Isten minden döntésünk felett uralkodik különben nem lenne Isten jól gondolom?

Biztosan nem, már feljebb valaki említette a szabad akaratot, ez kizárja amit kérdezel. Bár a szabad akaratunk nem "abszolút" , vannak korlátai, amikeb belülvan mozgásterünk, de mégiscsak van.

Egyébként nem lenne értelme az olyan bibliai részeknek, ahol Isten kéri az embereket, hogy döntsenek helyesen.

PL:

5Mózes 30:19 "Az ég és a föld a tanúm rá, hogy az életet és a halált tártam eléd, az áldást és az átkot. Válaszd az életet, hogy élj, te és a leszármazottaid is!"

Példabeszédek 27:11 "Légy bölcs, fiam, és örvendeztesd meg szívemet,

hogy megfelelhessek annak, aki engem ócsárol."

Ebből az idézetből az is jól kiderül, hogy Istennek számít a döntésünk, örömet, vagy bánatot tudunk neki szerezni attól függően, hogyan döntünk. Ha uralkodna minden döntésünk felett, ahogy írod, akkor nyilván arra "indítana", vagy "befolyásolna" ,hogy úgy döntsünk, ahogy ő szeretné.De erre Ő nem akar kényszeríteni, meghagyja nekünk a lehetőséget, hogy magunktól döntsünk úgy, ahogy Ő tanácsolja, vagy helyesli. Ennek sokkal jobban örül., hiszen önként tesszük. Ahogy te is jobban örülsz, amikor a gyereked azért fogad szót neked, mert tudja, hogy örülsz, és tudja, hogy jót akarsz neki, így megbízik benned és követi a tanácsaidat - és nem csak azárt, mert fél a büntetéstől.

Neked teljesen igazad van, Isten a Legfelsőbb hatalom és Mindenható.

Tudja irányítani a történéseket és a "végső célja" érdekében meg is teszi, olykor közbe is avatkozik bizonyos földi esemáényeknél.

Viszont mi most az egyes emberek döntéseiről beszélgetünk. Isten nem kényszerít arra, hogy csak egyféleképpen dönthess. Pl a fenti (3.) hozzászólásomban idéztem a 5Mózes 30 : 19 verset, ahol kéri Izraelt, a választott népét, hogy "válaszd az életet", vagyis hogy maradjanak hűségesek hozzá. De sajnos a nép egyre-másra eltért, megszegték a törvényeit. Ilyenkor csapások jöttek rájuk, Isten levette róluk a védelmező kezét, veszítettek a háborúkban, sokszor még fogságba is jurcolták őket. De ezek nem Isten akarata voltak...hanem a következményei a nép rossz döntésének. Isten látja jó előre, hogy adott lépésünknek mik lesznek a következményei, de nem fogja meg a kezed és ránt vissza, hogy ne lépd meg azt...

Rögtön a Szentírás elején olvasunk az első emberpár első rossz döntéséről. Erre isten figyelmeztette őket a kezdetekkor :Amely napon eszel a fáról, bizony meghalsz... Nem Isten akarata volt, hogy egyenek és az sem, hogy meghaljanak (és azóta minden ember is) . Az, hogy tudta, mi fog történni ebben az esetben, nem azt jelenti,hogy ezt Ő idézte volna elő, vagy így akarta volna.

Viszont az is igaz, hogy Isten jóvá tudja tenni a dolgokat, visszájára tudja fordítani, vagy segíteni tud, hogy ha már voltunk olyan balgák és rosszul döntöttünk adott helyzetben, akkor a lehető legkisebb kárunk származzon belőle - ha alázatosan és kitartóan kérjük és persze belátjuk a hibánkat.

4

Kedves Kérdező.

Az általad idézett verseknek nem az a jelentése, hogy Ő uralkodik a gondolatainkon.

A versek azt jelentik, hogy amit eltervezünk nem biztos, hogy jó irány. Mi döntjük el, hogy arra haladunk tovább, vagy engedjük, hogy Isten erkölcsi elvei vezessék a lépteinket.

Mehetünk mi az ellenkező irányba is, de annak más lesz a következménye.

Isten pedig engedi, hogy learassuk a rossz döntéseink következményeit.

Jeremiás 10:23

Az emberek nem úgy lettek megteremtve, hogy maguk felett uralkodjanak.

