Ha gyakorlatilag minden amit mi léleknek tartunk, visszavezethető a testi funkcióinkra, akkor hol van a lélek?

Akkor tegyünk rendet egy kicsit.

Van olyan fogalom, hogy szubsztancia. Nehéz igazán jól definiálni, de valami olyasmi, ami lényegileg változatlan marad, de módosulhatnak a tulajdonságai, a megjelenése, minősége. Ilyen például a fizikai anyag. A víz megolvadhat, megfagyhat, feloldhat más anyagokat, elektrolízissel hidrogénre és oxigénre bontható, de attól még fizikai anyag marad, pl. ugyanazokból az elemi részecskékből épül fel, protonokból, neutronokból, elektronokból, az előbbi kettő kvarkokból, stb…

Akkor is így van, ha ezen szubsztancia különböző megjelenési formáit valamilyen módon kategorizáljuk, mondjuk vannak szilárd, folyékony, légnemű anyagok. Vannak nemesgázok, halogének, alkáli-fémek stb… Meg vannak struktúrákat, vagy tulajdonságcsoportokat leíró fogalmak, mint pl. fémek, kétatomos molekulák, telített oldatok, kristályok (azon belül pl. rombos kristályok, tetragonális kristályok, hexagonális kristályok). Meg aztán lehet ezt csűrni csavarni, komplett folyamatokat és alkotóelemeket bizonyos szempont alapján vizsgálódva külön fogalmakkal leírni, mint például ötvözés, láncreakció, felhőképződés, négyütemű motor, tücsökciripelés, tojásos nokedli.

~ ~ ~

Van a monizmus, aminek a lényege, hogy egyetlen szubsztancia létezését fogadja el. Ennek két fő ága van:

1. materialista monizmus: Kizárólag az anyag létezik. Minden más fogalmi természetű, az anyag struktúrájából, dinamikájából fakad. Az, hogy csavar az nem valami önálló dolog, hanem csak a az anyagnak egy olyan elrendezése, ami bizonyos feltételeknek eleget tesz. Nincs olyan, hogy kiveszem a csavarból a fémet, és ott marad a csavar, mint immár fém nélkül létező, de önállóan létező valami. Csavart csak anyagból lehet készíteni, anyag nélkül az csak egy gondolat, aminek szintén kell valami anyagi hordózó, mondjuk az emberi agy, ami a csavar gondolatát hordozza.

2. idealista monizmus: A matetialista monizmus ellentéte, ami azt vallja, hogy a fizikai világ csak illúzió, minden szellemi, nem materiális természetű, azt, amit mi fizikainak érzünk az pusztán illúzió. Ilyen gondolat pl. az, hogy Isten csak álmodja a világot, de van egy csipetnyi idealista monizmus abban a koncepcióban is – bár nem teljesen az –, hogy mi mind egy szimulációban élünk.

Van a dualizmus, ami azt vallja, hogy kétféle szubsztancia létezik, egy fizika és egy nem anyagi természetű. A keresztény vallás pl. ilyen világképpel rendelkezik. Van a fizikai anyag és van nem fizikai szubsztanciából álló, teljes egészében szellemi természetű Isten. A katolikusoknál kimondottan dogma – de a keresztény irányzatok többsége is elfogadja ezt –, hogy az ember két lényegi részből áll, egy fizikai testből és egy szellemi lélekből. Itt a lélek egy olyan létező, ami a fizikai testtől függetlenül, a fizikai test hiányában is létező marad.

Aztán vannak különböző pluralista világképek, ahol három vagy több különböző szubsztanciát különböztetnek meg. Nagyon nem mennék bele, de pl. ma is meghatározó a görögök hármas felosztása (amit aztán a rómaiak is átvettek): test-lélek-szellem, szóma-pszükhé-pneuma, corpus-anima-spiritus. Sajnos emiatt van is némi fogalmi keveredés, meg dilemma, hogy most akkor a kereszténységben a lélek vagy a szellem a helyes szóhasználat, pl. szentlélekrő vagy szentszellemről van-e szó, hogy az ember személyisége, szellemi természetű énje az a halandó test része-e vagy a halhatatlan lélek része-e stb…

~ ~ ~

És akkor ennek tükrében:

#2 > A mai tudomány az embert 3 alkotóelemre osztja

A mai természettudomány jellegéből és módszeréből fakadóan a fizikai világ jelenségei közötti összefüggéseket igyekszik feltárni. A tudomány módszertana azt, hogy megfigyeli, megméri a világot, és ebből állít fel modellt a világ működésének a törvényszerűségét megragadva. Csakhogy a dualista/prularista nézetek szerint a nem fizikai szubsztanciák transzcendens jellegűek, érzékszervekkel nem megtapasztalhatók, nem láthatók, nem tapinthatók stb… Így aztán nincs mit megfigyelni, megmérni, amik között aztán összefüggéseket lehetne találni. A természettudomány nem tagadja a nem fizikai természetű szubsztanciák létezését, de ennek vizsgálatára nem alkalmas, nincs rá eszköze, fogalmazzunk úgy, nem a tudomány asztala. (Ahogy a fafaragás mestersége sem tagadja a fémmegmunkálás létezését, csak éppen nem feladata foglalkozni vele.)

