Hogyan nyerhetek megbocsátást Istentől, ha úgy érzem, már annyira rossz döntéseket hoztam a múltban, hogy ezek helyrehozhatatlan helyzeteket szültek?

Isten meg fog neked bocsátani. Ő mindenkit szeret, és Ő a szívek és a vesék vizsgálója.

Az ilyen nehéz helyzetekben segíthet a tékozló fiú példabeszéd is.

Lukács15,11-32

Monda pedig: Egy embernek vala két fia.

És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztük a vagyont.

Nem sok nap múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék, és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.

Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.

Akkor elmenvén, hozzászegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.

És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek; és senki sem ad vala neki.

Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!

Fölkelvén, elmegyek az én atyámhoz, és [ezt] mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.

És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam; tégy engem olyanná, mint a béreseid közül egy!

És felkelvén, elméne az ő atyjához.

Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és odafutván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.

És monda neki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam!

Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá, és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!

És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk, és vigadjunk,

Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vigadni.

Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala, és mikor [haza]jövén közelgetett a házhoz, hallá a zenét és a táncot.

És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az.

Az pedig monda neki: A te öcséd jött meg, és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.

Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annak okáért kimenvén, kérlelé őt.

Ő pedig felelvén, monda atyjának: Íme, ennyi esztendőtől fogva szolgálok neked, és soha parancsolatodat át nem hágtam, és nekem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.

Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad neki a hízott tulkot.

Az pedig monda neki: Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd!

Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, és elveszett és megtaláltatott.

Kedves Kérdező

Személyesen tapasztaltam a Te esetedet, a lányommal kapcsolatban.

15 évig használt ilyen szereket, és sok rossz dolgot tett ellenem.

Kb 2-3 éve változtatott, és ma már békés boldog kapcsolatban vagyunk, és igyekszik mindent jóvá tenni. Bár Ő nem Jehova tanúja, de gyakran imádkozik Jehovához, és köszönetet mond neki.

A tékozló fiú esete, vagy bármelyik létező Bibliai időkben élt hűséges ember példája mutatja, hogy miként nyerték el Jehova megbocsátását.

Ezek közül a legkiemelkedőbb személyt, Manassé királyt emelném ki, aki szélsőségesen gonosz volt.

Elégette a saját fiait a Hinnom fiának völgyében. Mágiát űzött, jóslással és varázslással foglalkozott, szellemidézőket és jósokat tartott. Isten házába hamis isteneknek állított bálványokat, és és imádta azokat...

Valamint az egész népet rávette ezekre a szokásokra.

Jehova többször figyelmeztette, de mindhiába.

A büntetése az lett, hogy az Asszírok elfogták horgokkal, rátettek két rézbilincset, és elvitték Babilonba fogságba, és nagy nyomorúságban élte az életét.

2Krónikák 33:2-14

A király őszinte szívvel megbánta amit tett, és folyamatos könyörgését Isten meghallgatta, és visszahelyezte a Királyságába.

A régi tetteivel teljesen felhagyott, és azt tette amit Isten helyesel.

De beszélhetnénk Dávid királyról is, aki olyan bűnöket követett el, amiért halál járt volna. Házasságtörést követett el, majd megöllette annak a férjét, akivel elkövette a bünt.

Ezek a példák jól mutatják, hogy Isten nem akar minden áron olyan büntetést kiszabni, amit megérdemelnénk. Persze a büntetést nem kerüljük el, csak "enyhébb" módját választja annak, hogy tanuljunk a hibáinkból.

Az ALÁZAT az egyik legfontosabb dolog, ami szükséges a bűn felismerésében, és annak elhagyásában.

Az alázatot nem szabad keverni a "megalázottsággal".

Isten egyetlen bünt elkövetőt sem hagyja el, sokkal inkább arra kérlel, hogy őszintén hagyjunk fel azzal amit tettünk, és változtassunk az életünkön, gondolkodásunkon, és hozzuk összhangba az életünket Isten akaratának cselekvésével.

(Ezékiel 33:11) 11 Mondd meg nekik: »’Nem gyönyörködöm a gonosz halálában, hanem inkább abban, ha változtat a viselkedésén, és életben marad. . . .