Az embereknek korlátozottak a képességeik, nem rendelkeznek akkora tapasztalattal mint Isten. Pl: Az ember nem úgy lett megalkotva, hogy repülni tudjon, ugyanígy az a képesség sem adatott meg neki, hogy sikeresen kormányozza önmagát, vagy más emberek felett sikeres vezetést tudjon nyújtani. Ezt napjainkban is tapasztalhatjuk az emberi uralmak által.

Azok, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy Istentől függetlenül a saját útjukat járják, ugyanazt a hibát követik el, mint Ádám és Éva. Az első emberpár jogot formált arra, hogy magának határozza meg, mi a jó, és mi a rossz

Ez a jog azonban egyszerűen nem a miénk.

Minden döntésünkben, igyekeznünk kell figyelembe venni a tanácsait.

Ez nem jelenti, hogy nem lehetnek saját terveink, az nem mindegy, milyen úton akarjuk megvalósítani.

A Róma 8:28 verset sokan "predesztinációként" magyarázzák.

De nem ezt jelenti. A vers arról szól, hogy akik Isten kezdeti szándékával összhangban élnek, azok választottak. Tehát saját maguk döntöttek úgy, hogy Isten vezesse bizonyos döntésben a lépteiket, a meghatározott törvényeken belül. Akik így tesznek, azokról írja, hogy erre fogja használni őket a jövőben.

Az Ézsaiás könyvében pedig arról olvasunk, hogy Isten előre tudja mi lesz a vége annak, amit az emberek tesznek egyéni döntésük következményeként.

Ha azt látja, hogy helyes úton járunk, akkor előre tudja, hogy ennek csak jó vége lehet. Ez fordítva is érvényes. A tetteink következményeivel tisztában van, ezért tudja előre, hogy mi lesz, ha így vagy úgy döntünk.

Szia

Ha Isten uralkodna a döntésünk fölött, Ádám és Éva nem kerülhetett volna abba a helyzetbe, amelyben került. Hogyan tekinthetnénk szerető Teremtőnkre, ha szándékosan vitte volna bele az első emberpárt a bűnbe, majd feláldozná egyszülött Fiát értünk?

Ha szándékosan uralkodna a kárunkra a döntésünk fölött, hogyan lehetne igaz ez?: "Mert Isten annyira szerette a világot, hogy az egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, ne pusztuljon el, hanem örök élete legyen."

" különben nem lenne Isten"

Már mint, hogy nem lenne isten?

Mert ha azt kérdezed, hogy különben nem lenne Isten akkor lényegében az istenképre kérdeznél rá aminek nem lenne sok értelme különösen ebben a megfogalmazásban. Akkor már inkább úgy kéne kérdezni, hogy az Istennek nevezet istenképnek a része-e az, hogy minden döntésünk felett uralkodik.

Ez egy elég vitatott téma.

Mondjuk Isten előre megmondta a Bibliában többször, hogy mi fog történni. Ezt nehéz lett volna úgy, hogy ha nem tudja előre az emberek döntéseit.

Persze ez még csak az ismerete amiből még nem feltétlen következik az irányításai is. Az már egy másik téma. De a keresztény felekezetek jó része a szabad akaratban hisz így pedig az ő istenképüknek ez nem része.

Ha úgy kérdezed, hogy Isten isten lenne-e akkor is nem a válasz mert temérdek istenségnek nincsen ilyen vagy ezt megközelítő hatalma, mégis istenek.

Amennyiben Istent és az emberek döntéseit össze akarod kapcsolni akkor sokkal inkább Isten tulajdonságai felé kéne elindulni. Rendszerint azt szokták felhozni, hogy ő egyszerre mindenható, mindentudó és mindennek teremtője is és erre szokták felépíteni azt, hogy ő határozta meg az emberek döntéseit is.

Tehát a kérdés ebben az esetben korrektebb lenne úgy, hogy

"Isten minden döntésünk felett uralkodik különben nem lenne mindenható, mindentudó, mindennek teremtője, jól gondolom?"

