Van még manapság olyan fiatal a mai világban, aki vallási okokból önmegtartóztató életet él? Életkort és nemet kérek szépen!

34 éves vagyok, keresztény családban nőttem fel, egészen az érettségiig katolikus iskolákba kellett járnom, minden héten szentmise, hittan, bérmálkozás, minden. Kamaszkoromtól kezdve egészen a húszas éveim közepéig meg voltam győződve róla, hogy én nemhogy önmegtartóztató életet élek, hanem szuper jó keresztény vagyok, mert egyáltalán nincsenek még csak bűnös "parázna" gondolataim se senkivel kapcsolatban, még azzal se, akivel párkapcsolatban vagyok. Aztán találkoztam az "aszexualitás" szóval, utánanéztem, mit jelent, és rájöttem, hogy csupán arról van szó, hogy nem érzek szexuális vonzalmat senki iránt. Aztán idővel jobban kitágult a látóköröm, változott az istenképem, a hitről és bűnről való felfogásom, és ma már nem is vagyok katolikus.

Igen, én is igyekszem sok szempontból. Például tartom a pénteki böjtöket is. A kort és nemet nem tartom relevánsnak.

Igen én, s még rengeteg embert ismerek. Férfi, kort meg nem vagyok köteles megadni.