De azért annyi ütközés mégiscsak van a természettudomány és a dualista/prularista világképek között, hogy ez utóbbiak mégiscsak magukban hordozzák azt az állítást, hogy a különböző szubsztanciák között hatások vannak, illetve hogy a transzcendens létezők (vagy azok egy része) intelligens, személyiséggel rendelkezik, vagy legalábbis valami saját, a fizikai világtól eltérő törvényszerűségek mentén működő. A természettudomány meg ennek semmiféle nyomát nem találta semmilyen területen.

Mindenesetre néhány tudomány – pl. a pszichológia – ha használja is a lélek vagy szellem fogalmát, az alatt nem valamiféle önálló, nem fizikai természetű szubsztanciát ért, hanem a fizikai működés különböző aspektusait, amit az emberek ilyen vagy olyan természetűnek tartanak, így jól jellemezhetők ezekkel a kifejezésekkel. Használja a pszichológia pl. azt, hogy lelkiismeret vagy hogy pszichoszomatikus, illetve pszichés betegség (a psziché ugye szellemet jelent), de ezzel csak arra utal, hogy nem általában fizikai test betegségéről van szó, hanem annak a betegségéről, amit szelleminek szoktunk nevezni. De valójában ezt is fizikai természetűnek tekinti végső soron, ez sem más, mint egy fizikai testrészben, az agyban lezajló folyamatoknak, a neuronok között lezajlóinformációk áramlásának a rendellenes jellege.

~ ~ ~

#8 > A spirituális és a materiális között nem az a különbség, hogy az egyik tagadja a fizikai/a tudomány létezését, a másik pedig a lélek létezését, hanem az, hogy mindkettő másikat tartja alsóbbrendűnek.

Nem a legjobb szó az, hogy alsóbbrendűnek – mert az kifejez valamiféle értékrelációt, fontossági sorrendet is –, hanem inkább a másikból fakadó következménynek, a másik által keltett struktúrának tekinti. (Ami egyébként alkalmasint lehet számára fontosabb, magasztosabb, értékesebb stb…) A materialista nem azt állítja, hogy a lélek alsóbbrendű, hanem azt, hogy a lélek fogalmi természetű, egy absztrakció, ami a fizikai szubsztancia egy speciális területének jellemzésére, a jelenségek csoportjának megnevezésére szolgáló fogalom. Kicsit olyan ez, mintha lenne olyan, hogy „harverista”, aki a szoftvert nem alsóbbrendűnek tartja, hanem azt állítja, hogy önálló szoftver nincs, a szoftver a hardver tulajdonságainak – pl. a merevlemez korongja különböző területeinek a mágneses tulajdonságainak – egy sajátos, fontos, így önálló megnevezésre érdemes állapota, vagy a futó szoftver esetén a hardver különböző tulajdonágainak az idő függvényében való változása.

#8 > A materialista igazából ugyanúgy hisz a lélek létezésében, hiszen nem tagadja le a szerelem érzésének a létezését, csak annyit mond rá, hogy valójában minden csak anyagból épül fel, ezért minden más csak ennek az illúziója.

Itt azért érdemes tisztázni, hogy a materialista egészen mást ért lélek alatt, átdefiniálja a fogalmat, így végső soron *annak* a léleknek a létezésében, amiben a hívő hisz – aminek lényegi tulajdonsága, hogy nem fizikai szubsztancia, a fizikai szubsztanciától függetlenül is létezni tudó, az ember halála után is fennmaradó –, annak a léleknek a létezésében a materialista nem hisz.

Persze annyiból jó amit írtál, hogy a materialista ember is számon tarthat számára fontos, de fogalmi természetű dolgokat, lehet humanista, lehet hazaszerető, fontos lehet számára az erkölcs, fontosak lehetnek számára elvek, ideák, ideológiák, csakhogy ezekre fogalmi és nem szubsztanciális természetű létezőként tekint.

#11

Materialista emberként soha nem használom a lélek fogalmát, mert az olyasvalamire mutat rá, ami a materializmus keretében nem létezik. Én pedig másban nem hiszek.

#11

Én is valami hasonlót akartam írni, csak rosszul fogalmaztam meg. Valóban az alsóbbrendű nem jó szó és a materialista tényleg nem hisz a lélekben.

Egy párhuzamot akartam vonni a materialista és a spirituális között. A spirituális nem tagadja a tudományt, nem tagadja, hogy a hardver nem létezik helyette azt mondja, hogy a lélek több ennél, a szoftver több, mint maga a hardver. A kérdező pedig a hardvert kezdte el kutatni, ezért nem találja, amit keres. Nem a módszer a rossz, hanem eleve rossz helyen keres.

Mivel ez,egy "vallás" rovat és legtöbb istentelen nem fogadja el a tényt,hogy az istentelenség is egy vallási irányzat összefoglalója,ez esetben itt semmi keresnivalójuk nincs.

A "lélekről":

A Biblia először a teremtéskor használta az "élő lélek" kifejezést,miután Isten, a föld porából megformált ember az Ő éltető leheletét lehelte annak orrába.

Így a "lélek",az élő ember.

Amely lélek vétkezik,annak meg kell halnia.

Így nyilvánvaló,hogy a "lélek" NEM halhatatlan.