Itt megjegyezném, hogy előszokott kerülni a mindenhatósággal kapcsolatban egy téves értelmezés ami megpróbálja úgy lekorlátozni Isten hatalmát, hogy közben azt állítja, hogy nem korlátozza. De ez lényegtelen mert mint írtam ezt rendszerint alapjaiban téves érvelésre szokták alapozni. Elfelejti, hogy Isten nem olyan mint ők.

A speciális relativitáselméletből fakadóan a teljes univerzum determinált.

Ha ez Isten műve, akkor ő állította be ilyenre, vagyis igen, uralkodhat a gondolatokon is.

Az, hogy Isten tökéletesen ismer mindent a jövőben is, és részletesen előre tudja, ki, mikor, hol milyen döntéseket fog hozni az életében, nem jelenti azt, hogy ezeket a döntéseket ő kényszeríti rá az emberre vagy ő dönti el az ember helyett.

A Bibliában van szó isteni predesztinációról, előre/eleve elrendelésről/elhatározásról a Róm 8:29-30-ban, amit valaki előbb jelzett. Én jobban szeretem az "előre elrendelte" kifejezést, mint az "eleve elrendelte" kifejezést, mert az utóbbit a kálvini predesztinációban hívők használják, ami szerint Isten előre eldönti, hogy ki fog üdvözülni és ki nem, és az embernek semmi döntési lehetősége nincs ezt befolyásolni. Ez egy szörnyű istenkép egyébként. De a biblikus predesztináció teljesen más, mint a kálvini predesztináció.

A biblikus kép, hogy Isten előre elrendelte/elhatározta, hogy mindenkit üdvözít, ő erre képes, és mindent 100%-ig meg is tesz ebben. Ugyanis János 1. levele írja, hogy Jézus minden bűnét magára vette az emberiségnek. Máshol írja a Biblia, hogy Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön. Az emberi üdvösségben Isten 100%-ig teljesíti az ő részét. De a Rómaiak levele a 8:29-30-ban írja, hogy nem az az egyetlen eleve elrendelése Istennek, hogy mindenkit üdvösségre válaszott ki, további dolgokat is eleve elrendelt azokról, akiket üdvözít. "Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette."

