valamiféle megtapasztalás. Ugyanígy az ember a kukába dobja az ateizmust, ha szemmel láthatóan a földi pokolba vitte őt.

Ateista felfogással én ma már nehezen tudnám elképzelni az életemet. Holott 15 éve azt nem bírtam elképzelni, hogy eggyesek hogyan képesek hinni az Istenben.

Most 36 éves vagyok. Kb 4 éve meg kellett volna halnom. aztán mégis élek, egészséges vagyok, nincs okom panaszkodni, sőt bűszke vagyok mindarra, amit az Isten megadott. Hálás vagyok valakinek, akit kevesen ismerhettek meg és sokan még a létét is elvetik megint mások teljesen tévedésben vannak róla.

Én sem ismerem úgy, ahogy szeretném, csak tapogatózok, de érzem, hogy ez az egész nem kamu, nem pszichológiai téveszme, hanem egy létező érző mindenható Isten.

Én személy szerint a papokra a saját hitüket bízom. az ateistákra a saját hitetlenségüket. A hívőkre pedig a lelküket bízom, mely Istentől származik. Ha az ember elmélkedik, gondolkodik és megismeri a történelmet és eltűnődik a korlátain, és isten korlátlanságán. Ha az ember elképzeli, hogy mire lenne képes, ha ő lenne Isten, csakhamar megérti, hogy a vallás sem tökéletes. Minden meg van hamisítva, de isten igazsága nem rejthető el azok elől, akik keresik. Őt pedig meg lehet ismerni, elrejthetetlen, letagadhatatlan azok számára, akik Őt keresik.

A végeredmény ostobaságnak tűnhet. Isten Jézus néven született és a sírban vált Istenné, aki megteremtette a világot. Mindig így volt, mindig így is lesz. Szentlélek pedig el lett küldve, és meg is érkezett némelyekhez, némelyekhez pedig meg fog érkezni, de a legvégén mindenki pontosan tudni fogja a választ az összes kérdésre.

Az egyház nem hazudik, csak tévesen tanít. Minden vallás tévesen tanít, de amiről tanítanának, az bizony mégis csak létezik. A tudomány sem hazudik, csak elég gyakran téved. Hiszen még az ősrobbanás elméletben is kételkednek ismét. A tudomány lehet hasznos, de el is terel.

A pszichológia pedig nem létezik. Nem tudomány. A pszichológia tapasztalatok összessége, ami vagy bejön vagy pont nem jön be, de azt nyilván nem reklámozza. Vannak elemek, akik kilógnak a sémákból. Csak éppenséggel nem kerülnek a pszichológusok és agyturkászok látóterének közelében sem.

Én csak annyit tudok javasolni mindenkinek, hogy saját tapasztalatait vesse össze azokéval, akiknek más tapasztalatai vannak. Próbálja ki, ne adja fel és akkor új tapasztalatokkal gyarapszik, amely gyökeresen változtatja meg az ember életszemléletét. Ami jó, az jó, ami pedig nem jó, az előbb utóbb kibukik különböző krízishelyzetekben.

Legyünk kicsit gyakorlatiasabbak, mint csupán hit és pszichológia. tettek nélkül elvégre mindkettő értelmetlen és halott. Elmélkedni, gondolkodni érdemes, de változtatni is érdemes a cselekedeteinken. Érdemes fejlődni.

Ha egy adott ember lelkiségét(szellemiségét) tanulmányozzuk,akkor felismerhetjük a hit okait.

Annak a hitnek lehet vak hit,és megtapasztaláson alapuló okai is.

(Az,hogy hazánkban nem hiszi valaki,hogy havazzon augusztusban,nem feltétele a vak hit-bár nem tudható előre az időjárás-,de eddigi tapasztalatok szerint az nem várható.)

A tapasztalás sokféle, és elvihet az erdőbe is. Például az összes olyan ember, aki az optikai csalódást kihasználja, azt állítja, a tapasztalásod kell, hogy meggyőzzön. csak hát ez hamis. És nagyon nehéz ezt szétválogatni.

Az eredeti kérdésre. Vakhit vezethet embereket, ekkor jellemzően azt mondhatjuk, kevés a lehetőségük a valóság igazi megtapasztalására. Ez sem véletlen. A "pszichológiai ok" veszélyes, nagyon félrevezethet. Itt másról van szó.

