Keresztények szerint Ádám és Éva élő emberek voltak vagy csak szimbolikus személyek?

Békesség neked, kérdező!

Ádám és Éva, akárcsak az Éden és még megannyi más, ami a Bibliában olvasható mind nagyon mély szimbólum. Az írás telve van a költői eszköztár széles palettájával, és az sem véletlen, hogy Krisztus is példázatokban beszélt, mert csak keveseknek adatik meg az értés, azoknak, akik lélekben gyermekek, Istentől személyesen kérdeznek, akik lemondtak a világról, a testi vágyaikról, akik keményen munkálkodnak az Igazságban. Ők megkapják ezt a kegyelmi ajándékot, más nem. Ez az ára.

Ádám és Éva mi magunk vagyunk, mint ahogyan a Biblia összes szereplője is valahol. Minden személy nekünk egy óriási szembesítő tükör. Az Éden is egy szimbólum, a lelki gyermek lakhelyének szinonimája. Ott van mindannyiunkban az Éden, de ahogyan Ádám és Éva elbuktak, úgy buktunk és bukunk el mi is. Nem egyszer, hanem naponta, szüntelen. Mert ha valaki nem végez utálatos dolgokat a kezével, nem csinál a gyakorlatban Istentelenséget, képmutatóan mutatja, hogy ő tiszta, akkor vétkezik gondolatban, érzésben, és ez éppen elegendő a szimbolikus kivettetéshez.

Ádám a férfi nemiség szimbóluma, míg Éva a nőié. Lehet rá úgy is tekinteni, hogy egy személyről szól, de úgy is, hogy két külön emberről beszél. Valójában a lélek nemtelen, így semmi értelme sem lett volna, ha Isten két külön nemet teremt. Isten a tökéletes egység Istene, az egészé, nem pedig a megosztotté. Miért lett akkor két külön nem? Azért, mert kezdetben az ember lett megformálva. Nem volt még neme, sem neve. Ember. Egyesszámban. Isten az állatokat szánta a tárásul, nem a nőt, de az neki nem kellett. Az ember vágyakozott, és így alakult ki a nemiség, így szakadt két részre a kezdetben megalkotott lélek, nőre és férfira. Mert Isten a Bibliában nem a testet alkotja meg először, hanem a lelket. A test később lesz, amikor a vétség miatt bőrruhát kap az első emberpár Tőle. Ez a szimbóluma, hogy testivé lettek így kiűzettek, persze szimbolikusan. Azaz levették a tekintetüket Istenről, és az anyagba zuhantak. Gyarlók, halandók lettek. Azért az a neve, ahol élünk, hogy Föld. Mert az ember földhözragadt. Valójában ezen dolgokat tökéletesen senki sem érti Istenen kívül, de az bizonyos, amit magam megélhettem már a Kegyelméből, hogy nem Isten akaratából lett a két nem, hanem erre az ember vágyott. Mert nincs értelme két nemet teremteni, akik ráadásul majd így viszonyulnak egymáshoz, a Földhöz, amin élnek. Pusztítanak, megcsalják a másikat, szaporodnak, felélnek, stb. És az sem áll össze, hogy ha létezik egy tér és idő nélküli tökéletes állapot, a Mennyek országa szimbolikusan, ami örök és végtelen, akkor mi szükség volt a Föld megalkotásának? Ez pontosan az ember bukása miatt lett így megalkotva. Hogy a Mennyországba csak az újjászületett, helyreállított lélek lépjen be. Addig viszont minden lélek valahol büntetése, hogy testbe születik és meghal.

Az egész Teremtés valahol egy mély szimbólum is, de leképezhető fizikális síkra is. Ádám a férfi, a maghordozó, a vadász, míg Éva a nő, a befogadó, a megtermékenyítő. De ahogyan a férfihez kapcsolódik az erőszakosság, a zsákmányszerzés, a prédai, harcos habitus is, úgy a nőhöz a paráznaság, a bujaság, a felhívás. Kulcs és kulcslyuk. Azért Évától ered szimbolikusan a vétség, mert Éva a vágynak a megtestesítője is. És minden a tisztátalan vágyainkból ered, minden ártó. Gondolunk valamire, abból érzés lesz, majd végül megcselekedjük, azaz szimbolikusan a vágy megtermékenyítődik, ő a kísértő. A vágy az maga az Éva, a cselekvő pedig az Ádám. A nő felkínálja magát, míg a férfi azt elfogadja. Nem volt ott semmiféle kígyó, semmi gyümölcs, hanem testileg is paráználkodtak. A férfi és nő egy lélekből való. Mert írja is, hogy férfinak és nőnek! teremtette őket. Itt az energetikára szükséges gondolni a nemek kapcsán, ezért van bennünk mindkettőből, kibe több, a másik nemből, kiben kevesebb. Krisztus pedig azt mondja, hogy amikor a férfi és a nő összeházasodik elsősorban lélekben szimbolikusan, akkor egy testté lesznek. Hogy amit Isten kezdettől fogva egybeszerkesztett!, azt ember szét ne választhassa. Ez a házasság szimbóluma. A gyermeknemzés pedig azé, hogy ezen két újjászületett félből megteremtődik a gyermek, az új-ember, eggyé lesznek újra. Valójában a gyermek az maga volt az édeni bikás előtti ember. De vétkezett, így a lelki gyermeket szükséges újra magunkban profán szólva élve megszülni. Nem a két nemet szánta egymásnak Isten, hanem a két nem kezdettől fogva egy volt valahol, de az ember vágyakozás miatt az addig benne lévő egyensúly felbomlott. Ennek így van értelme, másként teljesen szellős, logikai bukfencektől hemzsegő a teljes Teremtés története.

A Szent Lélek kegyelme hasson szüntelen, mindörökké!

Üdv.