És itt jön be az ember része az üdvösségben. Mert, az hogy Isten mindenkit az üdvösségre választott, abban csak neki, Istennek van része, és abban semmi része nincs az embernek, ugyanis egyedül Krisztus kereszthalála eredményezte ezt. Az ember, aki vétkezett, semmi eszközzel nem rendelkezik ahhoz, hogy önmaga eltörölje a saját vétkeit, véghezviheti a világ összes jó cselekedtét egymaga, a bűnei még mindig ott lesznek közte és Isten között elválasztó falként. A bűnök eltörlésére csak egy tökéletes, hibátlan, tiszta ember önkéntes véráldozata és halála képes, ezt csak Krisztus tudja megtenni, mert "minden [más] ember vétkezett". És Ő minden emberért megtette ezt. Azt mondja a 8:29-30, hogy Isten előre elrendelte azt is, hogy ez az üdvösség azt jelentse, hogy az emberek hasonlókká legyenek Fia képéhez. És ezt egy folyamaton keresztül teszi meg Isten, amelyben az embernek is része van, hittel együtt kell működnie ebben Istennel, különben nem fogja tudni Isten elvégezni, amit akar és amit eleve/előre elrendelt. Nézd meg a 8:30-at: "Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette." Szóval Isten mindenkit kiválasztott az üdvösségre, ebben nincs szerepe az embernek, csak Krisztusnak. De EL IS HÍVTA az embereket. Ez egyfajta felhívás, amit gyakran egy már hívő keresztényen keresztül tesz Isten, hogy közeledjünk Istenhez, keressük őt. És itt már dönt az ember, már neki is része van abban, hogy elfogadja-e az elhívást, vagy nem érdekli ez az elhívás, és megy tovább a maga útján. Tehát ezen a ponton már csökken a halmaz, miután sok ember nem hallgat az elhívásra, ezen a ponton már nem megy át az emberek 100%-a. Írja a Biblia, hogy sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak (vagyis azok, akik megfelelően válaszolnak az elhívésra). De nem Isten miatt esnek itt ki sokan, a bálványaik és az istenfélelem hiánya amiatt leginkább, ami abban nyilvánul meg, nem hallják meg Isten hívását, mert valaki vagy valami más fontosabb az életükben, mint Isten keresése. De Isten tovább lép azokkal, akik az elhívására igent mondtak, és MEG IS IGAZÍTOTTA őket, ez Isten következő lépése, hogy eljuttatja őket a megigazultságra. A megigazítás folyamatát a megváltáson keresztül éri el Isten, ezt hívják idegen szóval SZOTÉRIÁNAK, vagy megváltástannak. A Bibliában megtalálható az, hogy hogyan igazítja meg az Isten az embert, mégpedig egy tanulási folyamat révén, amelynek során az ember Krisztus megismerésén keresztül megismeri Istent, megtér, és miután a megismerés folytán megbízik Őbenne, megkeresztelkedik Krisztusba, és ezzel szövetségre lép Istennel, elkötelezi magát a Krisztushoz való hűséghez egész életére. Ekkor az ember megváltottá válik, megigazul, Isten úgy tekint rá, mint a saját gyermekére. Ezt a megigazítást is gyakran már hívő keresztényeket használva végzi el Isten. Na de nem fogja meglépni mindenki a szövetségkötést, aki válaszolt ez elhívásra. Itt tovább szűkül az üdvözülők halmaza. Megint nem Isten az oka ennek, hanem az emberek, egyesek nem a megtérést választják, miután megismerték Istent, mert jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot, vagy akár az ismerkedést idő előtt abbahagyják, mielőtt a megtérés szóba kerülne. De akik hűséget esküsznek, azokkal tovább tud lépni Isten. Jön a végső fázis, a MEG IS DICSŐÍTETTE. Ezt a megdicsőítést a megszentelődésen keresztül végzi Isten, és a Krisztus kegyelmében és szeretetében, és Isten félelmében leélt keresztény élet hozza el. Ez nem egy magányos élet, hanem a hívők egymást támogatják benne a hívők közösségén, az egyházon belül. Isten a hívők élete során folyamatosan formálja őket Krisztus képére, már ha hagyják. Mert ebben is el lehet bukni. Például nem úgy alakul a keresztény életük, ahogy elképzelték, csalódnak Istenben és megkeseredenek Istenre, vagy valami más okból hátat fordítanak Istennek, és visszatérnek a régi, bűnös életükbe. A megszentelődés/megdicsőülés folyamata gyakran nem kellemes, mert az ember természete nem igazán hajlik rá önmegtagadás nélkül. És Isten nem érzelgős, ha csak a szenvedés visz valakit előre, akkor szenvedést fog hozni az illető életébe. Maga Krisztus is szenvedett, és úgy dicsőült meg. Tehát a végén tényleg azok fognak üdvözülni, akik kitartva a hitben hasonlókká váltak Krisztus képéhez, ezen a folyamaton keresztül, vagyis azok, akik engedtek az elhívásnak, engedtek a megigazításnak, és engedtek a megszentelődésnek, és így megdicsőítették az Atyát a Fiúban, melynek a végén az Atya is megdicsőíti őket.

Ami viszont szomorú, hogy tapasztalatom szerint milyen kevés embernek van elég hite ahhoz, hogy a folyamat végéig eljusson. De ez nem azért van, mert Isten előre eldöntötte, hogy egyeseket eleve a végső pusztulás helyére küld (népszerűbb nevén a pokolba, ami nem örök szenvedés, hanem a megsemmisítés helye). Isten mindekit a Mennyországra predesztinált, de ennek az útja során az embernek együtt kell működnie Vele, különben át fogja húzni Isten akaratát, fel fogja borítani Isten eleve elhatározását, hogy mindenkit az örök életre választott ki. Isten előre tudja, hogy kik fogják végigcsinálni, és kik nem. Ezért van eleve múlt időben írva minden a Róm 8:30-ban, mert Isten az egészet előre tudja, mintha már megtörtént volna, hogy kik fognak üdvözülni, már mielőtt elhívná őket. De az, hogy előre tudja, hogy egyesek elvesznek, nem jelenti azt, hogy ő okozza vagy ő dönt úgy, hogy emberek elvesszenek. Ő mindent megtett és meg is fog tenni, hogy végig megőrizze azokat, akik hisznek, Krisztus eljövetelének napjáig. Mert Isten az emberekkel van, őértük harcol, nem ellenük.

üdv, a javuló Stefán