Tényleg akkora bűn, ha nem vesz részt valaki minden szentmisén a hívők közül? (Gondolom, hogy akit megkereszteltek, leginkább azoknak szól.)

7

Nem, Jézus nem alapított semmi ilyesmit.

Amiről te beszélsz, azt a katolikus szekta alapította meg jóval Jézus halála után.

Már nem vagyunk a Mózesi törvény alatt!

Tehát nincs sabbat! Szellemi értelemben a hét bármely napján olvashatjuk a Bibliát.

Van viszont egy kérése Istennek, de gondolom a pap nem erre hivatkozott.

Héberek 10:24,25."Figyeljetek egymásra a szetetetre, jó cselekedetre való ösztönzés végett. Nem hagyva fel egybegyűlésünkkel mint szokásuk némelyeknek, hanem bátorítva egymást, annál inkább minél inkább közeledni látjátok azt a napot."

Megfigyelted, miért kell összejönnünk?

De mit kell hallanunk?

Miért van szükségünk bátorságra?

Kérdezd már meg a papot!

Ha nem tudja megmutatni Isten szavából, én szívesen válaszolok neked rá!

#13

Nekem ez a két szentírási részlet jutott eszembe.

Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.”

Tulajdonképpen ez a szentmise, az Eucharisztia megünneplése, az utolsó vacsora megjelenítése. Jézus pedig egyetlen parancsot ad halála előtt követőinek, hogy ezt tegyék. Ezt nem tudod gyakorolni otthon imádkozva, nem tudod gyakorolni még családodban se, ezt csak a hívek közösségében tarthatod be.

"Ott tanított mindennap a templomban."

Jézus nagyon gyakran járt a templomba, hogy tudnánk követi Őt, ha ebben se követjük? Hogy mondhatjuk magunkat kereszténynek, ha heti egyetlen órát se tudunk erre áldozni?

A szentmise hitünk foglalata. A legnagyobb misztérium az egész Egyházban, s mélységesen elszomorít, hogy azt hallom, hogy “Nem megyek misére, mert unalmas, mindig ugyanaz történik, semmi értelme.”

Pedig az oltáron Krisztus keresztáldozata térben és időben kiteljesedve válik jelenvalóvá, hiszen az utolsó vacsorán is ugyanezt tette, a kereszten értünk feláldozott Testét és Vérét hagyta reánk.

Számtalan tanúságtételt hallottam, s mégtöbb lelki tapasztalatom van a szentmise mennyei voltáról. Hiszen maga az Úr Jézus jön el közénk, Őneki mutatjuk be a liturgiát az Ő rendelése szerint.

A szentmise imádság. Mégpedig az imádság csúcsa, ami lehozza a mennyet a földre.

És sajnos ezt nem vesszük észre. A mi Istenünk nekünk adja ÖNMAGÁT, s mi csak gépiesen mondjuk a szöveget, tesszük a gesztusokat. Szomorú. Pedig, ha mindnyájan felfedeznénk, mekkora kegyelem van a szentmisében, sokkal szebb lenne a világ.

De miért kötelező, mi ennek a célja? Egyszer hallottam a következő mondatot: “Elég lenne egyszer elmenni szentmisére, ha attól megtanulnánk úgy szeretni, ahogy Jézus szeret.” Ez lenne a célja a misének. Lehozni a mennyet a földre, hogy ezáltal tökéletesedjünk. Ehhez a mondathoz én még annyit tennék hozzá, ha tényleg megtanulnánk így szeretni, akkor is visszamennénk a misére az Úr Jézus iránti szeretetből.

A mise hosszúnak tűnhet, elismerem. Kellő felkészültség és nyitottság nélkül. Kisregényt tudnék írni arról, hogy a különböző liturgikus elemek benne mit jelentenek (kár, hogy senki nem olvasná el).

Tehát konklúziónak azt írnám: próbáljunk meg úgy részt venni az eucharisztikus lakomán, hogy nyitott szívvel megyünk oda. Ebben az esetben lehetetlen, hogy valami ne érintsen meg bennünket, mégha ez a valami csak szimplán Isten békessége.

#18

Nem érzek hívást arra, hogy felszentelt papként szolgáljam Uramat, terveim szerint megmaradok a hívek egyetemes papságánál. De végül úgyis az teszem majd, amit Jézus kér tőlem.