(Zsoltárok 30:5) 5 mert haragja csak egy pillanatig tart, de jóindulata élethosszig. Este betérhet a sírás, de reggel jön az örömkiáltás.

(Zsoltárok 103:9, 10) 9 Nem hánytorgatja fel a hibáinkat minduntalan, és nem neheztel örökké. 10 Nem bűneink szerint bánik velünk, és nem fizet meg nekünk a vétkeinkért, mint ahogy azt megérdemelnénk.

Amennyire csak lehetséges, kérj bocsánatot a szeretteidtől, és tettekkel bizonyítsd, hogy változtál.

"és Ő a szívek és a vesék vizsgálója."

Ó, tehát kardiológus és urológus! 😁

Amúgy a Jézus példabeszédei közül számomra ez az egyik legellenszenvesebb - a szőlőmunkások bérezése mellett.

Lehet, hogy nem véletlen: számtalanszor kerültem a példabeszédek vesztes szereplőinek oldalára...

Kedves Jégszív.

Nem hiszem el, hogy neked ezt jelenti....

Nagyon jól tudod, hogy Isten ismeri az emberek dolgait, látja a szándékukat, legmélyebb gondolatukat is.

A szív az indítékok, érzelmek tárháza.

A vese pedig eléggé "eldugott" helyen van.

Hát igen, a drogok egy durva függőség, amiből nehéz szabadulni, de a büszkeség még keményebb drog, amiből akár még nehezebb (a büszkeség súlyosságától függően). A bűnök többségére jellemző hogy egy ideig jó érzéseket keltenek (ilyen a büszkeség is, hogy magadat másoknál különbnek tartod), de hosszú távon nagy rombolást okoznak mind abban az emberben, aki folyamatosan műveli őket, mind annak az embernek a kapcsolataiban. Most te is ezt érzékeled leginkább, hogy talán jóvátehetetlenül lerombolta a büszkeség a kapcsolataidat sok emberrel.

De most a kérdésedre válaszolva, hogy elveszítetted-e Isten kegyelmét, vagy Isten elhagy-e emiatt, arra azt tudom mondani, hogy honnan tudhatnám ezt én, vagy bárki más ember? Én nem vagyok Isten, de sok válaszoló, aki eddig válaszolt, úgy tűnik, Istennek képzeli magát, hogy kész a végleges válasszal számodra. Meghagynátok Istennek a döntést, hogy kinek bocsát meg és kinek nem?

De ha én ebben nem is dönthetek, alapelveket tudok mondani a Bibliából, amit lehet, hogy tudsz alkalmazni a saját esetedre (az is lehet, hogy nem).

1. alapelv: A kegyelmet az veszítheti el, aki már korábban magkapta. A Krisztusba/kegyelembe kerülésnek pedig egyik feltétele, hogy valaki megtérjen, vagyis az önközpontú és önző gondolkodásától és életvitelétől megszabaduljon, és istenközpontúvá váljon. Abból, amit írtál, nekem úgy tűnik, hogy te nem tértél még meg, csak cseberből vederbe, az egyik függőségből (drog) egy másikba (büszkeség) pottyantál. Tehát szerintem könnyen lehet, hogy nem vesztetted el a kegyelmet, mert nem is volt az meg neked. Az én tapasztalatom az emberekkel ugyanis az, hogy ha valaki igazán megérti és csodálja Isten kegyelmét, az abban mutatkozik meg, hogy az illető megüresíti magát, és alázatossá válik, leszáll a saját "királyi székéből", vagyis nem fogja különben gondolni magát másoknál. Mert amíg saját magával van tele az ember, addig Isten semmi jó ajándékot nem tud adni az embernek, beleértve a kegyelmet is. Mindegy, ez jó hír is lehet: valószínűleg nem veszítetted el a kegyelmet. Előbb meg kell szerezned azt.

