A Sátán az előbb megvádolt a fejemben hogy csak érdekből szeretem Istent. Honnan tudhatom, hogy nem érdekből szeretem a teremtőmet? Ti honnan győződtetek meg róla?

Gondolkozz el azon, hogy mi történik, hogy ha bármilyen stressz ér!

Egyest kaptál? Kiutáltak valamelyik közösségtől? Elbocsátottak a munkádból? Eltörted a kezedet vagy a lábadat? Megbetegedtél? Sorra tönkremennek különböző gépek otthon? Bepereltek? Valamit szeretnél megvenni, mert úgy gondolod, hogy szükséged van rá? Dobott a partnered?

Hogyan reagálnál rá? csak, hogy komolyabb problémákat ne említsek.

Valamit szeretnél megvenni, mert úgy gondolod, hogy szükséged van rá?

értve, mint:

Valamit szeretnél megvenni, mert úgy gondolod, hogy szükséged van rá, de sosem veheted meg, mert mindig valami másra kell költened a pénzedet?

Először is Istenképed milyenségétől függ, mennyire tudod szeretni. A Bibliának viszont sokféle olvasata van.

[link]

Ha Jézus tanításai csak külső szabályok, amit próbálsz betartani, de olyan mintha a fogad húznák közben, nem a legjobb hozzáállás, ilyen a farizeusok hozzáállása. Ha az isteni tanításokat megértetted, és "interiorizáltad" (pszichológiai kifejezés)= belsővé tetted, akkor kerülhető el a farizeusság. Ilyenkor belsővé válik egy szabály, és azért cselekszel úgy, mert a saját értékrendeddé vált.

[link]

További olvasnivalók bibliaolvasat ügyben:

[link]

Hálát érzel a szívedben Isten iránt?

Hálás vagy a tetőért, ami a fejed felé adatott?

Hálás vagy a meleg vízért?

Hálás vagy az ágyikóért, amiben alhatsz?

Hálás vagy a szüleidért? Hálás vagy a szeretteidért?

Tudd, hogy mindez Istentől származik. Ő ingyen adta neked. Életet adott neked. Örökkévaló lelket adott neked.

Én nem azért szeretem Istent, mert nem akarok pokolra jutni, de nem is azért, hogy bizonyos körökben elfogadjanak. Én azért szeretem, mert az életemet köszönhetem neki. Azért szeretem, mert bár fájdalmas módon, de kezelésbe vett és átformálta a belsőmet.

Nem a pénzért szeretem az Istent. Hanem azért, mert, ha már ilyen pénzközpontú világban élünk, mégis megadatott, hogy minden szükségesre teljen és még kicsit félre is tudjak tenni a munka révén. A munka pedig bár kemény, de Isten alkalmassá tett arra, hogy végezzem, sőt élvezzem.

Órákig tudnám spórolni, hogy mi mindenért szerethetem a Teremtőt. Aki ugyebár mindent megteremtett és ingyen teremtett. Mindennek az alapanyagát ő teremtette.

Én Istent tartom a teremtőmnek, hiszen végső soron minden tőle származik.

Van aki a szüleiket tartják a teremtőjüknek. Nyilván mindenki létrejött valahogyan, mindenkinek meg van a saját teremtő elképzelése.

Van aki az evolúciót gondolja teremtőjének, már pedig eleve az ősrobbanást.

Bármit vagy bárkit is vélsz teremtődnek, nézd meg, őt ki teremtette? Aztán nézd meg őt ki teremtette? Aki elég kitartóan lefigyeli, az rádöbben, hogy a véletlennek ehhez nincs sok köze. Mert a véletlent ki teremtette?

4;5 vagyok, előzőekhez még:

Jakab levele

2,12 Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.

2,13 Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.

"Let that sink in."

Igazából Istent mi mindig csak viszontszeretjük, mert minden jó ajándék, a szeretet is tőle jön belénk, és abból valamennyit visszaadunk neki. Ha hálás vagy Istennek vaalmiért, amit kaptál tőle, azért nem kellene bűntudatodnak lennie. Biblia szerint a hálaadás egy jó dolog, írja Pál apostol, hogy adjunk hálát mindenért. Ha meg éppen az Isten akarata, hogy szenvedjünk, akkor arról azt írja Biblia, hogy legyünk kitartóak. A nap mindig süt, de néha eltakarják a felhők egy időre. Ki fog sütni újra, és még tisztábban fogjuk látni utána a dolgokat, hogy Isten milyen hűséges. Szerintem az normális, hogy ha jó idők vannak, akkor örülünk, és ha rossz idők akkor sírunk.