Az élő szabályozását az evolúció végzi. Két fontos ösztönt teremt meg a kémia. Az egyed életösztönét és a faj fenntartásáét. Az előbbihez az kell, hogy az egyedet érő hatásra ő megfelelően reagáljon. Amikor csoportokba szerveződött az ember, számos félelmetes hatás érte a villámlástól a spontán tűzeken át az éhségig és szomjúságig. Amikor az agy nem talál megoldást, segítséget keres. Ennek egyik módja kitalálni egy "mesét" a mindenható segítőről, akinek persze fizetni kell ezért (a fizetés lényegében akkor alakult ki, mikor az ember szerepeket talált ki, én vadászok, te megnyúzod, ő tüzet rak stb.). Az ember természetesen ezt a "mesét" véresen komolyan vette, ebből alakult ki a vallás, ami később egyre összetettebbé vált. Vegyük észre, a vallásokban (mindben) a fizetség a saját magam odaadó szolgálata cserébe a védelemért). Ezért van, hogy sok, magát ateistának nevező ember visszatér a hithez, ha kilátástalan, vagy akár nehéz helyzetbe kerül. Aztán később újra elengedi, ha nem lesz rá szüksége. Ez nem gyarlóság, ezt az evolúció parancsolja, hiszen mindenki szeret szabadon, kötöttségmentesen é főleg gondtalanul élni. A vallás egy nagyon 9ssszetett dolog lett, mert többen felismerték ennek hasznot hozó erejét. A vallás nevében lehet a legnagyobb csalásokat elkövetni, mert hiszen az életünk jobbítása a tét. És az ki ne kívánná.

Mi a hit? Mindenekelőtt nemcsak a vallás. Minden olyan dolog, amit elfogad az ember, amit igaznak, létezőnek működőnek tart, de nem tudja ezt megindokolni, ha erre kényszerítik, folyton zavarba kerül. Vele szemben áll a tudomány, amely akkor fogad csak el valamit, ha azt indokolni lehet, sőt, bele lehet illeszteni a korábbi ismeretekbe. Ha ezt bárki meg tudja indokolni, ha veszi a fáradságot, hogy megértse. A hit fontos tulajdonsága a titokzatosság, amit a tudomány elvet, kizárólag a nyíltságot fogadja el.

Vak hit, ha a vallás alapját egy minden eredetiséget nélkülöző információhalmaz adja, pl biblia.

A korán más tészta az legalább eredeti iraratokból származik!

#8.

Az más kérdés,hogy annak egyszemélyű írója egy pedofil hamis próféta,aki 9 éves x-edik feleségével "elhálta" a házasságát,tanítja a "szent háborút" s a más hitűek legyilkolását,stb.

7. erdekes

1. meg kellene hatarozni, mi az, hogy "vakhit" (es ellentetben mivel?, mi nem vakhit?). Tapasztalatom szerint mindenkinek van valami sajat oka arra, hogy egy istenben higgyen, meg akkor is, ha nem tudja jol megfogalmazni. Tehat megindokolni meg tudja es nem jon zavarba, esetleg bizonyitani nem tudja isten letet - arra gondoltal?

2. valoban nagyon fontos, hogy a hit es a vallas nem ugyanaz. Az okorban a vallas nemcsak a vedelemrol szolt. A romai jogallam kialakulasa es elterjedese elott ellatta a torvenykonyv szerepet, "ha valaki lop, le kell a kezet vagni, mert ezt mondta az ur". De a szent iratok szabalyoztak a higieniarol, oltozkodesrol, etelkeszitesrol, csaladi eletrol, gyereknevelesrol, hazassagrol szolo kotelezettsegeket is, es tartalmaztak minden egyeb eloirast, ami a kozosseg mukodesehez elengedhetetlen volt. Igy tehat nem volt kerdes, hogy valaki hisz-e(!) vagy nem, a vallasi szabalyokat be kellett tartani es kesz. Mai fejlett jogallamokban a vallasok szerepe teljesen mas.

"a vedelemert a fizetseg a sajat magam odaado szolgalata" - nem teljesen, pl. sok okori vallasban a csapasokat isten buntetesenek tulajdonitottak valami korabban elkovetett bunert. Ezert kezdtek engesztelo aldozatot bemutatni, mondjuk egy szep baranyt szertartasosan felajanlani az istennek, gondolvan, "biztos szereti es en meg lemondok a baranyomrol, vagy draga illatszereket veszek es elegettetem a pappal az oltaron. Igy kerulom el a szenvedeseket" stb.

De pont a keresztenyseg arrol szol, hogy ez nem igy van, a szenvedeseket nem az altalam elkovetett bunok miatt kapom, ezt eltorolte isten, csak bocsanatot kell tole kerni es megbanni.

3. a hit nemcsak arrol szol, hogy az eletemet "jobbitsam", hanem egy vilagnezet. Ilyenje mindenkinek van, nem csak azoknak, akik vallast gyakorolnak. Reszben olyan kerdesekre ad valaszt, amelyekre a tudomany nem tud (es nem is fog tudni soha). A vilagnezetek nem bizonyithatok, egyik sem.

4. aki a termeszettudomanyt es az istenhitet a 21. szazadban egymassal szembeallitja, az nem sokat tud a hitrol, masreszt a tudomany egyeb teruleteit lesopri az asztalrol. Ezt most csak igy leirom, nem magyarazom jobban.

("a kemia osztont TEREMT"- ez is erdekes)