2. alapelv: Isten valóban hátat fordít nekünk akár örökre, ha SZÁNDÉKOSAN és FOLYAMATOSAN vétkezünk az IGAZSÁG MEGISMERÉSE UTÁN, erről a Zsidókhoz írt levélben lehet olvasni a Zsid 10. fejezetében (a Zsid 10:26-ban a "vétkezünk" szó az eredeti görög nyelven folyamatos igeidőben van, ami rendszeres, folyamatos vétkezésre utal). Abból, amit írtál, én nem tudom eldönteni, hogy te hogyan állsz ezzel a két ténnyel, ismerted-e az igazságot, és tudatában voltál-e a vétkednek, ennek ellenére folyamatosan vétkeztél-e. Bár úgy látszik, abból, amit írtál, hogy nem voltál tudatában, hanem a kapcsolataid elhidegüléséből csak később döbbentél rá. Nekem volt egy időszak ez életemben, kb. 6 év, miután megismertem a Biblia tanítását, aztán mégis elkezdtem folyamatosan vétkezni, de nem voltam tudatában ennek, nem volt szándékos, és hát nem volt senki a környezetemben, ki figyelmeztetett volna, úgyhogy eltartott kb. 6 évig. Ebből az állapotomból még volt visszaút Istenhez. Remélem, neked is van.

3. Tegyül fel, hogy megtérsz, megkapod a kegyelmed, és van visszaút is Istenhez, akkor ez szuper! Ezt kívánom neked. Viszont ez nem jelenti azt, hogy az út könnyű lesz, sem azt, hogy közben Isten nem fog fenyíteni vagy próbára tenni. Isten valószínűleg fog a te utadba küldeni olyan embereket, akik hasonlóan büszkén viselkednek majd veled, mint te tetted másokkal. Ezek a fenyítések és a mások bűnei miatti szenvedés megengedése szeretetteljes dolgok Istentől, mert ezekkel kívánja Isten edzeni a lelkünket, hogy "kiégesse" belőlünk a saját gonoszságainkat, hogy valóban méltónak találtassunk majd az utolsó napon arra, hogy Isten a fiainak/lányainak nevezzen, és Krisztus feltámasszon romolhatatlan testben. A szenvedések és nehézségek azért is jók főleg a büszke és elbizakodott embereknek, mert amikor szenvedünk, az a legrosszabbat hozza ki belőlünk, és amikor durva gondolatok, szavak stb. jönnek a felszínre belőlünk a szenvedés határása, akkor a büszke ember szembesül vele, hogy "nem is vagyok én olyan nagyfiú, mint amilyennek képzeltem magam". Szóval jobban megismerjük magunkat. Ezeket a fenyítéseket tehát lázadozás nélkül el kell tűrni, ami végül a Zsid 12:10 szerint: "Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa."

4. Akármi is van, ne felejtsd el, hogy Isten szeret téged. Az, hogy most rossz neked érzelmileg, és gyötrődsz, az nem annak a jele, hogy Isten nem szeret már téged, vagy kevésbé szeret téged, mint korábban. Egyszerűen vannak szellemi törvényszerűségek, amelyek hatnak Isten természetétől függetlenül, és az egyik ilyen törvényszerűség, hogy learatjuk, amit vetettünk. Jézus előre megmondta a túl beképzelt Péternek, hogy háromszor fogja megtagadni őt, mielőtt a kakas megszólal. Amikor megszólalt a kakas, Jézus ránézett Péterre, aki elfutott, és sírásra fakadt. Én azt gyanítom, hogy azért kezdett sírni, mert Jézus szeretettel és megértően nézett rá életének ezen a mélypontján is. Jézus tekintete nem változott meg Péter felé attól, hogy Péter éppen a legdurvább bukásában volt pillanatnyilag. Szóval egy kis sírás biztos nem árt. Jézus a Zsid 5:7 szerint maga is sírt és Istenhez kiáltott időnként, vagyis a maga mélységében megélte a csalódásait, fájdalmait, félelmeit és más szörnyű emberi érzéseit (amelyek neki nem a saját vétkei miatt voltak, hanem másokéi miatt). Azt írja a Zsid 5:7, hogy Jézus az érzései őszinte Isten elé tárása miatt meghallgattatott. Jó ebben követni Jézust, és engedni, hogy a sírásig fájjon, legalább az, ha mi magunk vétkeztünk súlyosan. Mert Isten a magasságban és fenségben lakik, de a megtört szívűvel is.

üdv, a javuló Stefán