Inkább a gyermeki szívet kell megőrizni. Egy kisgyerek nem keseredik meg a szüleire, ha szenved. Éppenhogy akkor szokott sírva a szüleihez futni, hogy vigasztalják meg. Igen, ha valaki megkeseredik Istenre a szenvedései miatt, akkor feltételezhető, hogy azért szerette Istent, mert addig jó dolgokat adott neki. És akkor mi van? A mi szeretetünk Isten felé sosem lesz közel sem olyan tökéletes, mint az övé irántunk. Nem a saját szeretetünkre kell figyelnünk, hanem az ő szeretetére, és az ő szeretetét kell hirdetnünk. Ezért amellett, hogy Isten jó, azt is hinnünk kell, hogy a rossz idők és a szenvedés is része, és jó része a tervének, és azt is el kell fogadjuk. A szenvedés nem tart sosem annyira hosszú ideig, hogy ne tudnánk kibírni, mert Isten hűséges, és a maga idejében elkészíti a szabadulás útját. A rossz idők célja, hogy közelebb vigyenek minket Istenhez, és ennek a hozzáállásnak a megtartásában sokat segíthet a testvéri közösség. Ha valami rossz történik, vagy Isten valamit elvesz, és az ember ingerlékennyé válik tőle, az jele lehet, hogy közelebb kell kerülnie Istenhez. Ahogyan emberekkel, úgy Istennel is ápolni kell a kapcsolatot, hogy közel maradjunk hozzá.

Jó időkben a hálaadás, rossz időkben a kitartás, bízni Isten kegyelmében és szeretében, meg nem sok agyalás azon, hogy most akkor én érdekből szeretem-e Istent.

1Jn 4:9-12 "Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és NEM AZ, AHOGY MI SZERETJÜK ISTENT, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete elérte a célját bennünk."

üdv, a javuló Stefán

Kedves Kérdező

Nem kell találgatnunk, Isten ebben is a segítségünkre siet. Jézus példája is megmutatja, mit jelent őszintén szeretni Istent.

Miből tudod, hogy nem érdekből szereted?

Íme:

(1János 5:2, 3) 3 Mert ha szeretjük Istent, megtartjuk a parancsait. A parancsai pedig nem megterhelőek,

(János 14:23) . . .„Ha valaki szeret engem, megfogadja a szavaimat, és az Atyám szeretni fogja őt. . .

(1János 4:20, 21) 20 Ha valaki azt állítja: „Szeretem Istent”, és mégis gyűlöli a testvérét, akkor az hazug. Mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 21 És azt kaptuk parancsba tőle, hogy aki szereti Istent, az szeresse a testvérét is.

Jézus, vagy a régen élt hűséges emberek, soha nem azt nézték, hogy személyes hasznuk legyen. Akkor is lojálisak maradtak Istenhez és a törvényeihez, amikor nem volt olyan egyszerű az élet.

Ebben az egyik jó példa még Jób, aki mindenét elvesztette, és fizikai betegséggel is szembe kellett néznie, de soha nem tagadta meg Istenét, és nem szegte meg a törvényeit.

Pedig Ő nem tudta, hogy miért történnek vele azok az események.

Mi már tudjuk.

Jézus és mások, mindent megtettek amit Isten kért. Soha nem válogattak a feladatok között, még ha kényelmetlenséggel, kellemetlennséggel, vagy lemondással is járt.

Isten érdekeit, szándékát tartották fontosabbnak a saját kényelmük, vagy érdekeik helyett.

Persze ez nem azt jelentette, vagy jelenti, hogy akkor mély szegénységben kell élni, hiszen méltó a munkás a bérére.

(Prédikátor 3:13) . . .minden ember egyen, igyon, és örömet találjon a kemény munkájában. Isten ajándéka ez.

(Prédikátor 5:18, 19) 18 Azt láttam, hogy ez jó és helyes: Az ember egyen, igyon, és találjon örömet a kemény munkájában, amit fáradsággal végez a nap alatt életének azon a néhány napján, melyet az igaz Isten adott neki, hiszen ez az ő jutalma. 19 Ezenkívül ha az embernek az igaz Isten gazdagságot és anyagi javakat ad, és képessé teszi arra, hogy élvezze azokat, akkor vegye el a jutalmát, és találjon örömet a kemény munkájában. Ez Isten ajándéka.

Jézus a következőket mondta:

(Máté 6:33) 33 Így tehát állandóan tegyétek első helyre az életetekben a királyságot és Isten igazságos alapelveit, és akkor ezeket az egyéb dolgokat mind megadja nektek Isten.

Jézus az életét nem a fizikai munkája, anyagi jóléte köré építette, hanem Isten akaratának cselekvése köré.

Aki szereti Istent az nyilván dolgozik, hogy megéljen. Azonban ha szeretjük Istent, akkor úgy dolgozunk, úgy élünk, hogy nem keresünk kifogásokat arra, hogy ne tegyük meg azt amit Isten kér, mert nem érünk rá.

Ellenben nem hisszük el, amit Isten ígért, vagy is ha életünkben fontos Isten akarata, és vezetése, akkor az köré építjük az életünket, és nem a munkánk, vagy a meggazdagodás köré, ami elveheti az időnket, és erre a világra akarunk beilleszkedni. Ez a világ pedig elmúlóban van.

(1János 2:15) 15 Ne szeressétek a világot, se a világban levő dolgokat! Ha valaki szereti a világot, nem szereti az Atyát.

(1János 2:17) 17 A világ pedig elmúlóban van, és ugyanígy a kívánsága is, de aki Isten akaratát teszi, örökké fog élni.

Ha így teszünk akkor biznyítjuk, hogy nem érdekből szeretjük Istent, és azt is bizonyítjuk, hogy elhisszük az ígéretét.

Ha első helyen van életünkben Isten és a szándéka, megkapjuk azt ami az alapvető élethez aszükséges:

Élelem, ruházat, otthon.