Hívők, hogy bírjátok egy vallás ellenes családban az életet ?

Tisztelet.

Tiszteletben tartjuk egymás nézeteit.

Ő bajuk, ha nem hisznek, nekem az a fontos, hogy az én hitem maradjon meg és legyen erős!

Te se hagyd magad, legyél erős!!

Nem az a lényeg, hogy a családod miben hisz vagy nem hisz, hanem az, hogy te maradj önazonos akkor is, ha nehéz!!!

Lehet, hogy Isten így tesz téged próbára....

Az nem biztos, hogy kamu, én is pont így voltam.

Semmit nem tudtam magáról a vallásról, de Istenben mindig hittem, és a saját szavaimmal imádkoztam hozzá, meg ahogy kb. a filmekben láttam.

A szuleim nem hittek, egyikojuk néha kigúnyolta a vallásosokat, a másik nem nagyon, de nem olyan szornyen, mint a te szuleid (és nem volt senki párttag, nem amiatt nem hittek, mert baloldaliak lettek volna).

Nem beszéltem róla soha.

Kb. 20 éves koromban mondtam el nekik, amikor az egyetemen már jártam bibliaórákra és sok kereszténnyel beszélgettem. Meglepodtek, de kulonosebben nem borultak ki. Már akkor felnott voltam, tulajdonképpen.

Teltek az évek, azóta a házastársam ateista, mindig az volt, és én mindig hívo.

Nagyon jól bírjuk, mert tiszteletben tartjuk egymás világnézetét.

En járok templomba, o nem.

De mindig úgy intézi, hogy el tudjak menni, mert tudja, hogy én úgy vagyok jól és egyensúlyban. Ha van valami kulon rendezvény a templomban, átkuldi uzenetben, hogy tudjak róla.

En pedig minden ateistát tisztelek.

Hozzáteszem, hogy az a szulom, aki anno gúnyolta a hívoket, azóta vallásos lett és templombajáró. Nekem ebben semmi részem nem volt, magától alakult ki, én sosem beszéltem vele errol.

Nem tudom, hány éves vagy - legjobb nem beszélni errol, ha ilyen ellenségesek, biztos nagyon rossz érzés! :-( Majd egyszer, ha úgy érzed, mondd el nekik. Lehet úgy is, hogy mondjuk veszel egy Bibliát és látható helyre teszed a szobádban. Vagy valami hittel kapcsolatos konyvet. Hagyd, hogy maguktól jojjenek rá, és kérdezzenek ok, ha akarnak.

Egyébként így, hogy jó pár évvel idosebb vagyok már nálad, elmondhatom, hogy elég sokan voltunk / vagyunk így. Az ateisták néha nem tudják elképzelni, hogy valaki a semmibol elkezd magától Istenben hinni, ezért talán nem számítanak rá, hogy a gyerekukbol hivo lesz. Emlékszem én is, amikor titokban szoktem el templomba kamaszkoromban. Mindig irigyeltem azokat az osztálytársaimat, akiket a családjuk vitt templomba es nyíltan lehetett náluk ilyesmirol beszélni.

Amúgy nem értettem soha ezeket az agresszív, gúnyos embereket, akármelyik oldalon áll is. A másik embert az egyik legérzékenyebb dologban sérti meg, és semmi koze hozzá.

Kell egy támogató csapat, egy keresztény gyülekezet, akik értékelik a hitedet, és felemelnek, mert ez egy nehéz, lehúzó körülmény, és Isten nem akarja, hogy ilyen helyzetekben egyedül küszködjünk, főleg, ha még fiatal vagy, és nem elég stabil a hited. Abban biztos lehetsz, hogy Isten nagyon örül neki, hogy már fiatalon elkezdted őt keresni. Ez ritka dolog szerintem, úgyhogy Jézus nagyra értékel téged, ezt soha ne feledd el!

De azért vigyázz, hogy hova mész el. Sok helyen nem az van, amit reklámoznak magukról. Én úgy sejtem, hogy néhány egyház vagy felekezet tagjai, akiknél azért jár piros pont, ha valaki beszervez egy új embert közéjük, küldözgetni fognak neked privát üzeneteket, hogy menj el közéjük. Az ilyen emberektől, akik a lelkekre vadásznak, hogy aztán tégedet kitűzhessenek a többi egyház tag előtt, mint valami katonai kitüntetést, én több rosszra mint jóra számítanék.

üdv, a javuló Stefán